Előzmény: Bevezetés, Phenjan 1. rész, DMZ és Keszon, a vidéki Észak-Korea és Phenjan 2. része, a hegyvidéki Észak-Korea, Phenjan 3. rész, közlekedés Észak-Koreában, 

A korábbi posztokban már többször utaltam a Dzsucse-eszmére, filozófiára. A mostaniban ezt szeretném bemutatni, hogy mi is az a rendszer, ami ennyire áthatja az észak-koreai mindennapokat.

Maga az elnevezés az „uralmi” és a „test” szavakból tevődik össze. A szó elemzése alapján tehát úgy lehetne lefordítani, hogy az ember legyen a saját sorsának ura, és legyen hatalma életét saját magának alakítani. Vezetőink magyarázata szerint, ha valaki parancsol a másiknak, akkor az annak rosszul fog esni, és nem biztos, hogy engedelmeskedni fog. A parancsolgatás morálisan elitélendő dolog. Az ember az egyetlen alanya a szociális cselekvésnek. Ezek a feltételek az eszme emberközpontúságát jelzik. Az ember az, akit nem környezete alakít, hanem ő alakítja saját környezetét, azt uralja. Nincs semmi ami nála - nálad, nálam - értékesebb lenne. Így születhetett meg, és a népi Koreában így született meg az emberarcú szocializmus. 

A Dzsucse-eszme tételei szerint a történelemben a független, népi tömegek a cselekvés egyedüli valós alanyai. A tömegek részére pedig szükséges egy olyan vezető, aki össze tudja fogni a népi tömegekbe tömörült embereket. Kifejlesztették a helybeli kommunista, teoretikus eszmét, mint új és önálló forradalmi ideológiai rendszert, amit a marxi dialektikus materializmus továbbfejlesztésének tartják. Az eszme körébe tartozó elméleti stúdiumok természetesen központi szerepet kapnak az oktatásban, amelynek során kiemelt helye van a tömegek élén haladó vezető szerepének, bemutatásának, továbbá a feléje irányuló tiszteletnek és szeretetnek és annak elsajátíttatásának.

Hogyan alakult ki a rendszer?

A KDNK politikai fejlődése az 50-es évek közepéig párhuzamosan haladt a kelet-európiai szocialista országokkal. A miniszterelnöki tisztséget betöltő Kim Ir Szen személyi kultusza nagyjából olyan jellegű volt, mint Magyarországon Rákosi Mátyás pártfőtitkáré. A koreai háborút lezáró fegyverszüneti egyezmény után arra törekedett Kim Ir Szen, hogy a Koreai Munkapáron belül újabb és újabb ellenségeket találjon. Koholt vádakat indítottak 1953-tól kezdve a Hazai Frakció és a Szovjet Frakció ellen. (Forrás: Csoma Mózes: Korea: egy nemzet, két ország - a közös gyökerektől, 118. o.)

Kim Ir Szen 1946-ban

A sztálini példának megfelelően széleskörű személyi kultusz bontakozott ki az egyelőre csak „tábornok” címet viselő Kim körül. Bár 1956-ban az Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusának hatására a Koreai Munkapárton belül is felvetődött a desztalinizáció (Sztálin halála - 1953. március 5. - után a kommunista országokban elkezdődött, a törvénytelenségek és a személyi kultusz megszüntetését célzó folyamatokkal. a sztálinizmus bűneivel való szembenézés. Célja nem a kapitalista rendszerváltás, hanem a kommunista rendszeren belüli önkorrekció, a demokratizálás) igénye, valamint a személyi kultusz felszámolása, melynek kezdeményezést Kimnek sikerült elfojtani. Ettől kezdődően a KNDK belső viszonyai mind szélsőségesebbé váltak. 1956-ra azt a következtetést vonta le a magyar és a lengyel eseményekből, hogy a desztalinizáció folyamatát mindenképpen meg kell akadályozni. (Forrás: Csoma, 120-121. o.)

Kim Ir Szen és Sztálin
(Kép forrása: http://pensarnetuno.blogspot.hu/2013/04/disse-kim-il-sung-sobre-difamacoes-que.html)

A modern „Remetekirályság” elzárkózásának ideológiai hátterét az un. dzsucse eszmerendszert (juche sasang) Kim Ir Szen hirdette ki 1955. december 28-án, amikor egy Korea-központú forradalom szükségességéről beszélt. A vezér szerint a dzsucse a „másoktól való függés megtagadása és az egyén erejének használata az ember saját erejébe vetett hitével és az önellátás forradalmi szellemének kimutatása”. A marxizmus-leninizmus továbbfejlesztéseként meghatározott elmélet szerint a politikában a függetlenségre, a gazdaságban az önellátásra, míg a honvédelemben az önvédelemre kell törekedni. A legfőbb nemzeti érdek a létszférák mindegyikében érvényesülő önállóság, ami a gyakorlatban a távolságtartást jelenti a külföldiekkel szemben. A dzsucse ott haladja meg a marxizmust, hogy kimondja, a forradalom sikere nem csak az objektív tényezőktől függ, hanem a forradalmat motiváló erőktől is! Ezért a fő feladat nem gazdaság, hanem a társadalom, az emberek átformálása, átnevelése. (Forrás: Csoma, 123. o).

