Alitraveling

Reggel ugyanúgy korán keltem, mint előző nap. Az a baj, hogy pont mire átállnék, addigra megyek haza. Sikerült kideríteni, hogy ha egy megállót lemegyek a 96. utcai megállóhoz, és ott a 2-es vagy a 3-as metróra szállok fel, azzal sokkal hamarabb bejutok a központba. Első napról kimaradt a betervezett City Hall és környéke, így a mai napot itt kezdtem. A 2-es metrónak a közelben van a megállója, így ez ideális választásnak bizonyult.

1812-ben építették a City Hall-t, mely azóta a városi kormányzat székhelye, és az egyik legszebb épületnek tartanak a városban. Az épületet az Igazság-szobra koronázza meg, és 1954-ig a hátsó része nem volt befejezve, mert sosem gondolták, hogy a város tovább fog terjeszkedni észak felé (ma Brooklyn van itt).

A Municipal Building épületét 1914-ben fejezték be, és 25 emelet magas. Teteje olyan, mint egy tornyokból álló esküvői torta. A terrakotta íveket a római Farnese-palota bejárata alapján mintázták.

Innen egy sétát tettem a Brooklyn Brigde-en, mely az egyik, hanem a leghíresebb New York-i híd. Amikor 1883-ban befejezték a Manhattant és Brooklynt összekötő híd építését, ez volt a világ leghosszabb függőhídja, és az első, amelyet acélból építettek. 16 évig készült. 1,8 km hosszú a híd, de csodás kilátás nyílik a város felhőkarcolóira.

A Broadway 233. szám alatt áll már 1913 óta a Woolworth Building, mely 1929-ig a maga 40 emeletével a világ legmagasabb épületének számított. A tetejét aranykoronával díszítették.

Ezután a kisebb szomszédságokat fedeztem fel. A Chinatown (kínai negyed) központja a Mott és a Pell Street között van. 1870 óta élnek kínaiak a városban. A terület zsúfolva van éttermekkel, kávéházakkal, és könyvesboltokkal. A feliratok is angolul és kínaiul vannak. A Mott Street 41. alatt található az egyetlen pagoda tetős épület, mely még fából épült – alatt pedig egy Starbucks kávézó. A boltok roskadoznak a kínai ajándéktárgyaktól, ruháktól, de kapható márkás ruhák és parfümök utánzatai is. A kedvencem az a McDonald’s volt, ahol a mekis felirat is kínaiul van.

A Canal Streettől északra van a Little Italy (Kis Itália) – már ami megmaradt belőle. A zászló köszönti a járókelőt, hogy tudja, hol van. Illetve hogy biztosan el ne felejtsük, még a tűzcsapot is az olasz zászló színére festették. Rengeteg olasz kávézó, pizzéria, étterem található a negyedben.

A SoHo – South of Houston, azaz a Houston utcától délre. Szép öntöttvas épületekről híres. Itt tettem egy „öntöttvas túrát”, mely 1,8 km-en keresztül kalauzol végig a környék legszebb épületei, és tűzlépcsői között. Sok éppen felújítás alatt állt. A környék a fiatal művészek otthona volt, de mikor népszerű lett, felemelték a bérleti díjat és a művészek máshol kerestek otthont. 

A TriBeCa (Triangle Below Canal: „a Canal utcai háromszög alatt”) lett az új SoHo, ahol a jelenség megismétlődött. új boltok – főleg művészeti és galériák – nyíltak. Mára drága luxus boltok, bútorboltok találhatók itt.

A Greenwich Village New York híres negyedeinek egyike. A Village menedék a szabad gondolkodás, és a szabad szerelem hívei, művészek, költők, írók, lázadók és forradalmárok számára. Még az utcák is „lázadóak” – az átlósan futó utcák szembeszegülnek a város többi részére jellemző rácsos elrendezéssel.

A Washington Square Park korábban a szegények temetőjeként szolgált és az akasztásokat is hajtották végre, mielőtt parkká alakították. Olyan hírességek éltek itt, mint pl. Mark Twain. A téren Garibaldinak is emeltek egy emlékművet, valamint a fő látnivalója az 1895-ben emelt 26 méter magas Washington Diadalív. 

A tér déli oldalán és magas felhőkarcolók állnak, míg az északin 12 remek, görög-klasszicista téglaház. A negyedre ez utóbbi házak a jellemzők. 

