Agra
a Taj Mahal és Krisna nyomában

Előzmények: Bahrain, Delhi, JaipurJaipur környéke

Ez a Jaipurtól mintegy 200 km-re, a Yamuna folyó partján fekvő, Budapest méretű indiai „kisváros” is jelentős szerepet játszik az ország történelmében.

Az 1500-as évek elején itt volt az uralkodók székhelye. A mogul uralkodók egykori székvárosának legfényesebb aranykora a 16-17. századra, Akbár, Dzsahángír és Sáh Dzsahán uralkodásának időszakára tehető. Ebből a korszakból származnak Agra legfőbb látványosságai: az Akbár által vörös homokkőből a Yamuna-folyó partjára építtetett Vörös Erőd, Akbár mauzóleuma Sikandrában, valamint az Itimád-ud-Dauláh mauzóleum, melyet Dzsahángír legkedvesebb felesége, Núr Dzsahán építtetett édesapjának, a birodalom főminiszterének emlékére.

Taj Mahal

Agra mégsem történelméről híres, hanem a szerelem oltárán valaha emelt legkülönösebb épület, a mesés kelet illúzióját megjelenítő, a világ egyik csodájaként számon tartott Taj Mahal teszi India és a világ egyik leglátogatottabb városává. A síron túl tartó szerelem jelképét Rabindranath Tagore így jellemezte: „egy márvány könnycsepp az örökkévalóság arcán”.

img_9825.JPG

img_9853.JPG

A történet 1607-ben kezdődött, mikor Sáh Dzsahán indiai trónörökös megismerkedett apja miniszterelnökének lányával, az akkor 14 esztendős Arjumand Banu Begammal. A gyönyörű és okos lány azonnal rabul ejtette az ifjú szívét. Jegyességük öt éven át tartott, majd az asztrológusok javaslatára 1612. május 10-én az uralkodó feleségül vette szerelmét. A házasságkötés után az asszony nevét Mumtáz Mahalra változtatta, aminek jelentése: "a palota kiválasztottja". Az uralkodó a szokásokhoz híven több feleséggel és ágyassal rendelkezett, de szívében csak Mumtáz Mahal létezett. A szerelmes asszony 14 gyermekkel ajándékozta meg fenséges férjét. Boldogságuknak 1631-ben vége szakadt: az asszony a 15. gyermekük születésekor meghalt. A monda szerint ekkor azt kérte férjétől, hogy az többet ne vegyen más asszonyt maga mellé, és építtessen egy olyan sírt emlékére, amely nevét örökre emlékezetessé teszi és csodájára jár a világ. 

Kívánsága teljesült: a sah ugyan nem nősült meg többet, történetírók feljegyzései alapján azonban továbbra is nagy rajongója volt a szebbik nemnek. Számtalan ágyassal és táncosnővel vette körül magát, és olyan vásárokat rendezett, amelyeken kizárólag szép nők vehettek részt. 

A Taj Mahal - a fehér márvány síremlék - 1631-1654 között épült. A császár mauzóleuma szemben állt volna a Taj Mahallal, és fekete kövekből építették volna. Azonban ez soha nem készült el. Az épület kövei Ázsia és India több kőfejtőjéből származnak. Állítólag több mint 1000 elefánt hordta az anyagot. Az épület bejáratát körbe a magaslatokig a Koránból idézett sorok fogják közre. Előtte az ikonikus, hosszú, tükröződő tó. Az épület belülről is olyan látványos, mint kívülről: finoman formált betűkkel a Korán versei és féldrágakövek díszítik a termeket. A legenda szerint az uralkodó az építkezés megkezdése előtt megölette a főépítész Ahmad Lahori szerelmét, hogy jobban át tudja érezni az ő fájdalmát.

A befejezés után megvakíttatta, hogy soha ne építhessen még egy ilyen pompázatos épületet. Az igaz szerelem szimbóluma, szokták mondani, egy káprázatos síremlék, amivel egy megtört szívű férfi adózott halott felesége emlékének. A Taj Mahal legendáriuma azonban sokkal színesebb a szokásos romantikus történeteknél.

Sáh Dzsahán élete utolsó éveit bezárva töltötte.  Egyik lázadó fia megelégelte, apja pénzköltését és az agrai erődbe záratta az uralkodót, és még azt sem engedte meg, hogy magával vigye a háremét. Kárpótlásként a cellája ablakából rálátása nyílt a Taj Mahalra. Halála után felesége mellett helyezték örök nyugalomra. Maguk a sírok egy földalatti kriptában vannak, ahova látogatók nem léphetnek. 

A Taj Mahal az iszlám építészet precíz geometriájának és szimmetriájának tökéletes példája. Magas márványtalapzaton áll; körülötte négy minaret. Minden sarkon egy, ami hangsúlyozza az elszigeteltség és a tökéletes egyensúly képzetét. Az iszlám építészet minden eleme megfigyelhető: ívek, minaretek, hagymakupola, fekete berakásos, kalligrafikus díszítés a bejáratok körül. 