A Koreai Munkapárt zászlaja

A pártnak mindig a népet kell szolgálnia és soha sem fordítva. A forradalmi tudat és lelkület fenntartása ezért a párt elsőrendű feladata. Hiszen a szocialista politika nem más, mint jóindulatú, humanista irányítás, melyben a kölcsönös bizalom és szeretet a fő mozgató erők. "A nép az én Istenem!" - fejezte ki egyszer tömören és zseniálisan Kim Ir Szen. Mi több, a párt azokat sem hagyja cserben akik megtévesztésük okán letérnek a helyes útról, őket átneveléssel segíti át a nehéz időkön. (A fenti idézetek Kim Ir Szen könyvéből származnak). 

A dzsucse nem vált egyik napról a másikra jelentős ideológiává. Észak-Korea első tíz éve alatt a marxizmus-leninizmust megkérdőjelezhetetlenül az egyetlen hivatalos eszmének tartották. A Szovjetunióhoz és Kínához való szoros kapcsolatok tiszteletben tartása miatt a nacionalizmus a háttérbe szorult. Kim Ir Szen az 1950-es évek végén nagy erőfeszítéseket tett a dzsucse elfogadtatására. Hangsúlyozta, hogy bár a marxizmus-leninizmus is tartalmaz forradalmi eszméket, de csak a dzsucse képes új utakat nyitni a forradalmi Észak-Korea felé.

A Dzsucse-eszme jellemző 

• A KNDK politikai fejlődése szorosan összefügg Kim Ir Szen személyével. A 60-as évektől már „Nagy Vezérként” emlegetett pártfőtitkár április 15-i születésnapja lett az ország első számú ünnepe; szülőhelye pedig a rezsim szent helye lett. (Mangjongde-ről korábba ITT írtam - Csoma, 161.)

• 1970-ben került megrendezésre a Koreai Munkapárt V. kongresszusa, amelynek előestéjén Kim Ir Szen legidősebb fia javasolta a Nagy Vezér képmását ábrázoló jelképek viselését. Ezek a jelvények rövidesen a KNDK állampolgárainak első számú ismertetőjévé váltak. Ma háromféle változatot hordanak: Kim Ir Szen és Kim Dzsong Il arcképével ellátottat, valamint, ahol a két vezér együtt szerepel. Ilyet külföldiek nem vehetnek. (Forrás: Csoma, 161.)

• 1972-ben Kim Ir Szen 60. születésnapjára elkészült a Nagy Vezér majd 30 méter magas bronzszobra, amelyet a Phenjan központjában álló Manszu dobon állítottak fel. (Bővebb infó ITT). Megközelítésekor napjainkban is kötelező a virágcsokor elhelyezése és a meghajlás, tisztelgés előtte. (2012-ben Kim Dzsong Il szobra is mellé került). Ma megközelítőleg 500 őket ábrázoló szobor van az országban. (Forrás: Csoma, 161.)

• Az eszme hátterében alapvetően a konfuciánus világnézet húzódik. A dzsucse Kim Ir Szen személyét „atyai vezérként” határozza meg. Ez egyértelműen a Szülőtisztelet könyve c. konfuciánus klasszikusra vezethető vissza. Lényege, hogy a mindenkori uralkodót gyermeki hűséggel kell szolgálni. (Forrás: Csoma, 163.)

• 1974-től a dzsucse részeként fogalmazódott meg a vezéri folytonosság gondolata, mint a szocialista építés elméleti és gyakorlati követelménye. Kim Ir Szen ugyanis a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság példájából azt a következtetést vonta le, hogy a rendszer jövendőbeli belső stabilitásának záloga a leendő örökösök személyében van. Sztálin és Mao halálát a megfelelő örökösök hiányában hatalmi bizonytalanság és politikai visszarendeződés követte. Kim Ir Szen ezért döntött úgy, hogy a legfelsőbb hatalmat mindenképpen a családon belül kell tartani. Így eset a választás a legidősebb fiára, szintén a konfuciánus hagyományoknak megfelelően, Kim Dzsong Ilre. A phenjani propaganda előbb „dicsőséges pártcentrumnak”, majd „Kedves Vezetőnek” nevezte. Fokozatosan vette át a hatalmat apjától. (Forrás: Csoma, 164.)