A Washington Square a New York University (NYU) központja is egyben; itt található a könyvtár, a jogi kar és az adminisztratív épület is. Többi épülete a városban szétszórva lelhető meg.

Egy 2,4 km-es túrát tettem a Village felfedezésére. A Jefferson Market Courthouse Library (Jefferson Piaci Törvényszéki Könyvtár) volt a kiinduló pont, mely a Thomas Jeffersonról elnevezett piacról kapta a nevét. Vörös téglás, gótikus épület. 

A Northern Dispensary (Északi Beteggondozó) ápolta pl. Poe-t, és ingyenes orvosi ellátást is biztosított a város lakóinak. 

Hogy mennyire sokrétű a Village, az mutatja, hogy itt található a Stonewall Inn, ahonnan 1969. június 27-én a meleg jogi mozgalmak megindultak. A szemközti parkban a meleg párokat ábrázoló szoborcsoport. 

A Sheridan Square a negyed egyik központja, ahol pályája elején Barbra Streisand is fellépett a Duplexben. A Hudson Street 485. alatt látható a St. Luke in the Fields, mely az egyik legrégebbi templom. Innen nem messze látható egész New York legkeskenyebb háza. A Bedford 75 ½ szám alatti épület 2,7 méter széles, és Edna St. Vincent Millay költőnő lakott itt.

A túra végén az egyik kis parkban ültem le pihenni, és megtervezni a következő látnivalókat, ami a Midtown South negyed.

Midtown South legtöbb épülete régebbi, de nem kevésbé jelentős New York felhőkarcolóinál. A 19. században ez volt a város központja: remek éttermek, áruházak és szállodák sorakoznak. Midtown South több részből áll; én a Chelsea negyeddel kezdtem. A West Side-on a 14th és a 30th Street között elterülő városrész New York egyik legdinamikusabban fejlődő városrésze. Ma közel 300 művészeti galériának, boltoknak, éttermeknek ad otthont. Sorházai és templomai segítségével mégis megőrizte 19. századi hangulatát.

A Chelsea Hotel-t nagyon nehezen találtam meg. A térképen nem volt egyértelmű, és majd egy órát bolyongtam, mire megleltem a gazdag vaserkéllyel díszített szállót. 1884-ben épült szövetkezeti lakásnak, ám hamarosan az irodalmárokat elszállásoló hotellé vált. Mark Twain és Tennesse Williams is a vendégek között volt.

Innen az Union Square felé vettem az irányt, ami népszerű park és bevásárló hely. A tér északi oldalán áll a vörös téglával és fehér kővel kirakott Century Building. Ma a Barnes&Noble óriási könyvesbolt foglal benne helyet. A téren áll LaFayette, Ábrahám Lincoln, és George Washington szobra is.

A Madison Square-re tartottam a Broadwayn, de útközben letértem, hogy legalább kívülről megnézhessem New York egyetlen magánparkját, a Gramercy Parkot. Manhattan egyetlen magánkézben lévő parkját ízléses, ám de félelmetes vaskerítés veszi körül. Sajnos mivel nincs ismerősöm a környéken, így nem volt alkalmam bemenni. A törvényt, amely csak a lakóknak enged belépést a parkba, mindössze egyszer, 1863-ban bírálták felül.

A park után a Broadwayn folytattam utamat. A Broadway, a Fith Avenue és az East 23rd Street találkozásánál áll a város egyik jelképe: a Flatiron Building. 

Bár ma eltörpül a számtalan magasabb építmény mellett, ez a szokatlan, háromszög alakú irodaház, amely az építési telek miatt formájának felel meg. A felhőkarcoló korszak kezdetét szimbolizálja: kerek, lekerekített homlokzata olyan, mintha hajóorr lenne. 1902-ben építették ezt az itáliai terrakotta stílust utánzó épületet.

A Madison Square Park körül három felhőkarcoló magasodik. A háztömbnyi méretű, neogótikus stílusú New York Life Insurance Company Building (New York-i Életbiztostó épülete). Mellette áll egy másik hatalmas épület, az 1900-ban emelt Apellate Division of the Supreme Court (Legfelsőbb Bíróság fellebbviteli részlege). A szintén hatalmas, art deco stílusú Metropolitan Life Insurance Company Building (Metropolitan Életbiztosító épület) számára épített torony 1909-re készült el. Az 54 emeletes torony korának legmagasabb épülete volt, és méltó szimbóluma a világ legnagyobb biztosítójának.

