Peru lakosságának majdnem egyharmada Limában, az ország hatalmas, nyüzsgő fővárosában él. Ez az eleven történelmi város fenséges gyarmati épületekkel, nagyszerű múzeumokkal várja a látogatókat. Az Egyenlítőtől mintegy 12 fokra délre fekvő, trópusi égövi Lima ritkán tűnik igazán trópusinak. A város felett áprilistól decemberig, sajnos ezt én is személyesen tapasztaltam meg, a garua nevű hűvös, szürke köd ül, amelyet a hideg Perui-áramlat hoz magával az Antarktisz felől.
A város központja
A város szíve a Plaza de Armas (Hősök tere), ami egyidős a várossal. Legrégebbi látványossága a tér közepén álló bronz szökőkút.
A tér számos jelentős történelmi esemény szemtanúja volt: itt volt az első bikaviadal, itt végezték ki a spanyol inkvizíció által halálra ítélteket, és itt kiáltoták ki Peru függetlenségét 1821-ben.
A tér ÉK-i oldalán áll a Palacio de Gobierno (Elnöki palota), melynek helyén Pizzarro felépítette az első kormányzati épületet az 1530-as években. A palota előtt minden délben őrségváltás van, mely szerintem sokkal látványosabb, mint pl. a brit. Egy kb. 30 perces élő zenés show-t adnak elő.
A tér déli oldalát a katedrális uralja. A reneszánsz stílusban épült templomot 1755-ben fejezték be: homlokzatát és a belső teret bonyolult faragások díszítik. Francisco Pizarro teste évszázadokig a kriptában volt eltemetve, de ma már külön kápolnában nyugszik.
A tér ÉNY-i részén a Municipalidad (Városháza) uralja.
A tértől egysaroknyira található az Iglesia de Santo Domingo (Szent Domonkos templom). A limaiak körében nagy tiszteletnek örvend a templom, mivel 3 helyi szent maradványait is őrzi:
- Limai Szent Róza (1586-1617), aki az amerikai kontinens első szentje volt
- Poresi Szent Márton (1579-1639), aki a kevés fekete szentek egyike
- San Juan Macias, aki Peruban végzett misszionárius munkát.
Az elnöki palota háta mögött áll a Casa Alliaga, a legrégebbi, ma is lakott magánház Limában. A telket Pizarro adományozta helyettesének, Jeronimo de Alliagának és azóta is ennek a családnak a birtokában van. Ma a 17. generáció él a házban, amelynek egy része látogatható: fényűző belsőt rejt a kívülről viszonylag egyszerűbb épület.
A tértől két tömbnyire áll a város egyik legérdekesebb temploma, a Monasterio de San Francisco (Szent Ferenc-kolostor), ahol ma is kb. három tucat szerzetes él. A templom legfőbb látványossága a csontokkal teli katakomba: a katakombákat a gyarmati időben temetőnek használták. A nemeseket és a gazdagokat a templom padlója alá, vagy a kápolnák falában kialakított fülkékbe; a többiek földi maradványait pedig a katakombákban helyezték el – lúggal feltöltött nagy gödrökben.
A tömegsírokból a régészek kb. 250.000 csontot tártak fel, melyeket később csonttípusok szerint csoportosítottak: combcsontok az egyik gödörbe, koponyák a másikba. Egyes gödrökben a csontokat mintákba rendezták. A fülkéket még ma is temetkezési célra használják, de ezeket ma már a kolostorban élő szerzeteseknek tartják fenn.
A városban rengeteg koloniális, gyarmati sorból származó épület van még,
amelyeket szépen felújítottak, megőrizve eredetiségüket.
A városközponttól távolabb
A Hősök terétől kicsit távolabb is akadnak látnivalók: a Jiron de la Union sétálóutca öt háztömb hosszan halad: két oldalán 19-20. századi házak sorakoznak.
Az Iglesia La Merced (La Merced-templom) egyidős Limával: többször újjá kellett építeni, így a mai templom az a 18. századból való.
Ha a Paseo de Republica-n megyünk lefelé, akkor előbb elérjük a Plaza San Martint, ahol középen San Martin impozáns lovas szobra áll. A szobrot Spanyolországban készítették, de a szobrász egy kicsi lámát is elhelyezett a fején.
Kicsivel később pedig a bíróság impozáns épületéhez érünk.
A Parque de la Cultura területének nagy részét a Museo Arte de Lima (Limai Művészeti Múzeum) foglalja el, melyet Gustav Eiffel francia épírész tervezte, aki Peruban számos épületet álmodott és valósított meg. A múzeumban Kolumbusz előtti kortól napjainkig mindne kor műtárgya képviselteti magát.
Látótávolságra van tőle a Museo de Arte Italianot (Olasz Művészetek Múzeuma), melyet szép külső mozaikok díszítenek, és a Peruban élő olaszok adományozták a múzeum anyagát 1921-ben, a függetlenség 100 éves évfordulójára.
Innen nincs már messze a kicsi, de könnyen felismerhető Barrio China (kínai negyed). A negyed bejáratát a Kínai kapu jelzi. A legnagyobb kínai közösség Dél-Amerikában Limában él, akiknek az ősei a 19. században érkeztek a városba.
Miraflores
Az 1930-as években a tehetős limaiak főleg tengerparti üdülőhelynek és kellemes vidéki menedéknek használták Miraflorest. Ma már minden, csak nem külvárosi terület. A Kennedy-park a negyed egyik legnépszerűbb parkja, ahol árusok tömege pakol ki, és a mini amfiteátrumban különböző rendezvényeket szerveznek szinte minden este.
A Csendes-óceánra néző sziklák Lima egyik legnépszerűbb szabadtéri látványossága. A bátrabbak siklóernyővel is felszálhatnak, és a magasból is megcsodálhatják a sziklás partot és a hullámzó óceánt.
A part déli részén áll a fekete-fehér csíkos világítótorony, ami a hajózás évszázadai előtt tiszteleg.
A Parque del Amor, vagyis a Szerelem parkját Valentin napon adták át. A park közepén „A csók” c. szobor áll. A kagyózó mozaikokból kirakott padokon pedig szerelmesek nevei vannak feltűntetve.
A Larcomar bevásárlóközpontot 3 szinten a sziklába építették, így felülről alig látszik. Ma luxus üzletek és étternek, kávézók vannak, ahonnan remek kilátás nyílik az óceánra.
A sorozat további cikkei:
Kövesd az Alitraveling blogot a Facebook oldalán is, hogy még több utazással és utazás
életérzéssel kapcsolatos információról értesülj első kézből!
Az Alitraveling blog már az Instagramon is aktív!
