Előzmény: Ulánbátor, Góbi-sivatag 1, Góbi-sivatag 2

Mindennapi élet

Mongóliáról a legtöbb embernek a jurta, a nomádok hajléka jut eszébe. Ami nem csoda, hiszen a mongol vidéki lakosság közel két harmada még mindig ebben él. A mongolok a kerek „sátrukat” ger-nek nevezik, ami a magyar kör szóval mutat rokonságot. Alapanyaga fa és nemez. Többféle méret létezik: az öt falú az általános, de van négy, melyet raktárnak használnak; de létezik tíz oldalú is, melyben a nagycsaládosok laknak. Összeszerelése és elbontása nagyon egyszerű: akár fél óra alatt kész vannak vele. Először a kijelölt bútorokat, majd a kályhát helyezik el, és köréjük építik fel a jurta falát, mert a kisméretű ajtón ezeket már nem tudnák bevinni. Ezután teszik fel a tetőt. A részeket marhaszíjjal kötözik össze, majd az ajtót is hozzáerősítik. A favázra nemezt terítenek. A bejárat a legtöbb esetben déli irányba néz. 

A jurta belsejében az ajtóval szemben áll a házi oltár, ahol a család az értékeit és az emlékeit tartja. A kis oltáron buddhista istenségek szobrai, mécsesek, imazászlók sorakoznak. A bejárattól jobbra van a nők oldala, ahol a konyhai felszerelések, és varróeszközök találhatók. A baloldal a férfiaké: ott állítják fel nyáron a kumiszos tömlőt, és akasztják fel a falra a fegyvereket. De mi, mint vendégek is ezen az oldalon foglaltunk helyet állandóan. 

A jurta közepén áll a vaskályha, amellyel fűtenek, és ételt is főznek. Mindegyik jurtában kötelező elem a TV, amelyeket napelemekkel működtetnek. Mókás látvány, ahogy a sztyeppe közepén vannak a jurták, és mellettük a napelemek.  

A jurtában több szabály van. Ezek közé tartozik pl., hogy a küszöbbe tilos belerúgni vagy rálépni, mert ezzel megsértjük a ház szellemét. Minden alkalommal ülőhellyel kínáltak minket, amit illik elfogadni. Ugyanúgy az ételt és az italt is. Ez legtöbbször sós-tejes tea, szárított túró, és különböző tejtermékekből állt.

Helyfoglalás után körbeadják a turbákos szelencéjüket, amit ki kellett nyitni, megszagolni, visszazárni a tetejét, és a szomszédunknak továbbadni. 

A pásztorok öt fő állatot tenyésztenek: lovat, szarvasmarhát, juhot, kecskét, és tevét. Évente több alkalommal váltanak legelőt. A pusztai övezetben élők kb. négyszer költöznek, addig a Góbiban élők a legelők szűkössége miatt többször is költöznek. A családok jórészt önellátásra rendezkedtek be: állati eredetű termékeit feldolgozzák, és csak a felesleget értékesítik a piacon. Az állatok húsa és teje táplálékul szolgál. Gyapját és bőrét ruházatnak és használati tárgyaknak dolgozzák fel. A juhok gyapjából készül a nemez. 

Hagyományos ételek

A mongol konyhát a színek szerint lehet csoportosítani a hagyományok szerint: fehér (tejtermékek), vörös (húsok), zöld (te), sárga (vajas ételek), fekete (italok).

Minden reggel teát kaptunk, valamint hozzá omlettet, lekváros kenyeret, vagy kekszet.

Kedvelt italuk a kumisz és az aludttej – előbbit kancatejből készítik. A Góbiban ez elsősorban tevekumisz, amely igazi csemege. A kumiszból lepárlással tejpálinkát készítenek. 

A fő étkezés mindig este volt. Hagyományos ételnek számít a horhog, vagyis a kecskehús. Erről a posztban írtam, és képek is voltak, ahogy elkészítették. 

Húsúrt, vagyis a mongol töltött palacsintát is majdnem minden nap ettük. Nagyon finom. Különböző hússal töltik meg. 

A szárított húst, a borcot (a magyar pörc rokona) minden évben marhahúsból készítik el a mongol pásztorok. A levágott állat húsát vékony csíkokra szeletelik, azokat madzagra fűzik, és szellős helyen tárolják. Ez lesz a borc, amelyet porrá törve vagy apró kockákra vágva levesként fogyasztják el. 

A khorkhog egy nagyon kedvelt bárányos barbecue, amit a szabadban készítenek öklömnyi darab húsokból és kőre helyezett öntöttvas lábosokban sütik meg. 

Népszerű leves a mi gulyásunkhoz hasonló húsleves, csak ők juhhúst tesznek bele. 

A teához gyakran szárított túrót esznek. A teafogyasztási szokásuk is különleges: a tejes teába sót tesznek, és csak a fekete teát ízesítik cukorral.

Tejtermékeik közül népszerű a kashk nevű, joghurt. 

Népszerűek a péksütemények: mint a sós (borcog), és mint az édes (jéven). 

Egyéb ételek amiket ettünk:

Az ételek a szabadban készültek. A kisbusz hátsó része szolgált konyhának.