A 2016. decemberben bejelentett új nyugat-balkáni járatoknak köszönhetően Koszovóba az addigi több órás autózás helyett pár óra alatt el lehet most már jutni. Ezt használtuk ki mi is, és fedeztük fel Európa egyik legfiatalabb államát, amely jelenleg is az ENSZ ellenőrzése alatt áll; bár ebből az tartózkodás alatt semmit sem tapasztaltunk.
A megérkezéssel semmi gond nem volt. Nyitójárat révén a sajtó képviselői fogadták a Wizz Air gépét, amelyen kb. 120 ember tartózkodott. A Prishtina Adem Jashari nemzetközi repülőtéren a járatot a szokásos vízsugárral köszöntötték. Gyors útlevél ellenőrzést követően gond nélkül felvettük az autót, amelyért kauciót sem kellett fizetni. Mondjuk az érdekes volt, hogy egyfelől csak mi a társaságunk kölcsönzött autót. Bár Tata autóval az elején volt egy kis gond; az olaj jel folyamatosan villogott, a szállásadónk segítségével hoztak egy másikat, amelyikkel már gond nélkül tudtunk közlekedni.
Első napunkat a fővárosban, Prisztinában töltöttük. A városban sok a fiatal az egyetemen, ahol mi is az ebédet töltöttük. Luli-tól sok mindent megtudtunk Koszovóról és a történelméről; jól el lehetett vele beszélgetni. Prisztinaban kb. 500.000-en laknak (a teljes lakosság majd 1/3-a), de a központi teret leszámítva nincs fővárosias jellege a városnak. A központ az új városrész sétálóutcájából és a régi bazár részből áll.
Mivel a szállásunk a központban volt, így először az új részt fedeztük fel a szállásadónkkal. Itt helyezkedik el a Koszovói Nemzeti Könyvtár épülete, amelyről nem tudtam eldönteni, hogy ronda, vagy szép, minden estre megragadja az ember szemét a futurisztikus betonépület.
Innen már látszik a az új katedrális, amelyet 2007-ben kezdtek építeni, és a Szkopjéban született Teréz anyáról neveztek el. 2010-ben ugyan átadták az épületet, de még messze nincsen készen, jelen pillanatban is renoválás miatt zárva van. Szintén nincs befejezve és emiatt le is van zárva a könyvtár melletti ortodox templom.
A fővárosi kevés látnivaló közül a kultikus Newborn emlékmű talán az egyik legismertebb látnivalója a fővárosnak. Az ENSZ székházzal szemben található felirat Koszovó függetlenségét szimbolizálja. A betűket minden évben átfestik valamilyen aktuálpolitikai témában. Idén kerítést imitáló beton-tégla látható rajta, amely minden bizonnyal az európai menekülthelyzetre utal, még pedig úgy, hogy az N és a W a földre van döntve.
A sétáló utca több híres koszovói állampolgárral, vagy Koszovóhoz köthető személyek szobraival van tele. Mivel Koszovó és Albánia történelme sokban hasonlít, így lehetséges, hogy pl. Szkander bég vagy Teréz anya szobra is megtalálható. Nem feledkeztek meg természetesen az első elnökükről sem.
A Koszovói Nemzeti Múzeumot már csak kívülről tudtuk megnézni, mert bezárt mire odaértünk. Koszovó történetét mutatja be, ami több ezeréves, hiszen itt voltak a rómaiak, a bizánciak és 400 évig a törökök is.
A bazár negyed a sétálóutca végén – rögtön három középkori mecsettel – amely közül a Mehmet Fati szultán mecset Prisztina legrégebbi épülete egyben – kezdődik. A vallást szerencsére azonban nem veszik túl szigorúan, ami abból is látszik, hogy szinte mindenhol lehet alkoholt kapni. A koszovóiak persze nem mind muszlim vallásúak, sok köztük a keresztény.
A bazárnegyedet nem úgy kell elképzelni, mint pl. az isztambuli nagy bazárt, hanem mint egy nagyobb piacot. A 26 méter magas óratorony – amely a török időben épült, és az imádkozás a boltbezárás időpontját mutatta – és a fürdő is felújítás miatt zárva, de szerencsére a piacon még tudtunk vásárolni.
A koszovóiak nagyon hálásak az Egyesült Államoknak, amely mit sem bizonyít jobban, mint hogy Bill Clintonról sugárutat neveztek el, és egy szobort is emeltek a tiszteletére. Bill Clinton volt az első amerikai elnök, aki a jugoszláv háborút követően ellátogatott Koszovóba.
A következő posztban a vidéki Koszovó kerül bemutatásra.
