Alitraveling

Előzmények: Bahrain, Delhi, Jaipur

A hostelben megismerkedtem egy indiai sráccal, aki Németországban él, és most egy új Indiáról szóló útikönyvön dolgozik. Ehhez gyűjt anyagokat, információkat. Mivel beszéli a nyelvet, és jól ismeri a várost is, így csatlakoztam hozzá, hogy Jaipur környékét is felfedezzem.

Gaitor

Az uber-rel mentünk Gaitorba, ahol a Királyi síremlékek vannak. Sawai Ishwari Singh kivételével itt hamvasztottak el minden jaipuri uralkodókat. Az emlékhelyet a Kachhwaha-dinasztia felett uralkodó napistennek ajánlották. Számos szép síremléket művészien faragott frízekkel és oszlopokkal ékesítettek. A emlékhelyet a napistennek ajánlották. A legszebb II. Jai Singh (1743) húszoszlopos mauzóleuma, amelyre hindu mitológiai jeleneteket faragtak. 

Gaitor fölött magasodik a Garh Ganesh templom. A templomot Ganésának szentelték fel, és úgy tartják, hogy Ganésa a templomban kisgyerek formájában van jelen. Kicsit romos állapotban van, ráférne egy felújítás. 

Amber-erőd

Nehezen sikerült tuktuk-ot szerezni, ami elvitt minket az Amber erődhöz.  Amber, Jaipurt megelőzően hat évszázadon át volt Radzsaszthán fővárosa. A maharadzsa palotáját minden oldalról sziklás, kopár hegyek veszik körbe. Jaipurból meredek völgyút vezetett fel az erődhöz. Már a megérkezés gyönyörű: a hegyoldalba épített erőd magasba törő védfala visszatükröződik a Moata-tó vízében; kissé távolabb pedig a Jaigarh-erőd látható. A tóból kimagaslik Dil-e-Aaram kert monumentális terasza.

A hatalmas, csodálatos erődített palotát I. Man Singh maharadzsa építette 1592-ben. Az amberi erődön a dekoratív mogul építészeti elemek erős befolyása figyelhető meg.

Mielőtt Indiába jöttem, megfogadtam, hogy ha egy mód van rá, akkor szeretném kipróbálni az elefántolást. Vagyis felülni egy indiai elefánt hátára. Szerencsére ez az Amber erődnél kivitelezhető volt. Az erőd bejáratához fel lehetett menni elefántháton is. Érdekes volt mind a felülés, mind a leszállás. Hogy szintben legyünk, építettek egy külön erre a célra szolgáló magaslatot. Komótosan ballagott fel az elefánt; egyszerre max. 2 emberrel a hátán. Kb. 15 perces volt az út. (Minden nap 7:30-kor kezd a menet és egy elefánt napi 4 kört tehet meg, utána 10:30-kor a meleg miatt hazatér az Elefántfarmra). Indiában egyébként nagy becsben tartják az elefántokat, az isteni bölcsesség szimbólumaként tekintenek rájuk. Az egyik legkedveltebb isten az elefántfejű Ganésa. 

Az elefántokról az első udvarban, a Jaleb Chowk-ban szálltunk le. Eredetileg katonai gyakorlatok és díszszemlék helyszínéül szolgált; sajnos ma a szuvenír árusok lepik el.

Beljebb, alig észrevehető a Shila Devi-templom. A családi kápolna Kalinak, a háború istennőjének tiszteletére szolgált. Az istennő 16. századi képmását a kelet-indiai Bengálból hozták ide fogadalmi ajándékként.

A Singh Pol (Oroszlán kapu) az első királyi udvarba és a Diwan-i-Aamba (Nyilvános kihallgatások csarnoka) vezet. Vörös homokkőből rakott baldachinnal és faragott elefántokkal ékesítettek. A falak díszítése olyan csodaszép, hogy egykor állítólag stukkókkal fedték le, hogy megbékítsék az erre féltékeny mogul uralkodót. 

A terasz a majmok kedvenc tartózkodási helye. Mögötte az élénk Ganesa Pol (Elefánt kapu) látható, amit 1640-ben építettek. Mozaikok, freskók és szobrok ékesítik. 

A következő udvar a vegetációs időszakban virágokkal teli. Jobbra található a Sukh Niwas, a Gyönyörök terme, amit folyó vízzel és szökőkutakkal hűtöttek. Balra a márvány Jai Mandir (Győzelmi terem) látható, amit a magánkihallgatások csarnokaként használtak. Mögötte rejtőzik az emberi erőd legnagyobb kincse, a Sheesh Mahal, azaz a Tükörterem. Itt valójában több teremről van szó, melyeket gyönyörűen kirakott tükörmozaikok díszítenek. Az olajmécseseknek külön fülkéket alakítottak ki. Ezek a termek a maharadzsa magánlakosztályához tartoztak. Az emeleten a Jas Mahal, ablakából csodálatos kilátás nyílik a völgyre.

Az udvar mögött a palota legrégebbi része áll.

Jaigarh-erőd

A Jaigarh-erőd az Amber-erőd felett található és a 11. században épült. India egyik leglenyűgözőbb erődje, és szinte minden belső létesítménye érintetlen. A Jaigarh a hegy tetejére épült, míg az Amber a hegy aljára, de mindkettő jól őrzött úttal van összekötve, ezért sokan egy épületként tekintenek rá. A 18. században a királyi kincstár kapott itt helyet. 1976-ban az adóhivatal emberei 6 hónapig kutattak itt, de arra a következtetésre jutottak, hogy a kincs eltűnt… Az erődöt fegyveröntödeként is használták. Az igen szép Jai Vana ágyút 1726-ban öntötték, és akkoriban a világ egyik legnagyobb ágyújának számított. Csak egyszer, próbaképp lőttek vele, de a lövedéket 38 km-rel odébb találták meg. Kiváló fegyvergyűjteményt rendeztek be a múzeumban, melyek közül sok darabot itt készítettek.

Jal Mahal

Ubert hívtunk, amivel visszamentünk Jaipurba. Útközben azért tettünk egy fotószünetet Jal Mahal-nál. Sajnos jelenleg ez megközelíthetetlen hely a Man Sagar-tó közepén. Az ötemeletes vízi palota vörös homokkőből épült. Azonban az öt szintből négy víz alatt van, ha a tó tele van. A palota teraszára kertet építettek, boltíves átjárókkal. A palota valamennyi sarkán kupolás tornyok láthatóak.  

Összességében Jaipurban és környékén sétálva, olyan érzése van az embernek mintha belecsöppent volna egy évszázados mesébe és a helyszín rögtön meg is elevenedik számára. Az egykori maharadzsák pompás palotái, fényűző udvartartásuk, a sok feleséggel és a szinte megszámlálhatatlan ágyassal, az egykori harci elefántok békés poroszkálása, az épületek tetején ugrabugráló majmok, mind egy letűnt kor romantikus hangulatát idézik.