Előzmények: Bahrain, Delhi, Jaipur, Jaipur környéke, Agra, Újdelhi, Kuvaitváros, indiai anzix
Nem egy könnyű dolog Indiában közlekedni, igénybe veszi az ember minden idegszálát. Az utakon elképesztő összevisszaságban láthatjuk a különféle járművek tömegét, mindenki megy mindenfelé, de valahogy ebben az őskáoszhoz hasonlítható tumultusban mindenki közlekedik, viszonylag balesetmentesen. Az egész közlekedésük egy alapelvre épül: akinek nincs dudája, annak nem működik az autója. Mert Indiában mindenki dudál, úton útfélen, állandóan.
Itt nem kell meglepődni, ha az autópályának számító „hihgway”-en a te sávodban szemben jön egy jármű, egyszerűen békésen egymásra dudálnak, és minden el van intézve. Nem azért dudálnak, mert idegesek, ez egyszerűen a közlekedés része, valamilyen manőverezési szándék jelzése.
A rendőrök nem használnak sípot, mert minek, a hangzavarban úgysem hallani, van nekik egy 1 méteres botjuk, amellyel minden járműre, súlyosabb esetben a sofőrre is, rávágnak, ha szabálytalankodik. Emiatt és az úgynevezett 15 cm.-es szabály miatt ép autót szinte nem is lát az ember.
A két leggyakoribb közlekedési eszköz a városokban a biciklis és a motoros riksa.
Sokáig nem ültem biciklis riksára, mert problémát okozott nekem az, hogy nagy hőségben előttem egy ember teker, azért hogy én eljussak ahova szeretnék.Úgy éreztem magam mint szolga és úr. A városokban válogathatunk a közlekedési eszközök között, hiszen van miből: van biciklis riksa, motoros riksa, busz, vonat stb. Jellemzően mindegyik zsúfolt, a 3 személyes motoros riksákba gyakran 10 indián is belepréselődik. Külön érdekesség, hogy a szikh férfiaknak nem kötelező a bukósisak, a turbánjuk miatt.
Tuk tuk: lényegében városon belül csak ezzel közlekedtem. Bárhol megáll, ha leinted. Érdemes előre megállapodni az összegben. Én mindig megkérdeztem a hostelben, hogy A-ból B-be kb. mennyi a max. összeg, amit elkérhetnek. Ha sok volt, kezdődött az alku. Ha végképp nem ment, hagytam, majd jön másik, aki elvisz annyiért, amennyiért én szeretném. A legnagyobb alkudozás akkor volt, amikor Ódelhiből Újdelhibe mentem, ill. vissza. Ez tényleg nagy távolság. De csak sikerült találni 10 perc után egyet, aki elvitt. Sokszor le se kell inteni, mert ha látják, hogy sétálsz, megállnak melletted, és ők ajánlkoznak.
A motoros riksa drágább mint a biciklis, kicsi férőhelyes, két embernek tervezték, de mi is ültünk benne négyen. Állandóan szól benne a maszala zene, éppen az aktuális mozifilm zenéje, vagy egy felkapott énekes, és a kormány fölött lógnak mindenféle istenek. Sőt, van amelyikben villogó murtik (istenszobrok) is díszelegnek. És mivel kicsi jármű ezért bárhol elmegy, ha siet a sofőr, képes szembe menni a forgalommal is. (:-))) Borzalmas a duda hangja, állandóan tülkölnek, ha kell ha nem. Annak a riksának amelyiknek nincs dudája, az el van romolva, és nem is járhatnak vele... addig amíg a tulajdonos meg nem javítatja. Duda nélkül nem lehet közlekedni.
Biciklis riksa: később beszélgettem a helyiekkel és elmondtam nekik miért nem szeretem a biciklis riksát, mire ők azt tanácsolták, hogy ne csináljak belőle problémát, mert a riksásoknak ez a megélhetési forrásuk – inkább támogassam őket, mert szegények és általában sok gyerekük van.
