Alitraveling

Kazanyból este indultam, hogy egy átszállással Szamarába, Oroszország hatodik legnépesebb városába érjek. Történelmi város, a középső-volgai régió fontos kulturális, oktatási, politikai, pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági központja, melynek 1935–1991 között Kujbisev volt a neve és 1991-ig mind a külföldiek, de még az oroszok elől is zárt város volt: csak különleges engedéllyel lehetett a városba bemenni.

Szamara környékén a Volgát különös szépségű festői tájak szegélyzik: jobb felől a Zsiguli-hegy állja a folyó útját – ami miatt a Volga egy 150 km-es vargabetűt csinál – tölgyeseinek, fenyveseinek pazar zöldjével. A természet-formálta gát miatt a Volga itt kivételesen keletnek tart, hogy aztán a Király sír dombjánál, ahol a régészek szkíta sírokat is találtak, hirtelen újra délnek forduljon. A Kujbisevi-tenger, vagyis a 6500 km2-es víztározó itt ér véget, emiatt a Volga itt az egyik legszűkebb mielőtt eléri az 1704. folyam kilométernél fekvő, szintén több mint 1 millió lakosú Szamarát.

Előzetesen Szamarától tartottam az egyik legjobban: viszonylag kevés a látnivalók száma, bár ami van, az szerintem nagyon érdekes, de ami különösen vonzott: itt az egyik legjobb fürödni a Volgában, valamint Togliatti közelsége, ahol a Lada autókat készítik. Hetekig tartott az egyeztetés, de végül csak nem adták meg az engedélyt a gyárlátogatásra, így ki kellett hagynom. De ahogy a mondás tartja: legalább van miért visszajönni :) 

Szamara legfőbb látnivalója Sztálin bunkere. Mivel napi 3 órát van csak nyitva, ezért ezzel kezdtem, hogy be tudjak jutni.

Amikor 1941-ben a németek majdnem megérkeztek Moszkva alá, Szamarát „tartalék” városnak jelölték ki a kedvező földrajzi helyzete miatt. Egy 500 fős metróépítő csapat kezdte meg a munkát, teljes titokban. 8 méter átmérőjű tengelyt építettek és legnagyobb mélysége 37 méter.

A projektet a legnagyobb titokban végezték, olyannyira, hogy még a lakók se vették észre, akik a bérházban laktak, valamint a szamaraiak sem tudtak róla egészen 1991-ig. Ma már múzeumként üzemel és megőrizték az 1940-es évekbeli állapotot, így megtekinthető a konferencia terem, irodák, melyek a Kreml felső vezetőinek készültek, a nappali, és az étkező. Mellesleg Sztálin úgy döntött, hogy Moszkvában marad, ezért soha nem használta a bunkert.

Csak egy saroknyira van a bunkertől a Szamara Dráma Színház. A „moszkvai barokk" stílusban épült a gyönyörű épületnek az építése 1888-ban fejeződött be. A helyiek nagyon büszkék színházukra, mind az épületre, mind a produkciók minőségére.
 

A színház előtt áll Csapajev emlékműve. Vaszilij Ivanovics Csapajev maga kiemelkedő katonai parancsnok volt, aki 1917-ben csatlakozott a bolsevik párthoz, majd a polgárháborúban harcolt a fehér hadsereg ellen. 1919-ben egy csapda után eltűnt. A szovjet időszakban Csapajevet hősként tisztelték. A Csapajev-kultusz kialakításában jelentős szerepe volt Csapajev hadosztályában komisszárként szolgáló Dmitrij Furmanov 1923-ban megjelent Csapajev című regényének, majd az ez alapján a Vasziljev fivérek által 1934-ben elkészített filmnek. Csapajev alakja Viktor Pelevin egyik 1996-os regényében is megjelent.

Ha már Szamarában vagyunk, és szeretjük a söröket, bár ki nem szereti? :D – mindenképp el kell látogatnia a Zhigulevskoye, vagyis a Zsiguli Sörgyárba. Lehet, hogy nem világhírű, de a zsiguli sör egész Oroszországban ismert. A sörfőzdét 1881-ben az osztrák Alfred von Wakano alapította, egy évvel a városba érkezése után. Az sörgyár épülete önmagában is látvány, ahol van egy kis bár és étterem. Sajnos gyárlátogatásra ide sem sikerült bejutni, annak ellenére, hogy előzetesen emailen meg lett beszélve, de helyben erről nem tudtak. Gyárlátogatás nincs, csak előzetes engedélyek alapján.

Az 1850-ben alapított Iversky Női Kolostor, egykor több mint 500 apácának volt az otthona. A kolostor, amely a Volgara néz, kápolnákat és egy 70 méteres harangtornyot is magába foglal. A kolostort 1925-ben bezárták, és az utcára kitett apácákat a szemközti Zsiguli Sörgyárban kezdtek el dolgozni. A kolostor egyes részeit a következő években megsemmisítették. 1991-ben újra megnyitották a kolostort egy hatalmas felújítást követően.
 

