Előzmények

Ez az út a többihez képest tudatos volt. Értem ezalatt, hogy míg pl. Portóba vagy Bariba azért mentem, mert oda volt a legolcsóbb az út, addig ide direkt jöttem.

Sokáig nem vonzott az Egyesült Államok, de másfél éve, mikor először jártam ott (New York, Philadelphia és Washington DC), megfogott. Ez is közrejátszott, hogy beadjam kutatói ösztöndíjra a Yale Egyetemre. Egyrészt csak a világ egyik legjobb egyeteme, ami szakmailag is nagy előrelépés, másrészt pedig jöhetek az Államokba.

Nagy szerencsémre pont aznap lett hivatalos eredménye a pályázatnak, amikor az Air Berlin akciózott New Yorkba, így kb. fél áron tudtam megcsípni a jegyet.

Sokáig nem volt biztos, hogy a pályázati időszak előtt merre is menjek az Államokon belül. Az fix volt, hogy Chicagoba érkezett a gép, és innen tovább valamerre. A végleges terv indulás előtt kb. 2 nappal dőlt el: Chicago – Milwaukee – Los Angeles – Las Vegas – New York – New Haven – Florida (Miami, Key West).

Mivel akciósan vettem a jegyeket, így annyi hátránya volt, hogy Varsóból indult. Oda a Wizzel mentem el pontokból, szintén fillérekért. 

Chicago – a „szelek városa”

Az eredeti menetrendhez képest kb. 1,5 óra késéssel érkezett meg a gép. A Blue Line metró kimegy a reptérig, így viszonylag olcsón, $5-t be lehet jutni a központba. A kinézett hostel (Getaway Hostel) a központtól nem messze volt. De a reptértől kb. 1,5 óra metróval eljutni. Estére értem oda. Pihenéssel, és a chicagoi program összerakásával töltöttem az időt.

A 12,9 millió lakosú város a Michigan-tó partján fekszik. A hostelből gyalog mentem be a központba. Ítéletidő volt végig: hol havazott, hol ez párosult széllel is. De jobban szeretem egy várost gyalogosan felfedezni, mint metróval. Kb. fél óra volt beérni a központba. Első dolgom volt helyi SIM kártyát venni. Ez a későbbiekben megkönnyítette a tartózkodást, plusz nonstop internetem is volt. A GPS-t is könnyebb volt így használni. Chicago központja a Loop (kb. hurok, csomó). Nevét onnan kapta, hogy ez az üzleti negyed, és az összes metró keresztülhalad rajta. Lényegében körbefogják a területet a metrók.

A Lincoln-parkkal kezdtem a városnézést. Sajnos a hóréteg miatt nem adta ki a szépségét, pedig a leírások alapján ez Chicago legnagyobb parkja. Egy hasonló nevű állatkert is található itt, valamint az elnök szobra. 

Az Astor Street-en sétáltam a Loop-hoz. Az ízléses épületek gyöngyszemeit felvonultató utcában rengeteg történelmi épület áll, melyek közül sok az 1800-as évekből való. Ezen a környéken volt Hugh Hefner első Playboy villája is :D 

Sokáig gondolkoztam, hogy melyik toronyba vegyek jegyet: a Willisbe, vagy a Hancock-ba. Végül előbbi mellett döntöttem. Mert bár azt írték, hogy utóbbiból szebb a kilátás, tekintettel arra, hogy havazik, és nem lehet messzire látni, így majdnem mindegy. Ellenben a Willisben ott a Skydeck. Ez győzött meg. A Hancock Center 344 m magas. Nyáron, vagy jobb időben lehet, hogy ez a jobb választás. 

(A hatterben a ket antennas epulet a Hancock)

A Víztorony és Szivattyúállomás (Water Tower and Pumping Station) túlélte a nagy tűzvészt az 1870-es évekből. Érdekes látványt nyújt a felhőkarcoló tengerben ez a 19. századi építmény. 

A Michigan Av. innen egyenesen bevisz minket a Loop-hoz. Elhaladunk a Tribune Tower mellett, mely egy neogótikus felhőkarcoló tornyokkal és támpillérekkel. Ma a Chicago Tribune szerkesztőségének otthona. 

Chicagonak természetesen folyója is van. Mégpedig a Chicago-folyó. Az egyik legérdekesebb híd a Michigan Sugárút-híd. 

A város épülettömegei közé ékelődött hídról remek kilátás nyílik pl. a Wrigley épülete (rágógumi gyáros építette, és ezáltal olyan fehér, mint a fogak, ami a ködös-párás időben sajnos nem adta ki teljes fehérségét), 

vagy a Trump felhőkarcolóra (Chicago második legmagasabb épülete). 

Innen már ténylegesen kezdődik a Loop. A Loop-ot az LP útvonalajánlata alapján fedeztem fel. Ez az összes fontos épülethez elvisz. A metrók is felülmennek. Félelmetes, ahogy néha elrobognak. A legérdekesebbeket emelném ki ezek közül csak.

A Daley Pláza előtt áll az Ismeretlen szobor, amelyet nem más, mint Mr. Absztrakt, azaz Picasso tervezett 1967-ben. Nem tudni, hogy mi akarna lenni: úr, hölgy, esetleg állat? Mindenki döntse el maga, szerintem. 

Az Képzőművészeti Múzeumot (Art Institut of Chicago) kihagytam. A épület azonban a világ egyik legnagyobb múzeumai közé tartozik, ahol főleg impresszionista és posztimpresszionista gyűjtemények vannak kiállítva. 

A Loop közepén áll a Willis Torony. Negyed századon át a világ legmagasabb épülete volt, és amíg el nem készült a New York-i Freedom Tower (a lerombolt WTC helyén), addig az USA legmagasabb épülete volt a maga 442 méterével.

Fő érdekessége a Skydeck, ami nem más, mint egy üveglap, ahova ki lehet állni kb. 450 m magasan. Félelmetes érzés, hogy alattam nincs semmi, csak a mélység. Sajnos a havazás miatt a tavat alig lehetett látni, de így is Pazar panoráma volt. 

A Chicago-i Nemzeti Bank épülete látogatható, mely a pénzverést mutatja be. Egy millió dollár van kiállítva – sajnos egy üveg búra alatt L Régi bankjegyeket, és a nyomdai munkát mutatja be. 

A híres Route 66, vagyis a 66-os út innen indul Chicagóból. Tábla jelzi a pontos indulást az Adam Streeten, vagy ha Los Angelesből indul valaki, akkor a végét a Jackson Blvd-n. 

A Millennium Park 10 hektáron helyezkedik el a tó, és a város között. Sajnos a hó leple alatt nem adta ki a szépségét; mint ahogy a Buckingham szökőkút se.

Ami kimaradt, és sokat gondolkodtam, de végül hagytam, az a Field Múzeum. Itt található a világ legnagyobb T-rex csontváza. Mivel annó voltam New Yorkban a Természettudományi Múzeumban, ahol szintén rengeteg dinó csontváz van kiállítva, így a kihagyás mellett döntöttem.

Chicago a blues hazája. Így az egyik leghíresebb blues kocsmát, a Buddy Guy’s Legends-et kerestem fel. Érdekes volt. 

Innen egy mikró sörfőzdét vettem célba (Rock Bottom Brewery).

Készítettem még néhány éjszakai képet, majd vissza a szállásra, ahová már metróval mentem most. Reggel korán kellett kelni.