A teknősvárost reggelit követően hagytuk el, majd a főváros, Muscat felé indultunk. De nem egyből, hanem kisebb kitérőkkel jutottunk el Omán székhelyére.
Sur a 6. századig Kelet-Afrika kereskedelmi központja volt. ezt követően azonban fokozatosan hanyatlásnak indult a város. A 16 században portugál uralom alá került, majd az ománi szultán felszabadította a várost. Ezt követően megindult a gazdasági fellendülés, ami a 19. századig tartott. A város a Szuezi-csatorna megnyitásával végleg elvesztette kereskedelmi jelentőségét.
Ma a fő bevétele a városnak a fából épült hajók, melyeket a Perzsa-öbölben a mai napig használnak. Sambuk (a dhowegy fajtája, mely fából készült vitorlás hajó) és ghanjah (fából készült kereskedelmi hajó, főleg Indiában használják a mai napig) típusúakat építenek elsősorban.
A hajók Kína, India, Zanzibár, Irak, és sok más ország vizein megtalálhatók. Gyöngyhalászatnál is ezeket használják.
Bibi Miriam sírjánál csak egy fotós szünet erejéig álltunk meg. Misztérium, rejtélyek és rejtélyek veszik körül a sírt. Sajnos elhanyagoltan, magányosan és egyedülállóan áll a tengerparttól nem messze.
Mindezek ellenére a királyi aurát sugározza. A legenda szerint a 13. században építette Bibi Maryam a felesége számára.
Az un. Fehér-parton még megálltunk egy kis időre pihenni. Gyönyörű volt a part, délben még az idő is alkalmas volt a fürdésre, de lemondtunk róla. Nekem a só mindig kikezdi a bőröm, és nem akartam, hogy egész nap csípje. Két lány mindezek ellenére bevállalta a fürdést.
A közelben található az egyik legszebb természeti látványosság, melyet utunk során láttam. Bimah Sinkhole egy víznyelő, mely a mészkő összeomlása során keletkezett nagy barlangban található kamra. Helyi legenda szerint a képződmény egy meteorit becsapódása során jött létre.
A víznyelő kb. 50x70 méter széles, és 20-30 méter mély. Az alján található sötétkék-zöldes színű tó a beomlás eredménye.
Ma már betonlépcső vezet a tóhoz, melynél a kövek szintén az omlás során maradt ott. 600 méterre van a tengerparttól, és feltehetőleg kapcsolatban áll a tengerrel a föld alatt. A víz mélysége mintegy 8 méter mély.
Utolsó wadink a Wadi Arbayeen. A megközelítése igazi offroad volt. Hatalmas volt. Azonban mindez megérte, mert a medencék gyönyörűek voltak. Nyugalmat árasztott az érintetlen táj, és természet. Később kiderült, hogy nem a befelé, hanem a kifelé vezető út még klasszabb volt.
A sofőrünk nyomta neki rendesen. Minden pocsolyába, sárba, de amibe csak lehetett belement. Mire az autópályára értünk, az autó tiszta retekmocskos lett.
Rá se lehetett ismerni a fehér Land Crusiser-re.
Muscatot a hegyen keresztül értük el. Elvittek minket a szálló melletti közeli boltba, ahol be tudtunk vásárolni. Itt köszöntünk el a két sofőrtől, akiket nagyon megkedveltünk, és szerintünk ők is minket.
A Muscat Park Inn-ben szálltunk (volna) meg. Kiderült, hogy túlfoglalás van, így első estére átvittek minket egy másik 4 csillagos szállodába.
Este már csak a közelben lévő Mekibe mentünk el.
Este már csak a közelben lévő Mekibe mentünk el.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://alitraveling.blog.hu/api/trackback/id/tr646099044
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
