A peruiak szerint a déli hegyvidék az egész világon egyedölálló: egymást érik a szemek gyönyörködtető természeti tájak és itt van Peru egyik legszebb városa is: Arequipa, valamint itt található a világ két legmélyebb – bár sokak előtt ismeretlen – kanyonja: a Colca és a Cotahuasi. A várost több 5- és 6000 méter magas hegy, vulkán veszi körbe, amelyeket meg lehet mászni. 

A 2380 méter magasan fekvő Arequipaba éjszakai busszal érkeztem. Már a megérkezéskor feltűnt a sok fehér épület, amire hamar fény derült: a gyarmati történelmi épületek többsége a sillar nevű világos színű vulkanikus kőből épült, emiatt a várost Peruban mindenhol la cludad blancának, azaz fehér városnak nevezik.

„Ari, quepay”

A legenda szerint a város neve a 14. századból ered, amikor a negyedik inka, Mayta Cápak ellátogatott erre a vidékre. Katonáit lenyűgözte a térség klímája és a termékeny talaj; ezért megkérdezték a királyt, hogy letelepedhetnek-e itt, mire az uralkodó így felelt kecsua nyelven: „Ari, quepay”, vagyis „igen, maradjatok”.

Mindenesetre a spanyol alapítási dátum 1540. augusztus 15., vagyis Mária mennybemenetelének napja. A várost többször a földdel tette egyenlővé több földrengés is – a legutolsó 2001-ben volt – emiatt a vályogtégla helyet a helyiek sajátos építészeti stílust alakítottak ki. Ennek jellemzője a puha kőbe vésett, mély faragásokkal díszített, zömök épületek, amelyek ellen álltak a földrengéseknek.
 

Mint minden perui városban, itt is a főteret a Plaza de Armas, vagyis a Hősök tere alkotja. A látnivalók többsége is e köré csoportosul. A fehér kőből épült plazat a központi szökőkút körül elrendezett pálmafáival és virágokkal Peru egyik legszebb terének tartják. 

A plaza északi oldalát az egész háztömböt elfoglaló katedrális uralja, míg a többi oldalát silarból készült árkádok szegélyezik. A katedrális mögött feltűnik a jégsapkás Chachani, tőle jobbra pedig a Misti. 

Az arequpiai katedrálist a 16. században kezdték építeni, és multikultikus: olasz márvány, spanyol csillár, francia szószék, és belga orgona nemzetközi hangulatot áraszt. Bár a leírások szerint a katedrális egyike azon 70 bazilikának a világon, amelyik kitűzhette a vatikáni zászlót – mely elviekben a főoltártól balra van – sajnos én ezt nem találtam meg. 

A katedrálissal szemközti sarkon áll a 17. századi jezsuita templom, a La Compania arannyal bevont oltárával. 

A Szent Domonkos-templom is a közelben van. A város legöregebb épületét (1595-ben kezdték építeni) a földrengések miatt szintén többször újjá kellett építeni.
 

Arequipában rengeteg szép épület megmaradt.

Az egyik legszebb ezek közül a Casa Goyeneche palotája. Ezek többségében ma bankok működnek, így sajnos nem látogathatók. A palota korábban – 1782-1945 között – a Goyeneche család birtokában volt, és a homlokzaton még ma is megtalálható a család címere. 

A Casa Tristan de Pozo is egy bank tulajdonában van ma már. Érdekes kontraszt, hogy egy 1738-ban épült palotában, mely elég puritán, ma egy bank működik. 

Innen pár lépés a  Museo Santuarios Andinos. A múzeum leghíresebb kiállítási darabja Juanita, la Dama de Ampato, vagyis Ampato hölgye. Juanitát, a Jégleányt, Johan Reinhard antropológus fedezte fel 1z 1990-es években. Ő volt az első andoki megfagyott múmia, akire 6310 méter magas Ampato hegy csúcsának a közelében akadtak rá.

A múmia -20 fokon, egy speciális dupla falú vitrinben van kiállítva. Láthatók az eredeti ruhái is, amiben feláldozták és eltemették. Nemesi származású, szép és teljesen egészséges volt, mivel áldozatoknak csak tökéletes személyeket választottak ki.

A jégleány a legjobban konzerválódott múmia a világon. Az inka papok áldozták fel magasan az Ampato hegyen, fa- és aranyszobrocskákkal temették el és a túlvilágon szükséges tárgyakat tettek mellé. A radiokarbonos meghatározás szerint a 9-14 éves kislányt 1440 és 1450 között áldozták fel. 

