Előzmény: Prisztina

Első autós napunkra sok mindent terveztünk, így korán szerettünk volna elindulni, ami azonban nem ment simán. Luji, a szállásadónk el szeretett volna vinni minket reggelizni, de a legtöbb hely csak 9 órakor nyitott, így csak egy kávé fért bele. Teljesen meglepődtünk az árakon: 4 kávé, 4 víz, egy tea 2,30 euró volt összesen Prisztina egyik legfrekventáltabb helyén.

Végül 9 után nem sokkal elindultunk, és első állomásunk a Sabaja sörgyárba vezetett. Mivel gyűjtjük a sörös címkéket, és alátéteket, így jó lett volna párat beszerezni Koszovóból is. Előzetesen csak a címet találtuk meg, és néhány hangos ’hello’ után beengedtek minket a gyárba. Egy amerikai srác üzemelteti a helyet, aki adott címkékeket, alátéteket, és megmutatta az üzemet is. 

Innen már csak pár km-re volt Koszovó egyik leghíresebb látnivalója, a Gracanica kolostor, amely UNESCO világörökség helyszín. A belépésnél tábla figyelmeztet, hogy miket nem szabad bevinni, amelyeknél egy szemebtűnő van: fegyvert tilos bevinni.

Gracanica-ban 1315 körül kezdték építeni a kolostort, amelyet a Bizánccal hadakozó, majd a Konstantinápolyi udvarral családi kapcsolatot létesítő Uros Milutin (1282-1321) alapított. Az épületegyüttes központjában álló főtemplom épületéhez a nyugati előcsarnok a XIV. század második felében készült. A kolostor ma a koszovói szerb kisebbség egyik legfontosabb kulturális központja. 

Innen az ország nyugati felébe, Pec városa felé vettük az irányt, útközben meg-megállva fényképezni, ahogy közeledtünk a Rugova-hegyek felé.

Először a Peja sörgyárba mentünk, ahol a biztonsági őrökkel először nehezen értettük meg egymást, hogy mit is szeretnénk, de szerencsére jött egy illető, aki tudott angolul, és pillanatok alatt hozott alátéteket és címkéket.

A Dečani kolostor szintén jelentős szerb ortodox keresztény kolostor. A GPS kicsit megviccelt minket az odajutáshoz, de végül csak megtaláltuk a helyet. Már az út is kalandos volt: a KFOR által elhelyezett lassítokon keresztül kellett átmenni, majd megérkezve csak úgy léphettünk be a templom udvarába, hogy az útleveleket le kellett adni, amiért cserébe kaptunk egy látogató kártyát. A templomon belül már szabadon lehetett mozogni.

A jó állapotban fennmaradt és nagy méretű freskóktól eltekintve a templom belső része az eredeti 14. századi belsőt mutatja, illetve az alapító sírboltját is tartalmazza. 2006-ban a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára is felkerült a műemlék, mivel a templom az albán etnikumú lakosság részéről támadásoknak van kitéve, ezért az ENSZ KFOR missziójának őrizete alatt áll. 

Peja-ban még a 2000-es években is voltak etnikumi zavargások az albánok és a szerbek között, de szerencsére ma már ennek nyoma sincs Koszovó 3. legnagyobb városában. Teljesen békés, amelynek az egyik legfőbb látnivalója a sajtpiac, amely minden szombaton nyitva van. Mi már a vége felé értünk csak oda, de a hangulata még így is megragadó volt. A helyet kicsit nehéz megtalálni a bazárban, amely még a török időben épült.

A bazár közepén áll a Bajrakli mecset. 1471-ben épült az ottomán stílusban a város legöregebb és legmagasabb kupolája. 

A város fő látnivalója azonban a Peja szélén, a Rugova hegyek lába alatt található Peja patriarchátus, mely szintén egy középkori szerb ortodox kolostor. A templom érdekessége, hogy három templom kapcsolódik egybe, amely így négy templomból áll összesen. A három fő templom kupolával rendelkezik, míg a negyedik kupola nélküli. A kolostor udvarán áll még egy 750 éves fa és egy torony is. 

A Rugova-völgy egy 25 kilométer hosszúságú kanyon Szerbia északnyugati részén a Prokletije hegységben, nem messze Szerbia és Montenegró határától. A völgy „leghíresebb” látnivalója egy völgyhíd, ahol egy pihenőt is kiépítettek. A folyó partjára is le lehet menni. Ezen felül via ferratázni, és túrázási lehetőségek is vannak a környező hegyekben. 

Este Prisztina egyik éttermébe mentünk el vacsorázni, ahol mindenfélét elénk raktak. Különböző tálakon hozták ki az ételeket, amelyek finomabbnál-finomabbak voltak. 

Másnap Prizren városába mentünk. A fővárosból délnek indultunk, és meglepetésünkre egész úton nyugat-európai színvonalú autópályán haladhattunk. A 2700 méter magas Šar-hegység lábánál elterülő város igazán festői, ráadásul sok középkori építészeti emlékkel dicsekedhet. Prizren igazi mediterrán település, erre szokták mondani, hogy „festői fekvésű”: a hegyek között, a Bisztrica folyó két partján, a város fölött fellegvárral; oszmán híddal és oszmán kori lakóházakkal, középkori mecsetekkel és templomokkal.

A legjobb kilátás a várból nyílik a városra, ám a 11. században épült komplexumból csak romok maradtak; a felújítás is még folyamatban van. Fontos szerb emlék a vár felé vezető úton található 700 éves templom vagy a szintén ennyi idős Ljeviš-katedrális, amelyet az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított. A város szerb főváros is volt a középkorban egy rövid ideig. A 2000-es években zavargások törtek ki, és a szerb kulturális emlékeket megkárosították, emiatt bemenni nem lehet magába a templomba, csak az udvarába.
 

A Bisztrica folyó felett egy régi kőhíd áll, amelyet a mai napig is használnak.
 

A oszmán időkből származik több mecset, és a fürdő is, mely utóbbi felújítás miatt zárva van, azonban a város legnagyobb és legrégebbi mecsetébe, a Sinan pasa ideje alatt épült mecsetbe bárki bemehet. 

A városban rengeteg kávézó, étterem található, ahol jobbnál jobb ételeket lehet enni; elsősorban az albán konyha a meghatározó. 

Prisztinába nem az autópályán, hanem a Pravella hágón keresztül mentünk vissza. Gyönyörű természeti tájon vezetett egyre magasabbra az út, ahol többször megálltunk fényképezni is. A háttérben húzódó hegyek teteje még hóval volt borítva.

A legmagasabb csúcson még javában állt a hó április közepén is. Brezovica volt a célpontunk, mely Koszovó sí központja. Az 1015 méter magasan fekvő településnek 68 állandó lakosa van. Bár a felvonók már nem üzemeltek, de a hó még nem olvadt el; mi is megálltunk hógolyózni :) 

Hazafelé még tettünk egy kísérletet arra, hogy vasárnap este 7 órakor az ELNOR sörgyárban hátha kapunk alátétet és címkét. Nem gondoltuk volna, hogy itt lesz a legkönnyebb. A portás értette, hogy mit szeretnénk, és telefonon is el tudtuk magyarázni, hogy mit kérnénk. Pár perc alatt hozták is az alátéteket, és kaptunk fejenként még 3-3 üveg sört is.

Este az előzőnap már kipróbált étteremben vacsoráztunk, majd másnap délelőtt még mindenki szétnézett, megnézte azt, ami érdekelte a fővárosban. 11 órakor indultunk a repülőtérre, ahol az autót minden gond nélkül leadtuk, majd eseménytelen út után megérkeztünk Budapestre.