Alitraveling

Az „örök tavasz” szigetének is nevezett Madeirára a legegyszerűbben a TAP Portugal légitársasággal és az MKeys Travel szervezésével juthatunk el. Lisszabonban alig kellett várakozni, és helyi idő szerint fél 12 körül már a novemberi nyárban éreztük magunkat. Igen, a Cristiano Ronaldo Nemzetközi Repülőtéren 30 fokos meleg fogadott, így első dolgom volt, hogy már a reptéren átöltözzek nyári ruhába. 
 

Funchal, a csodálatos tengerparti főváros ugyan nem központi fekvésű. Kis-Lisszabon, ahogyan már a 16. század tengerészei is hívták, ma 140 ezer lakosú város az Édeskömény-öböl partján (A Funchal név a portugál funcho szóból ered, mely édesköményt jelent). Csodálatos fekvésű város meredeken kúszik fel a számtalan völggyel és szakadékkal szabdalt hegyoldalra, ahol lépten-nyomon lakna az ember valamely buja kertű villában. Funchal és a környező üdülővárosok az elegáns olasz, vagy francia Riviérát idézik, de emberléptékű és barátságosabb kiadásban. Európai kisváros, melynek hangulatát szubtrópusi növényzet teszi egzotikussá.

Először az óceánparti sétányon az Avenida do Mar-on sétáltunk végig, majd az óváros utcáin tettünk több kisebb-nagyobb kört.

Funchal óvárosa tele van szebbnél szebb épületekkel,

és parkokkal, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik az Atlanti-óceánra. 

Ne hagyjuk ki a gótikus elemekkel tarkított Sé katedrális-t, amelyet I. Mánuel király megbízásából építettek. A katedrális külseje – leszámítva a pillértornyokat – igen egyszerű. Ezzel szemben a belsőm tereket szobrok, festmények és arannyal borított kápolnák díszítik, míg a padló alatt az első cukorkereskedők sírjai fekszenek. 

Nagy élmény a Mercado dos Lavradores, azaz a „munkások piaca”. A város piaca varázslatos hely, kedves, tornyos, belső udvarral rendelkező épület. Szép, klasszikus portugál, kék csempés (azulejo) képeket találunk benne, de nem ez a lényege. A gyümölcs- és virágpiac lenyűgöző érdekességeket tartogat, gyümölcsben és virágban egyaránt. Maracuják közül a nagyobb méretű, fényes narancs és citrom maracuja néven hívott változatok mindegyike remek. A narancs színű fényes héja nem ráncosodik meg, de az összes többi akkor jó, ha már egy picit ráncos. Finomabbnál finomabb és nagyon különleges gyümölcsöket lehet megkóstolni. 

Mellette található a halpiac, ahol sokszor olyan érzésem volt, mintha egy pokolbéli jelenetet látnék: a késüket lóbáló halárusok véres kötényben dolgozzák fel a színes halat, pöttyös halat, óriásfogú halat, rákokat, polipokat és a két legnépszerűbb, amit mindenképpen meg kel majd kóstolni: a vörös húsú tonhal, melynek hossza a 3 méter is elérheti, és bármelyik funchali étterem étlapján megtaláljuk a második legnépszerűbb kardhal társaságában. 

Szintén ingyenes látnivaló a 2010-ben indult „Projecto artE de pORtas abErtas” kezdeményezés, melynek lényege, hogy a régi városrész (zona Velha) régi házainak kopott ajtaira rászabadultak a helyi-, illetve vendég művészek és egy igazán patent utcai tárlatot alkottak. A street art ezen egyedi formája mostanra szervers részévé vált a szűk sikátoros városképnek.
 

Éjszaki kivilágítás nem sok van; de az éjszaki élet pezsgő. A tereken gyerekek játszottak, és rengeteg az étterem, kiülős hely. 

Monte

Funchal felett emelkedik a felvonóval is megközelíthető Monte apró települése. Az óceánpart, a hegyes-völgyes város, a dzsungelekkel tarkított szakadékok és völgyek látványa teszi lenyűgözővé a 15 perces lebegést.

A Nossa Senhora do Monte kegytemplom építése egy legendához fűződik. Állítólag a 16. században egy Monte feletti falucskában a Szűzanya megjelent egy pásztorlánykának. Természetesen senki nem hitt neki, mígnem a helyszínen találtak egy Madonna-szobrot. E fölé emeltek egy kis kápolnát, majd a 18. században a jelenleg is látható templomot. Bejáratát díszítő kék azuléjókon túl egy többnyelvű tábla hirdeti, hogy itt nyugszik Ausztria utolsó császára és e minőségében az utolsó magyar király, IV. Károly. Mindössze 2 év uralkodás után (1916-?18), 1921-ben sikertelenül próbált visszatérni a magyar trónra. Egy monte-i villába vonult vissza, ahol 1922-ben meghalt. A kis kápolna, ahol a koporsó fekszik számtalan magyar szalaggal és koszorúval van tele, érdekes emlékeként egy trónfosztott Habsburgnak. 