A riksásoknak pedig nem okoz lelki problémát, hiszen ez is ugyanúgy karmikusan determinált, mint minden más... (Kivéve délután 13,00h-15,00h-ig, addig szieszta idő van).
Kétszer ültem rajta végül; egyszer az esti forgatagban. mit mondjak, kaotikus volt, hogy egy sima kereszteződésben Ódelhiben 15 perc alatt mentünk át.
A busz: egyszer ültem csak rajta. De az bőven elegendő volt. Az állami busz nem a kényelem és a modernitás szinonimája. De sajnos más módon nem tudtunk eljutni Brandabanba. Szerencsénk volt, mert az első sorban még találtunk helyet, így kényelmesen kiláttunk, és nem zavart minket a tömeg. A helyzet ugyanaz, mint a vonaton: túlzsúfolt.
Metró: kétszer utaztam Metrón Delhiben. Kényelmes, és gyors. Jelenleg 6 vonala van 142 állomással, de folyamatosan épül. Ez a felszínen is érződik. 2020-ra készül el a mostani fejlesztési ütem. Ezekkel együtt a teljes hálózat hossza 413 kilométer, ami a város növekedésével párhuzamosan tovább bővíthető.
Az indiai vasút
A városok között vonattal közlekedtem. Egyrészt az indiai vasút legendás, másrészt olcsó, és kényelmes.
Először pár statisztikai adat, hogy el tudjuk helyezni a környezetet. India a világ második legnagyobb populációval rendelkező ország 1.1 milliárd lakossal, mindez Magyarországnál 32-szer nagyobb területen. Ehhez járul a világ negyedik legnagyobb vasútja 63.327 km hosszú hálózattal, 6.909 állomással. A társaság 18 millió utast és 2 millió tonna árut szállít naponta! A vasúttársaság az indiai állam kezében van, és ha jól tudom a világ egyik legnagyobb foglalkoztatója, 1.4 millió munkavállalóval.
Jelenleg 8 kocsi osztály van használatban Indiában. Természetesen nem minden osztály található meg egy adott vonaton annak ellenére, hogy a személyvonatok általában 16 kocsival közlekednek, de a népszerűbb vonatokon nem ritka a 24 személykocsi.
- Air-conditioned first class: légkondicionált első osztály: 4 vagy 2 személyes kupék mosdóval. A kupék zárhatók és szőnyeggel borítottak. Ez a legkényelmesebb módja az utazásnak annak ellenére hogy majdnem kétszer olyan drága mint a következő osztály, és a jegyár a repülőjegyek árával vetekszik.
- Air-conditioned 2-tier: légkondicionált fekvőhelyes kocsi: ez abban különbözik az előzőtől, hogy nem külön fülkéket tartalmaz hanem függönnyel elválasztott csoportokat. Egy csoportban két-két ágy van egymás felett keresztben, majd a folyosó mellett még két ágy egymás felett a másik oldali ablak mellett (mondtam hogy van hely). Ez az átlagos utazók osztálya, viszonylag tiszta és kényelmes utazást biztosít.
- Air-conditioned 3-tier: légkondicionált fekvőhelyes kocsi: az előző osztálytól abban különbözik hogy keresztben nem 2 hanem 3 ágy van egymás felett, nincsenek függönyök és az ágyakhoz egyedi olvasólámpák.
- First class: első osztály: ez egy kivonás alatt álló osztály, amely szintén zárható fülkéket tartalmaz de alapvetően ülőhelyekkel amelyek igény szerint fekvőhellyé alakíthatók.
- AC Executive chair class: Légkondicionált exkluzív ülőhelyes kocsi: csak a legfontosabb járatokon található kárpitozott ülőhelyes kocsik. 1 sorban 4 székkel.
- AC Chair class: légkondicionált ülőhelyes kocsi: kényelmes légkondicionált kocsit ami talán másod osztálynak lehetne hívni. Ilyenben utaztam. 1 sorban 5 szék (3+2) kárpit bevonattal, lehajtható tálcák, lábtartó, karfa és rengeteg lábhely. Kényelmes és tágas kocsi.