• A Kim Ir Szent méltató szövegekben a volt Elnököt gyakran a Naphoz hasonlítják. Az irányába sugárzó tisztelet és szeretet hullámai ilyen módon az elnököt nem csak a Nap életet adó fényével, energiájával ruházzák fel, hanem egyúttal megjelenítik az elnök személyes állandóságát, illetve az iránta érzett nagyrabecsülés nemzedékeket átfogó, hagyományteremtő erejét. Egy kedvelt kitétel az elnök dicséretére: „a Nemzet Örök Napja”. Sok képzőművészeti alkotás ábrázol tájba komponált napkorongot, amely felkelő és nem a lenyugvó nap.

• Az elnöknek a hivatalos szövegekben használt jelzőkkel és fordulatokkal méltatott állandóságát a koreai vezetés igyekezett megfelelő jogi formába is önteni. Kim Ir Szen 1994-ben, 83 éves korában hunyt el. Ezt követően törvényben rögzítették, hogy a KNDK örökös elnöke Kim Ir Szen, a Nagy Vezér legyen. Az államfő posztját a halála után is megtartotta; ezzel bemutatva az államok közösségének posztumusz elnöki tisztség jogintézményét. (Ma pl. nem azt a kifejezést használják, hogy az elnök meghalt, hanem azt, hogy eltávozott, elhagyta a népét). A Forradalmi Múzeumnál 3 hónapon át a helyi lakosok ezrei virrasztottak éjjel-nappal. Ma mindkét elnök mauzóleuma a Kumszuszn Emlékpalotában tekinthető meg. (Részletesen ITT)

Kim Ir Szen posztumusz fényképe

• Eltávozása után fia, Kim Dzsong Il csak 1997-ben került formálisan is az ország élére. Hároméves gyász leteltét követően ő lett a Koreai Munkapárt főtitkára. A pártapparátus lojalitásának demonstrálására a pártközpont valamennyi gépkocsijának rendszámát 2.16-tal kezdődőre változtatták, ami az új főtitkár február 16-ai születésnapjára utal. Kim Dzsong Il az államfői széket ugyanakkor nem vette át, mivel halott apját „örökös elnöknek” nyilvánították.

Kim Dzsong Il posztumusz fényképe

1997-ben új időszámítást vezettek be Észak-Koreában. A megszokott évszámokat ettől kezdődően csak tájékoztató jelleggel, zárójelben használják. Az évek hivatalos megnevezése a Dzsucse-eszme évei lettek (Juche). Az időszámítás kiindulópontja 1912, azaz Kim Ir Szen születésének éve. Így 2014-ben Dzsucse 103-t írnak. Nyilvánvaló, hogy a koreai vezetés az eszme és az elnök jelentőségét kívánja kifejezni az évszámok eme újrahatározásával. (A napokhoz, és a hónapokhoz nem nyúltak, azokat változatlan formában hagyták). Az újságon pirossal karikáztam be a dátumot. Mivel a számokat arab számokkal  írják, így a 103 (2014) kivehető rajta.

Hivatalos észak-koreai állami újság

• 1998-ban az „örökös elnök” április 15-ei születésnapját a „nap ünnepének” nyilvánították, ami a rezsim legfontosabb ünnepévé vált.

• Amit a rendszer nyújt a népnek: ingyenes oktatás, ingyenes egészségügy és mindenki számára teljes adómentesség! 17 éves kortól igényelhetnek lakást. (A lakáshelyzetről a következő posztban részletesen írok). A parasztoké a földek, a munkásoké a gyárak. Úgy is hívhatjuk, hogy progresszív demokrácia. Az ideológia a népi Koreában tapasztalható élet. A gyermekeim minden öröme és gondja éppen úgy, mint a Kedves Vezető vagy a Bölcs Elvtárs taktikai megbeszélései. Az ideológia nem más, mint a legalapvetőbb, mégis legnehezebb dolog a világon: egyenlőség és szabadság, a Fényes Eszme útmutatása mellett.

• Mindkét korábbi elnök számos óriásplakát nagyságú festményen ott van szerte az országban; nevüket nagyobb betűvel írják az újságban. Ez fokozottan igaz a jelenlegi vezetőre is, Kim Dzsong Unra. Az angol nyelvű The Pyongyang Times első két oldalán csak arról olvasni, hogy az elnök mit tett, mit látogatott meg egy hét alatt (szombatonként jelenik meg). Ebből pedig az első bekezdés csak a tisztségeit sorolja fel vastagon kiemelve. Külön érdekesség, hogy az újságot csak úgy szabad összehajtani, hogy az elnök arcképe a főoldalon nem sérülhet. (Tehát tilos félbe hajtani!)  

A The Pyongyang Times egyik példánya. Pirossal bekarikázva a több soros tisztségek. 

