Alitraveling

Előzmények: Bahrain, Delhi, Jaipur, Jaipur környéke, Agra, Újdelhi

Dubaiban egy estét töltöttem. Ez volt rövid időn belül a harmadik belépésem. A bibi csak annyi volt, hogy terminált kellett váltanom: a FlyDubai járatai ugyanis a 2-es terminálról indulnak és érkeznek. Taxival lehetett csak átmenni, mert távolabb van az 1-estől és a 3-astól is. Érdekes, hogy a kilépésnél adódott valami probléma. (A másik két alkalomnál semmi nem volt). Az útlevél ellenőrzésnél olyan hibát észlelt a rendszer, mintha nem léptem volna be az országba. Ami azért érdekes, mert a pecsét ott volt az útlevélben, és egyértelműen beléptem. Azért néztem egyet, mikor közölték, hogy fáradjak el az 1-es számú irodába. (Eszembe jutott az tel-avivi reptéren eltöltött potom 6 óra…). Szerencsére itt pár perc alatt végeztem. Átadtam az útlevelet, az illető pötyögött valamit a számítógépben, és már mehettem is. Az ellenőrzésnél most már minden rendben volt. Elképzelésem sincs, hogy mi lehetett a hiba, de a lényeg, hogy szerencsésen végződött. A 2-es terminál zsúfolva volt; alig tudtam találni alvó helyet.

A gép időben indult, és a menetidőnél korábban érkezett Kuvait fővárosába, Kuvaitvárosba. A belépéshez a reptéren kell megvenni a vízumot, ami 3 WD, kb. 3000 Ft (1 KWD=950 Ft). Kicsit hosszadalmas a procedúra: meg kell venni az automatából 3 KWD illetékbélyeget. De a gép nem ad vissza és csak készpénzt fogad el. Így először pénzt váltottam, majd azt fel kellett apróra váltatni, és megvenni. Ha ez megvan, mi magunknak kell egy útlevélmásolatot csinálni. Ha ez is kész, sorszámhúzás. Ott a kitöltött vízumkérőre ráragasztják a bélyegeket, lepecsételik, és már adják is vissza. Ha ez is megvan, mehetünk a határhoz, ahol bepecsételik az útlevélbe a 90 napos tartózkodásra jogosító pecsétet.

Mohamed, akit a Couchsurfingen keresztül ismertem meg, már azt hitte meg se jöttem. (Tök utolsónak léptem ki az előcsarnokba). 

Röviden arról, hogy miért is jöttem ebbe a csöppnyi országba? (Sokan nem értették). A világ egyik legősibb és leggyakrabban támadott pontjának szívében található Kuvait városállamnak tekinthető. Kuvait már évszázadok óta vonzotta a tengerpartra a belső területeken élő beduinokat. A mai metropolisz nem csak, mint egy oázis emelkedik ki a sivatagból, hanem gazdag kulturális és gasztronómiai élettel is rendelkezik. Kiváló múzeumokkal, strandokkal, nyüzsgő éttermekkel és a souq-kal várja az idelátogató néhány ezer turistát. Ezen okok miatt jöttem én is. (Akit részletesebben is érdekel az Öböl-háborúként elhíresült iraki-kuvaiti háború, az ITT, ITT és ITT részletes leírásokat talál). 

Kuvaitváros leghíresebb látnivalója a Kuvait Tornyok, mely a város szimbóluma is egyben. Jellegzetes kék-zöld színű, és remek kilátás biztosít mind a Perzsa-öbölre, mind a városra. 1979-ben adták át, és három torony emelkedik a magasba. A tornyok 187 méter magask. A kisebb gömbben a megnyitáskor még étterem volt. A másik gömböt víztározóként használták. Sajnos ma már zárva van, nem lehet felmenni. 

Innen a Tareq Rajab Múzeumhoz mentünk. Ez egy etnográfiai múzeum, mely egy hatalmas villában kapott helyet. A gyűjtemény az iszlám művészetet mutatja be Kuvaitban. Hangszereket is kiállítottak az ománi és szaúdi arany-ezüst ékszerek mellett. Annak ellenére is érdemes megnézni az arab kéziratok gyűjteményét, aki nem tud arabul. Az iraki háború idején a Nemzeti Múzeumból ide menekítették át az ott lévő gyűjteményeket. Az ajtókat és az ablakokat is befalazták, így megúszta az épület a fosztogatást. Csak egy lépcsőt találtak az irakiak, ami sehova sem vezetett, és szerencsére nem erőltették a dolgot tovább, így a gyűjtemény épségben maradt. 

A Nagy Mecset a Sief palotával szemben helyezkedik el, a központban. 1986-ban nyitotta meg kapuit. 5000 hívőt tud befogadni, de az udvarán még 7000-en elférnek. A minaret 74 méter magas. Idegenvezető mutatta be a mecsetet, aki teljesen meglepődött, hogy mennyi mindent tudok az iszlámról. A mecset érdekessége, hogy a szultánnak külön imahelység van fenntartva. 

Mellette áll a Kuvaiti Nemzeti Bank épülete. Ezt csak kívülről lehetett megnézni. A központ épületei is szépek. 

Kihagyhatatlan látnivaló a souk. Sajnos ez már nem az a souk, mint ami régen volt. Most egy modern épületben, a központban helyezkedik el egy bevásárló áruház közelében. Ennek ellenére a souk megőrizte a régi hagyományait: az alkudozást, a halpiacot, és a fűszer- és gyümölcspiacot. 

A Kuvaiti Nemzeti Ház: emlékmúzeum egy innovatív múzeum, ami magába foglalja az iraki háború horrorját, de ugyanakkor tiszteleg azon kuvaiti áldozatok előtt is, akik Szaddam Husszein serege ellen harcoltak, és vesztették életüket. A kiállítás részletesen bemutatja a háborút, fegyverek ropogása közepette. A folyosó csak éppen hogy ki van világítva. A hősiesség áll a középpontban. 