- Sleeper Class: fekvőhelyes kocsi: kialakításában az AC 3-tierre hasonlít (6 ágyas blokkok egyik oldalt és 2 ágy a folyosó másik oldalán) légkondicionálás nélkül. A tetőn csak ventillátorok vannak, fűtés nincs a kocsikban így télen jól be kell burkolózni az estére. Elviekben a sleeper class-hoz is helyfoglalás szükséges, de gyakran ezek a teljesen tömött kocsik ahol az emberek lógnak az ajtóban.
- Unreserved 2nd class: helyfoglalás nélküli ülőhelyes kocsi: termes kocsi padokkal amely vagy valamilyen műanyag borítású, vagy egyszerű fa padokkal rendelkezik.
Delhi-Jaipur
Delphi és Jaipur közötti 310 km-es távolságot egy távolsági expressz vonattal tettem meg, amely India nagyvárosait köti össze. A menetidő a két állomás között 4 és fél óra volt. A fenti képen a kocsink látható ahogy az ajtó mellé felragasztották a helyfoglalást. Ott volt a nevem angolul és hindiül is leírva. AC Chair Class kocsikban ültem (sok más külföldivel együtt). A székek elrendezése 3+2 egy sorban. A kocsiban van indiai pottyantós és európai porcelán WC.
Minden szék háttámláján lehatható tálca, háló újságnak és külön vizes palack tartó, lehajtható lábtartó. Bőven volt hely a lábamnak is. Minden légkondicionált kocsi osztályban napi 5 étkezés jár az utazónak. Nekem a 4 órás út alatt 2 jutott. Indulás után azonnal felszolgálták a teát illetve a kávét. Papírpohár, kis termosz forró vízzel, tea filter, cukor, tej, keksz, csoki. Ezen kívül mindenki kap egy fél literes ásványvizet. Később jött a reggeli: pirítós, zöldséges fasírt, vaj, lekvár, gyümölcslé. Más vonatokon lehet meleg reggeli is ami mondjuk omlett. Reggeli után leszálltam, így nem volt alkalmam a többi 3 étkezéshez: meleg ebéd vagy vacsora, esti tea, délutáni desszert.
Jaipur-Agra
Jaipurból Agrába AC Executive chair class-on mentem. Ez luxus a javából. Látszott az áron is, hogy drágább volt egy picivel, mint a többi jegy, pedig mind kilométerben, mind időben kevesebb. A 240 km-t 3 és fél óra alatt tette meg a vonat. Érdekes, hogy ez a járat, csak itt közlekedik, nem megy tovább. És csak turisták voltak rajta. A kiszolgálás ugyanaz volt, mint a előző vonaton.
Mathura-Agra
Ezen a járaton megtapasztaltuk, milyen az unreserved 2nd class. Mathurából ezen az osztályon mentünk vissza Agrába. Amit a filmekben látni, hogy tülekednek, egymás-hegyén állnak, ülnek, vagy az ajtóban kapaszkodnak, az mind igaz. Ezen az osztályon ez mind megvalósult. Nagy nehezen, de találtunk ülőhelyet, de elaludni nem mert mertünk. Az egész út alatt itt eset az eső, amiből le lehetett szűrni, hogy a nyílászárók nem jók. Az ablak melletti helyeken patakban folyt befelé a víz. Szellőztetni nem lehetett, így volt egy szag. Szerencsére 1,5 órát kellett kibírni rajta.
Agra-Delhi
Mikor megvettem a jegyet, csak az időpontot és az osztályt néztem, nem azt, hogy milyen vonaton fogok utazni. Ez végül Air-conditioned first class osztályú volt. Egedül voltam a fülkében, így marha kényelmesen aludtam végig a 200 km-es, majd 4 órás utat. A vonat alig állt meg, de ha igen, akkor sok időre. (Sajnos erről nem készítettem képet).