Allah mind a 99 neve megtalálható a síremlék feliratai között. Az iszlám szerint mindennek van színe, alakja, térfogata, neme és kora, csak Allahnak nincs. Ugyanis Ő minden dolog teremtője, Ő az egek és a föld kitalálója. Az iszlám hit szerint Allahnak 99 neve van pl. a Bölcs, a Tudó, a Látó stb. melyek jellemzőire utalnak.

Az agrai Vörös Erőd

A vörös homokkőből épített erőd valójában egy palota-együttes, amelyet Sáh Dzsahán alakított ki. A Vörös Erőd kincstárában tartották a birodalmi vagyont. Később a mogulok elfoglalták az erődöt és megszerezték a hatalmas kincstárat, benne azt a gyémántot, amely Kohinoor ("a hegy fényessége") néven lett ismert. Egy indiai legenda szerint a gyémántot egy hindu isten küldte hálából egy igazhitű embernek. Ma a brit koronaékszerek része. Biztosan átvették megőrzésre, mint annyi más műkincset. 

Az első uralkodó, Bábur az erődben maradt és halála után itt koronázták meg fiát Humájunt, akinek a halála után (leesett könyvtára lépcsőjéről – ugye, milyen veszélyes hely egy könyvtár?) fia, Nagy Akbar került hatalomra, aki megszilárdította a mogulok hatalmát. Az épületet 4 oldalán 4 kapu nyílik, közülük is a Delhi kapu a legmagasabb, amely a városra néz. Építészeti stílusában keverednek az iszlám és a hindu építészet jegyei. A mogulok Piros Bungalónak nevezték a Vörös Erődöt.

Itt volt az indiai uralkodók szimbóluma, a Kohinor gyémánttal díszített Pávatrón. Egy korabeli francia ékszerész, Jean-Baptiste Tavernier látta 1665-ben Delhiben. Állítása szerint 108 nagyméretű rubin, közöttük a legnagyobb a 283 karátos Timúr rubin (szintén az az angol koronaékszerek egyik nyakékébe foglalták), 116 smaragd és sok jókora gyémánt díszítette, melyek némelyike, mint a Kohinor vagy a 95 karátos Akbar Sah ma már külön található meg, és saját néven híresültek el. Mindezek ellenére a francia ékszerész szerint a legértékesebbek az oszlopokba foglalt igazgyöngysorok voltak. Minden oszlop tetején ékkövekkel kirakott pávapár állt. A trónon smaragdból kirakott felirat, egy költemény dicsőítette a világ császárát.

pava_tron5.jpg

Egészen 1739-ig követhető a trón sorsa, amikor az iráni Nádir sah Delhit elfoglalta és a Mogul Birodalom felett aratott győzelme (1739) után Iránba vitte, ahol már a perzsa sahok jelképévé vált. Innentől a sorsa bizonytalan. Valószínűleg a trónt, e páratlan műalkotást szétszedték, a belőle készült ékköveket pedig külön-külön széthordták. Nagy kár, hogy ez a felbecsülhetetlen értékű műtárgy erre a sorsra jutott. Valószínű, hogy egyben túl értékes volt ahhoz, hogy egyvalaki birtokolja. Ez csak a Mogul Birodalom legnagyobb uralkodójának adatott meg.

Sáh Dzsaháni palotája volt az első kísérlet a vörös homokkő épületegyüttes átalakítására. Három szobából, és egy folyosóból áll, egyediségét egy hegyes csúcsban végződő torony, és egy kisebb pavilon emeli ki, amelyből az uralkodó az udvari elefántviadalokat figyelte.  Az erőd feljárója rámpaszerűen volt kialakítva, hogy az elefántok is fel tudjanak menni. A monda úgy tartja, hogy Sáh Dzsahán a toronyban tanulmányozta a hinduizmust egy aszkétától, akit naponta felvittek hozzá. 

Ugyancsak itt zajlott az 1857-es szipojlázadás egyik csatája, ami a Brit Kelet-indiai Társaság indiai uralmának végét jelentette, és ezután a brit kormány vette át a hatalmat. A szipojok - a Társaság szolgálatában álló indiai katonák - azért tiltakoztak, mert a számukra szállított új fegyverek tárját használat közben csak szájukkal tudták kezelni, s ilyenkor akarva-akaratlan lenyelték a zsírozáshoz használt, a hinduk és muzulmánok számára utálatos marha- és disznózsírt.  Ez azonban csak az utolsó csepp volt a pohárban, a háttérben sokkal mélyebb politikai, vallási, gazdasági és társadalmi ellentétek húzódtak meg.