• A legtöbb múzeumban, középületben, de szinte minden fontosabb helyen van egy-egy fénykép, szép nagy méretben kitéve, amelyen a dinasztia tagjai láthatók, amint az adott helyet éppen szemrevételezik; mögöttük 7-8 ember, kezükben egy-egy jegyzetfüzettel kísérik, hogy a vezető minden fontos gondolatát felírhassák. Mindkettőjükről fejben tartják, hogy hányszor és pontosan mikor tett látogatást az adott helyszínen. Ezenkívül mindig minden látványossághoz kapcsolódik egy-egy frappáns kis sztori, amelynek életszerűsége finoman fogalmazva is gyenge lábakon áll.

• Észak-Koreában a Szongun-politika van érvényben. Ennek előterében áll a hadsereg, tehát a legfőbb társadalmi kérdés a hadászati tényezők helyes kezelése. Ez nem csak azt jelenti, hogy a katonák a legértékesebb polgárai az országnak, hanem azt is, hogy a nép egészét jelenítik meg, hiszen a forradalom és a szocialista fejlődés fő letéteményesei. A haza szolgálata, a Vezető/Elnök egy emberként való követése, és a bűnös individualizmus kiölése és a kulturális életben mutatott aktivitása az a hármas egység, melynek révén az új szocialista embert neveli ki az állam. A nép ezt elfogadta és támogatja, hiszen pontosan értik a Nagy Vezér egyik zseniálisan a helyzetet szemléltető mondatát: "Édesség nélkül lehet élni, de lőszer nélkül nem".
• A propaganda plakátok is népszerűek az országban. Ezeken vagy a hadsereg látható, vagy a népet buzdítják valamire. Vagy legyőzhetetlenek. Ilyen, és ehhez hasonlóakkal tele van az ország. Jellemző, hogy pl. áram nincs, vagy alig, de ezeket természetesen kivilágítják. 

Propagandaplakát 

• A KNDK vezetése hosszú éveken át azt sulykolta a lakosságnak, hogy a "nagy vezér" születésének 100. évfordulójával eljutnak a Kangszong Teguk (Erőteljes Ország) állapotába. A fővárosban komoly változások történtek: új terminált kezdtek építeni a reptéren a régi szocreál helyett (igaz, a mai napig nem fejezték be), a vakolatlan házak nagy részét beburkolták, sőt több üvegépület is megjelent. Megnőtt a gépkocsiforgalom, így az utcákon már torlódások is előfordultak. A Mercedesek mellett egyre több új kínai és orosz autót hoztak be, és elkészültek az első hazai gyártású személykocsik is. Utóbbiakat FIAT és Toyota licensze alapján gyártják kínai alkatrészekből. A szolgáltatások is gyors fejlődésnek indultak: a helyi fizetőképes kereslet - a nómenklatúra és a hozzátartozóik - igényeinek kielégítésére 2012 első felében tucatnyi új áruház, szauna, és étterem nyílt. A mobiltelefon használata is általánossá vált, amit az egyiptomi Orascom vállalatcsoport többségi tulajdonában lévő Koryolink vegyes vállalat biztosít. A Pyongyang márkájú készülékeken elérhető már az intranet is. (Forrás: Csoma, 216-217. o.)

A Kim-dinasztia presztízsépítményei 

• A 70-es évek második felétől országszerte a Kim-dinasztia két tagját ábrázoló kettős portrék jelentek meg a közintézményektől a lakásokig, a munkahelyektől a phenjani metrószerelvényig.

• 1978-ra elkészült a Mjohjang-hegységben a Népek Barátsága nevű állandó kiállítóhely, ahol a 3 Kim részére érkezett külföldi ajándékokat állították ki. (Részletesen ITT).

• Párizs inspirálta a phenjani diadalívet, amelyet 1982-ben, Kim Ir Szen 70. születésnapjára adtak át. 25500 fehér gránit tömböt tartalmaz, ami egyenlő a 70 éves vezér által megélt napok számával. (Részletesen ITT).

• Az eszmének tornyot is építettek a város közepén. A Dzsucse-torony közel 150 méter magas, és tetején egy 20 méteres fáklya emlékezteti a népet a rendszer alapjaira. (Részletesen ITT).

• A Koreai Munkapárt alapításának emlékműve szintén a rendszer építményeihez tartozik. (Részletesen ITT).

Ha az észak-koreai életre a Dzsucse-eszme iránymutatásait érvényesnek fogadjuk el, akkor nemcsak azt kell feltételezni, hogy az általunk az ország életében érzékelt sokrétű, és nemegyszer igen szigorúnak mondható szabályrendszer érvényesülése a lakosok önkéntes szabálykövetési eredménye, hanem ebből következik az is, hogy a szabályrendszerek létrehozása is az emberek széleskörű részvételével és egyetértésével jött létre. (A bekezdés forrása: Csoma, 165.o)