Lassan ideje volt fürödni menni: 4 km hosszú homokos partja van, ahol bár kevés az árnyék, de fürödni kiváló. A víz kellemes 23-24 fokos volt, ami a 25 fokban hűsítő volt. Rengetegen voltak a parton, nyáron a helyiek kedvenc időtöltése a szépen kiépített strandon való nézelődés & fürdés.

A Ploshchad Slavy és a Győzelem emlékműve Szamara háborús emlékhelye és a hely, ahonnan a Volgára az egyik lehető legjobb a kilátás. Büszkén helyezték el a fákkal borított emelkedő tetején a Volga-hegyek felett, amely büszkén hirdeti a város nevét.  A tér domináns eleme a Győzelem emlékműve. Szamara szimbólumát a szamarai légiközlekedés munkásainak tiszteletére építették a második világháború idején. Ezért az oszlop tetején levő férfias figura egy szárnyrészletet tart a kezében. A talapzat körülbelül 40 méter magas, míg a szobor maga további 13 méter magas. Nem messze a szobortól ég az örök láng. 

A Ploshchad Slavy hatalmas kiterjedésű és a város legfontosabb közigazgatási körzete, minden fontos abb kormányzati épület a környéken található.

A Szent György katedrális a Ploshchad Slavy északkeleti sarkában áll. Közelmúltbeli alkotás; 2001-ben adták át az új katedrálist, miután az eredetit a kommunista korszak idején elpusztították. A templom nagyban hasonlít a moszkvai Krisztus Megváltó katedrálishoz.

A Pokrovszkij székesegyház egy gyönyörű templom kívülről és belülről is. 1861-ben épült, és Szamara legrégebbi temploma. A 20. század elején még gazdagon díszítették, de sok értékét eladták, hogy ennivalót vehessenek a helyi polgárokat az 1920-as években.

A város közepén, két forgalmas út közötti kereszteződés közepén áll a Forradalom tere. A tér közepén büszkén áll Lenin szobra. Korábban II. Sándor cár szobra állt ezen a helyen, amíg az új rendszer fel nem robbantotta. 

A Volga folyó kilátó egy korábbi helikopter leszálló helyén alakították ki, és innen a Szamara-kanyarra elképesztő kilátás nyílik, ahol a folyó a Zsiguli-hegyet megkerüli. Sajnos pont egy zivatar jött, így sokáig nem élvezhettem a kilátást, de így is pazar volt a pár perc.  

A Szamara Űrkutatási Múzeum nem túl nagy, nem is érdemes bemenni, mert a legfontosabb látnivaló kívülről is látszik: egy Sojuz hordozó rakéta emlékmű.  

Tolsztoj Emlékparkja: nem szabad összetéveszteni Lev Tolsztoj-val, mert ez Alekszej Nyikolajevics Tolsztoj tiszteletére épült, aki az orosz Pinocchio-t írta és akiről 1974-ben kisbolygót neveztek 3771 Alexejtolstoj néven.

Szamara zsinagógája 1908-ban épült, és ez volt a legnagyobb zsinagóga Európában abban az időben - bár most kissé lerobbant állapotban van már.

Szamarai Akadémiai Operaház és Balettszínház az egyik legnagyobb orosz zenei színház 1931-ben alakult, és Szamara központi eérén áll. A történelem különböző éveiben híres karmestereket, rendezőket és balettmestereket alkalmazott. A színház repertoárja klasszikus opera és balettelőadásokból, zenei komédiákból és koncertprogramokból áll. A nemzetközi hagyományt követve az elmúlt években az összes operát az eredeti nyelven adták fel.

A Khlebnaya tér a történelmi központ legtávolabbi pontja. Ezt hívják Khlebnaja-nak, vagy szó szerint a Kenyér tér, mert egy itt volt a gabona kikötő, és a gabona kereskedelmi ház, valamint korábban egy gabona felvonó is. Azt mondják, hogy Szamarát az orosz Chicago-nak hívták az utasok ... az ilyen utazók valaha jártak Chicagóban? :D 

Szamarában sétálva rengeteg régi faházba bukkanunk. Ezek közül az egyik leghíresebb a Frunze utca 95A szám alatti, ahol egy egyedülálló ház rejlik, egy német faház., melyet egy német ügyvéd építtetett. A ház konstruktív jellemzője a fa keret, amelynek oszlopai és átlós gerendái tartják az egész épületet.

Fentebb már említettem, hogy Szamara egyik fő iparága az űrkutatás. Erre nem csak a múzeum utal, hanem pl. Gagarin itt pihente ki magát, miután visszatért az űrből, akinek az emlékére parkot és szobrot is emeltek.
 

Egy műholdnak is állítottak egy emlékművet, utalva arra, hogy milyen jelentős iparágról van szó. 

Innen még a Lenin utcára mentem el, ami Szamara fő bevásárló és sétáló utcája. 

Az állomásra metróval mentem ki, így volt szerencsém kipróbálni Szamara egyetlen metróvonalát is, amely kelet-nyugat irányban köti össze a város két pontját.  

Összességében nekem Szamara pozitív csalódás volt. Annak ellenére, hogy nem sikerült eljutni Togliattiba, mégis akadt annyi program, amely két napra elegendő volt.