A Jardim Botanico a szállodatulajdonos Reid család egykori birtokán 1960-ban alapított 3,5 hektáros botanikus kert. 300 méterrel a város felett terül el, felejthetetlen panorámával. Nyáron a hőség ellen nyújt védelmet, télen pedig napsütötte teraszai sütkérezésre csábítanak. 2000 trópusi és szubtrópusi növénycsodának, egy 1900-as évek hangulatát árasztó természettudományi múzeumnak, és egy trópusi madárgyűjteménynek ad otthont. 

Óriási attrakció és hatalmas élmény gyereknek-felnőttnek a híres monte-i kosárszán (carro de cesto). Monte és Funchal között a meredek macskaköves utcákon szinte lehetetlen volt szekérrel közlekedni. Állítólag egy 19. századi angol kereskedő próbálta megoldani a szállítást és így jött az ötlet. A jármű egy fűzfavesszőből font, 2-3 főt befogadni képes kosárszerű ülőke (régebben almáskosár), amelyet fatalpakra szerelnek. Azt megolajozva kiválóan csúszik az ódon macskaköveken Az irányítást 2 markos legény kötelekkel, illetve lábbal végzi a szán mögé kapaszkodva, ha kell futva. A cipőtalpukon 2 cm vastag gumiréteg segíti a fékezést. Sajnos kb. 2 órát kellett volna sorba állni, így ezt kihagytuk, és libegővel jöttünk le is.
 

A katedrális közelében áll a sziget egyik leghíresebb borászata, a Blandy’s, ami az 1800-as években jött létre. Egész nap folyamatosan indulnak a túrák a hangulatos épületben, megmutatják az emeletmagas óriáshordókat, a gyártási technológia egyes állomásait, a végén pedig ízelítőt kapunk a ház igencsak gazdag kínálatából. A borkóstolóval végződő  2 órás vezetett túrán hatalmas információmennyiséget zúdítanak ránk. Azt eddig is tudtuk, hogy 19%-os elsősorban édes desszertborokról van szó, de az új volt, hogy száraz, aperitifként fogyasztható változatokat is termelnek, illetve összesen 8 típust különböztetnek meg. Érdekesség még, hogy a borokat ugyan hordókban tárolják, de nem a hideg pincében, hanem a meleg padláson! Az igazi madeirai borokat nem címkézik, hanem a klasszikus vaskos zöld üvegre régen kézzel, most géppel, fehér festékkel feliratozzák. 

Az óceánparton egy kb. 2 kilométeres, rendívül változatos sétány épült ki. Vannak tágas terek, angolparkra emlékeztető zöldfelületek, kellemes büfék és éttermek. Közepén található a kikötő, ahová naponta érkeznek hatalmas óceánjárók, igazi úszó városok. Minden alkalommal rendkívül izgalmas végignézni, ahogy becentizik a 14-16 emeletes monstrumokat az amúgy nem túl nagy helyre. Innen indulnak a gyorskompok a szomszédos Porto Santora, amit elsősorban homokos strandjai miatt szeretnek a turisták. Madeirán ugyanis nagyon kevés a fürdésre alkalmas partszakasz. A nagy kikötő mellett pihennek a vitorlások, itt lehet befizetni a delfinnéző túrákra is.

A kikötővel szemben áll a Szent Lőrinc erőd, aminek az évszázadok során – a nevével ellentétben – nem nagyon volt katonai szerepe, sőt egyszer a francia kalózok is könnyen elfoglalták. A móló bejáratánál még áll a régi mellvéd egyik megfigyelőtornya, amit lelkes civilek, inkább kedves művészek üzemeltetnek napjainkban. Nincs jegy, csak hozzájárulást kérnek a működéshez, cserébe elvont műalkotásokat mutogatnak, és persze felmászhatunk a kőlépcsőn, hogy a magasból is megnézzük a forgalmas kikötőt és a nyugati partszakaszt, ahol Funchal nagy szállodakomplexumai állnak.

A part nyugati végében indul az az utca, ahol a Ronaldo Museum működik. Nem egy nagyméretű tárlat, de tele van a futballista relikviáival, korábbi mezeivel, és meghatározó mérkőzéseken használt labdákkal. CR7 a sziget szülötte, nem véletlen, hogy óriási népszerűségnek örvend.