Ezután egy kicsit vidámabb helyre mentünk: a Tudományos Központba. A vitorla formájú épület egy gyönyörűen kiépített sétányon található a tengerpart. Itt kapott helyet egy akvárium is, mely Dubai után a második legnagyobb a Közel-Keleten. Mindenféle tengeri élőlény megtekinthető; elsősorban azok, amelyek a Perzsa-öbölben honosak. Az emeleten pedig olyan állatok vannak, amelyek a sivatagban élnek. Egy IMAX mozi, és a gyerekeknek egy Felfedező Hely is rendelkezésre áll. 

Innen hazamentünk Mohamedékhez, majd pihenünk egy keveset. A hőmérséklet elviselhetetlen volt. Napközben 44 C volt. Mivel este játszott a Róma a Barcelonával, így ment az egyeztetés a haverjaival.

Még egy helyet szerettem volna megnézni: az Arab Fund épületét. Az Arab Organizations Headquarters 1994-ben elkészült irodaépülete négy nemzetközi arab szervezet központjának ad helyet. A modern építészeti technikák elegyednek a hagyományos arab művészettel és kézművességgel így mutatva be az arab világ kulturális örökségének néhány részletét.  Az épület termei nemcsak az egyes történelmi korok építészetének állítanak emléket, hanem általuk az arab filozófiáról és a muszlim vallásról is többet tudhatunk meg úgy, hogy közben Marokkótól Szíriáig “utazunk”.

A részletgazdagság szédítő! Az intarziás bútorok, a fal- és mennyezetfaragások, a kalligráfiák, modern festmények, a lámpák, de még a növényeknél alkalmazott megoldások is bámulatosak. Elmondható, hogy ennek az épületnek a kialakításakor nem sajnálták a pénzt és az időt, hogy megfelelő anyagokat, mestereket találjanak.  A végeredményt tényleg mindenkinek érdemes egyszer megnézni!

Este egy egyiptomi klubba mentünk. Házigazdám egyiptomi, és ott néztük a meccset. Mohamed Salah az AS Rómában játszik, pályára is lépett, így hatalmas volt öröm és ujjongás.

A meccs után a Souk-ba mentünk vissza. Egyrészt megnézni a város éjszakai fényeit, másrészt vacsorázni. Helyi halat ettem, plusz volt még csirke, rizs, és saláta. Finom volt összességében. Éjfélre értünk haza. 2 órát aludtam nagyjából. Utána sajnos indulni kellett a reptérre.

Eseménytelen út után újfent Dubaiban voltam. Kb. 1 napom volt itt. Mivel korábban már voltam, és a hőség itt sem volt alacsonyabb, így inkább a klímás helyeket választottam. A Burj Khalifához mentem el, majd a mellette lévő plázában töltöttem el az idő egy részét. Van egy kedvenc chai-latte-m, ami csak itt kapható. Carefour sajnos itt nem volt, csak a Mall of the Emirates-ben, így metróval át oda. Egy dobozban 5 db van, és ami a polcon volt, azt mind megvettem. 

Innen metróval kimentem a buszhoz, ahol kb. egy órát kellett várni a reptéri buszra. Időm bőven volt. A reptéren volt mér netem, így elütöttem az időt. Időben indult és érkezett a Wizz Air gépe. Transzferrel mentem Debrecenbe.

 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Összességében egy fantasztikus út volt. Három hihetetlenül érdekes országot néztem meg.

Bahrain érdekes volt, bár utólag nem ért meg ennyit. A főváros, Manama szép, bárhol megállná a helyét. Azonban a vidék tényleg vidék. Ott érződik a szegénység.

India az az ország, amit mindenki látni akar, és ha egyszer látta, akár egy pillanatra is, nem adná ezt a pillantást a világ összes látnivalójáért. Indiát nem lehet könyvekből, filmekből megismerni, ezt a kontinensnyi országot látni kell a maga valóságában. Egyszerűen nem maradhatsz közömbös, minden, ami körülvesz, érzelmileg megérint. Közelről láthatóak az évezredes műemlékeket, a pompás palotákat, és a város nyüzsgő, lüktető, semmihez sem hasonlítható élete. A rengeteg egzotikum mellett azonban érezhető valamiféle ezoterikus vibrálás. Én az Aranyháromszög városain keresztül próbáltam megmutatni a hétköznapi Indiát, minden paradoxonával, néha egy kicsit a kulisszák mögé kukkantva (erről lesz még két poszt).

Az európai ember szemében még mindig a mesék birodalmának számító ország senkit sem hagy közömbösen. Az utcákon hömpölygő tömeg, a hatalmas zsivaj, a rengeteg szemét, az ócska biciklik és a zsúfolt riksák, meg az elmaradhatatlan csont-sovány tehenek valamilyen kaotikus egységben jelenítik meg a mai Indiát. Mark Twain így írt Indiáról: „ez tényleg India! Álmok és románcok, mesés gazdagság és hírhedt szegénység, tündöklés és mocsok, paloták és odúk, Éhség és ragály, dzsinnek, óriások…”

Kuvait… teljesen megfogott. Sajnáltam, hogy csak egy napot tudtam maradni. Teljesen más, mint Bahrein, vagy az Emírségek. Az olaj őket is gazdaggá tette, de nem szálltak el attól, mint Dubai. Itt is minden ingyenes, de csak az állampolgároknak. Viszont az itt dolgozó bevándorlók is részesülnek a jólétből. Nincs adó, nincs áfa, így mindenki megengedheti magának, hogy pl. jó autókkal járhassanak.