 Forrás: Wikipédia

 

Agra környéke

Agra környékét is érdemes felfedezni, mert sok látnivaló van. Sajnos szelektálnom kellett, hogy mit nézzek meg. Végül Sikandrára, valamint Brandabanra és Mathurára esett a választás. A hostel egy kínai párral ismerkedtem össze, és velük tettük meg az utat. Hárman egyszerűbb volt menni, mint egyedül. Először busszal mentünk el Sikandrába, majd onnan szintén busszal Brandabanba, és végül tuk-tukkal Mathurába.

Sikandra

Itt helyezték végső nyugalomra Akbar nagy mogul uralkodót. Akbar még életében még maga tervezte meg a sírhelyet, majd fia Jahangir fejezte be a vörös homokkőből és márványból épült síremléket, melyet egy nagy kiterjedésű, szépen ápolt park övez.  Az impozáns építmény az elhunyt uralkodó személyiségének sokoldalúságát és nagyságát tükrözi. 

pb242856.JPG

pb242886.JPG

Brandaban

A környék hemzseg Krisna életéről és cselekedeteiről. Krisna – Jézus Krisztushoz hasonlóan – valószínűleg történeti figura, mert isteni képességei mellett jócskán rendelkezik emberi vonásokkal is. A Jézus Krisztus és Krisna életéről szóló legendákban számos egybeesés fedezhető fel, ilyen például Krisztus és Krisna gyerekként való üldöztetése és a csodálatos megmenekülésükről szóló történet. Maga a Krisna név is - más kiejtésben Krisztna vagy Krisztosz - a két isten közötti sok hasonlóságra utal, olyannyira, hogy többen arra következtetnek, hogy Krisna nem más, mint Krisztus módosított formája.

Még a hostelben kaptunk egy telefonszámot, akit nyugodtan hívhatunk, ha megérkeztünk, mert segítenek nekünk eligazodni. A buszról leszállva már vártak minket. Mindannyian kaptunk egy-egy Krisna sálat a nyakunkba. A templom pár percnyire volt a megállótól. Sajnos csak kívülről lehetett fotózni, de így impozáns volt. (De legalább lehetett, Mathurába már be se vihettük a fényképezőket, se a telefont).  

A templomot körülvevő parkban Krisna cselekedeteit lehetett megcsodálni: pl. ahogy legyőzi az óriást. 

Mathura

Kb. 20 km-re van Brandabantól. A legérdekesebb az volt, hogy szigorúbb belépés volt, mint egy repülőtérre. Azt megértem, hogy táskát nem lehet bevinni. De se fényképezőgépet, se telefont. Háromszor ellenőriztek minket, így esély sem volt rá. A képek az internetről vannak. Csak az emlékekben marad meg a templom.

krishnajanmabhoomi_1988a.jpg

Forrás: internet

Mathura fontos zarándokhely, a hinduk szent városainak egyike. A hindu mitológia szerint Mathurát még Ráma isten fivére Laksmana alapította, majd a Krisna nemzetségének, a jádaváknak lett a fővárosa. A valóságban is ősi település ez a Yamuna folyó partján fekvő város, neve már felbukkan a Mahábháratában is. (Háromezer éves, szanszkrit nyelvű hindu eposz. Mintegy 500 millió hindu számára jelenti a kultúra gyökereit. Százezer versszakával a világirodalom leghosszabb alkotása).

800px-god_keshav_dev_at_keshav_dev_temple.JPG

Forrás: internet 

Számunkra kissé furcsa volt, ahogy a hívők szent áhítattal várják, hogy a papok felébresszék délutáni álmából Krisnát, majd amikor a díszes ajtó kinyílik és megjelenik Krisna szobra, ezt hangos ovációval üdvözlik. Az emberként kezelt istent később jelképesen megetetik, majd becsukják az ajtót, mondván Krisna elfáradt, pihennie kell.

Innen vonattal mentünk vissza Agrába, ahol volt szerencsénk kipróbálni a másodosztályú indiai vonatot is. Szerencsére csak 2 órát kellett kibírni. (A vonatokról rövidesen külön poszt lesz). Délután még beszélgettünk a hostelben, majd másnap reggel újra Delhi felé vettem az irányt. 

Összességében Agra és környéke az aranyháromszög csúcsán ragyogó drágakő; a Taj Mahal pedig egy fehér márványba öntött szerelmi vallomás, ami az örök szerelem zarándokhelye.

A bejegyzés trackback címe:

https://alitraveling.blog.hu/api/trackback/id/tr588158770

Alitraveling a Facebookon

Leírás

A blog az utazásaimról szól, ahol megfordulok a világban :)
Az utóbbi időkben ez bővül a túra beszámolókkal.  

>

Alitraveling posztjai a nagyvilágból :)

TÁMOGASD AZ OLDALT:

Google translate

Látogatóim

Flag Counter

Szerzői jog

A honlapon szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett.

E-mail: alitraveling.hu@gmail.com 

Copyright © . Minden jog fenntartva.