Előzmény: Ulánbátor
A Góbi sivatag Ázsia legnagyobb sivataga, Kína és Dél-Mongólia területén fekszik. A közhiedelemmel ellentétben a sivatagnak csak mintegy 3%-t képezi homoksivatag; a többi területet homokdűnék, végtelen sziklamezők, kanyonok, „holdbéli” hegységek, rejtett sós tavak határozzák meg.
Erre a területre indultam reggel a hostelből 3 svájcival. A buszunk egy jó öreg szovjet UAZ mikrobusz – egy sofőrrel és a guide-dal, aki egy személyben volt a vezetőnk, és a szakácsunk is. Minden nap ő készítette el a reggelit-ebédet-vacsorát.
Összesen egy hetet töltöttem el a Góbiban. Két nap eseménye kerül be egy posztba; ugyanis a hatalmas távolságok miatt egy nap maximum két látványosságot, ha meg tudtunk nézni. A másik probléma a nevek. Már akkor se tudtam pontosan lejegyzetelni, hogy merre voltunk, mit néztünk meg. Be vannak jelölve a térképen a fő helyek, de sajnos a kisebbek nincsenek.
Teljesen meglepődtünk, hogy Ulánbátort elhagyva még betonozott úton haladtunk. Örömünk nem tartott sokáig. Kb. egy óra elteltével tértünk le a földutakra. Innentől kezdve a túra végéig egy alkalmat leszámítva csak földúton közlekedtünk.
Első megállónk egy útszéli buddhista imahely volt. Szertartásszerűen mi is elhelyeztünk egy követ rajta, majd az óramutatóval megegyező irányban 3x körbejártuk.
A sztyeppe közepén tartottunk pihenőt, ahol a sofőrünk ebédet főzött. Addig mi a környező dombokra másztunk fel.
Az estét a Khaiekhan-hegyek között töltöttük – sátorban. Az egész út egyik legizgalmasabb része itt történt: találkoztunk egy helyi, igazi sámánnal. A felszerelést nem engedte lefotózni.
A nap hátralevő részét hegymászással töltöttük. Felmásztunk a táborhelyünk fölé magasodó sziklára. Nem volt könnyű, de a táj kárpótolt mindenért. Sajnos éjszakára leszakadt az ég. Óriási vihar kerekedett. Teljesen lehűlt az idő, és az eső a sátorba is befolyt.
Másnap egy kis településen haladtunk keresztül, ahol belebotlottunk a Nádam-fesztiválba. A mongol férfiak – az ősi szkíta-hun hagyományt követve – minden évben július 11 és 13 között megméretik erejüket. A törzseken belüli viadalok, férfias erőpróbák eredete több évszázadra, vagy akár évezredre nyúlhat vissza az eurázsiai szkíta-hun népek történetében.
A középkori krónikák Dzsingisz kánt tekintik a versenyszabályok első megalkotójának, aki azokat a játékokat választotta ki, amelyeknek a háborúban is hasznát vette. A sportágak: birkózás, íjászat és a lóverseny. Az évszázadok alatt a nádam szabályai belekerültek a mongol törvényekbe is. A legnagyobb fesztivált Ulánbátorban tartják, de minden falú, megye megrendezi a maga nádamját. Így csöppentünk bele mi is az itteni forgatagba. A szakadó eső sem tántorította el a versenytől sem a sportolókat, sem a nézőket. Nagyon érdekes volt.
Innen Baga Gazryn Chuluu-hoz mentünk. Ez a gránit-szikla képződés egy poros síkság közepén helyezkedik el. Több mongol törzs is csatát vívott a terület feletti ellenőrzésért az évszázadok alatt. A legenda szerint Dzsingisz kán természetesen ezt a helyet is érintette a seregével Európa felé tartva. A 19. században 500 szerzetesnek otthont adó kolostor működött, melyet 1930-ban az oroszok leromboltak. Sajnos ezt nem építették újjá, így mára semmi sem maradt abból, hogy milyen lehetett itt egykor a szerzetes élet. De a táj magával ragadó volt így is.
Szerencsére az időjárás kijavult, így mire a Süm Khökh Burd-hoz értünk, addigra már ragyogó jó idő fogadott minket. A drámai romos templom egy kiszáradt tó közepén lévő szigeten helyezkedik el. A 10. században építették, olyan sziklákból melyeket 300 km-ről szállítottak ide. Nem tudni, hogy miért, de már a megépítése után pár száz évvel elhagyták a szerzetesek a helyet. 300 évvel ezelőtt egy palotát építettek, de mára csak a romjai maradtak meg. De még így is megfogja az embert a látványa.
Az estét jurtában töltöttük; vagy ahogy itt hívják, ger. Kiderült, ami először nem fért a fejembe, miszerint hogy fértek be az ágyak a jóval keskenyebb ajtón: először "berendezik" a jurtát, azaz annak a helyét és a berendezés köré emelik a nemezsátort. Ötletes. Egy jurtát kb. 1-1,5 óra állítanak össze, vagy bontják el.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.