Sajnos a múzeumban nem lehet fotózni, így a képek az internetről származnak. Képek forrása és bővebb infó a linken, 
 

forrás: innen

A város területéből egy ház tömbnyi részt foglal el a Szent Katalin kolostor (Monasterio de Santa Catalina), melyet 1580-ban alapított egy apácának állt gazdag özvegy. Elsőnek a szegény kreol nők, a curacák (helyi indián főnökök) és a felsőbbosztálybeli családok lányai csatlakoztak a Siennai Szent Katalin rendhez. A gazdag újoncok magukkal hozták a szolgálóikat és úgy éltek, mint azelőtt: még hatalmas bulikat is csaptak. A kolostort végül 1870-ben megreformálták, amikor egy domonkos rendi nővér a hedonista életformát a vallásos szigorral helyettesítette. 

Ma mintegy 20 apáca él a kolostorban – a látogatók előtt elzárt területen – ahol ötvöződik a spanyol és indián építészet. A kolostorban 6 utca mellett 100 szoba (saját konyhával, berendezésekkel), három kerengő és templom és egy képtár található. Virágkorában 450 ember lakott benne. A nyilvánosság számára 1970-ben nyitották meg.

Arequipa központjától mintegy másfél kilométerre van Yanahuara, ahonnan az egyik legjobb kilátás nyílik a Mistire.

A város esti fényekben is meseszép, érdemes akkor is újra megnézni a főteret és környékét :) 

Colca kanyon

A Canon de Colca Arequipától kb. 160 km-re található. A kanyon Chivay-nál 3630 méter magas tengerszint feletti magasságról indul, majd fokozatosan csökken. Habár a kanyon teteje elég határozatlan vonalú, a kutatók 3191 méter méterben adják meg a mélységét, mely kétszerese a Grand Canyonénak.

A völgy a cabana és a collagua indiánok otthona volt majd 2000 évig, akik a szurdok oldalán teraszrendszereket alakítottak ki a közeli hósapkás vulkánok olvadékvízének felfogására.

Amikor azonban a spanyolok ide is megérkeztek, a parasztokat elvitték a bányákba dolgozni és a szétszórt közösségeket 14 faluban telepítették le.

A hajnali indulást még elsősorban az időjárásban éreztem; mivel az út felmegy 4800 méterig, ahonnan remek kilátás és panoráma nyílik a környék magas hegyeire. 

A reggelinél jól esett a coca tea, mely segített egy picit ébren tartani. Maca települése volt az egyik, ahol megálltunk, itt nagyon aranyos alpakákkal lehetett fotózkodni.
 

Ezután a Cruz del Condor következett: ahogy a neve is mutatja, itt található az andoki kondorkeselyű. A kereszt a szurdok legmagasabb pontján található.

Az andesi kondor a legnagyobb röpképes ragadozó madár: ülve 1,2 méter magas, míg a szárnyfesztávolsága 3-4 méter. Annak ellenére, hogy súlya eléri a 12 kg-ot, a kondor órákig képes a levegőben körözni egyetlen szárnycsapás nélkül, a felszálló levegőáramlatokon vitorlázva. 

Az inkák szent madárnak tartották, mivel ez volt az egyik legfélelmetesebb állat a szemükben, mert kapcsolatba került az isteneikkel. Úgy tekintették, hogy kapcsolat a föld és az ég közötti világnak, és azt hitték, hogy a szárnyakaival a holttestet szállítja a túlvilágba. A hármas szintet így képzelték el az inkák:

• A kígyó az alsó vagy alvilágot;
• a föld középső világát a puma;
• és a mennyet a kondor képviseli. 

Délután még La Calera-ban álltunk meg fürödni: kénben és vasban gazdag forrás víz táplálja a medencéket, mely alkalmas ízületi betegségek gyógyítására. A melegtől a forrón át a nagyon forróig több medence is volt, míg aki hidegre vágyott, az az alig pár fokos folyóban hűthette le magát.

A sorozat további cikkei: 

Hogyan szervezzünk meg egy perui utat? 

Lima

Peru déli síksága: Hacienda San José, Ballestas-szigetek, Paracas Nemzeti Park, Huachina oázis

A Nazca-kultúra

 

Kövesd az Alitraveling blogot a Facebook oldalán is, hogy még több utazással és utazás

életérzéssel kapcsolatos információról értesülj első kézből!  

Az Alitraveling blog már az Instagramon is aktív!