A Madison Square-től már csak egy rövid ugrásnyira volt az Empire State Building. Azonban a nappali fotók elkészítése után a tervem az volt, hogy nappal a másik híres New York-i felhőkarcoló tetejére, a Rockefeller Center tetején lévő Top of the Rock-ra megyek fel, míg az ESB-re pedig este, a mucical után (éjfélig nyitva van).

A Broadwayn haladtam a center felé. Elhaladtam a New York Public Library mellett is, mely szerepelt pl. a Holnapután c. filmben is. Két oroszlán, a „Patience” – Türelem, és a „Fortitude” – Bátorság őrzi az épületet. 1911-ben nyitotta meg kapuit a korinthoszi oszlopokkal övezett bejáratú épület, melyhez széles lépcsők vezetnek fel. Neoklasszicista stílusban épült és jelenleg kb. 21 millió könyvet tárolnak benne.

A Rockefeller Center a Fith és Sixth Avenue, valamint a 48th és az 51st Street által közrefogott, 19 épületes, „város a városban” komplexum. Itt van az NBC tévécsatorna székhelye, és az egyik reggeli műsort, a Today Show-t is innen adják. A középpontban egy süllyesztett tér található, ahol télen korcsolyázni lehet. Minden évben emögött állítják fel New York karácsonyfáját. Épp díszítés alatt állt, ezért el volt takarva. Semmi sem látszódott belőle. 

A Top of the Rock az épület 70. emeletén található. Nem kellett jegyet vennem, de így is 1 órát álltam sorban, mire feljutottam. A 67. és 69. emelet között üvegfalon keresztül lehetett rácsodálkozni a városra. Eszméletlen látvány fogadott, ahogy a lemenő nap megvilágította a várost. Sajnos az erős szél miatt lezárták a 70. emeleten lévő kilátót. 

Egyik irányban a Central Park, a másikban pedig az Empire State Building látványa fogadott. Nah meg az összes többi épületé. Kb. 1 órát álltam fent. Csak bámultam kifelé és néztem a lüktető várost.

A tegnap estéből tanultam, és ma már eleve ingben jöttem, hogy ne kelljen emiatt visszametróznom a szállásra. Ma estére ugyanis jegyem volt a 2013-ban 6 Tony díjat is besöprő Kinky Boots musicalre a Broadway egyik színházába. Mivel még volt időm a fél 8-as kezdésig, így a Times Square-n töltöttem el az időt. A város leghíresebb tere, mely a Broadway és Seventh Ave. kereszteződésében fekszik, valamint a 42-től a 47-ig utcáig tart. Korábban a bűnfészek, a prostitúció és a peep show-k központja volt, de 1989 után a teret átépítették, és elnyerte mai arculatát. Világító neontáblák és felhőkarcolók nőttek ki. Itt található a Vouge, a Vanity Fair és a New Yorker szerkesztősége is. 

2008-ban építették fel a TKTS vörösen világító pavilont. A tér sohasem pihen: számtalanszor megfordultam, de úgy sosem láttam, hogy üres lett volna. A pavilonról érdekes volt nézni az ember és autótömeget, ahogy a dugókban haladnak. Ilyet itthon nem látni.

1880 óta a „Broadway” azoknak a daraboknak a jelzője, amelyek nagyszabásúak, amelyeket New Yorkban mutatnak be, majd rendszerint máshol kerülnek színpadra. 1929 óta azonban a bemutatók többsége nem a Broadwayhez, hanem a Times Square-től távoli utcákhoz kötődik. Ezek nem olyan színházak, mint pl. a debreceni Csokonai, hanem jobban hasonlít a pesti Madáchhoz. Azaz be vannak építve épületek közé. A Kinky Boots-ot az Al Hirschfeld Theater-ben rendezték meg, mely reneszánsz stílust utánoz. Az előadás fantasztikus volt; igaz, ennyi pénzért lehet is az. De egy percre sem bántam meg, hogy elmentem. Igaz, voltak poénok, amiket nem értettem, de összességében fantasztikus darab volt, melyet a végén a közönség állva tapsolt meg és vissza is.

Innen már egyenes út vezetett vissza a szállásra. Szerencsére ma is sikerült minden olyat megvalósítanom, amit elterveztem. „Behoztam” az előző napi lemaradást is. Ebben segített, hogy ma már könnyebben kiigazodtam a városban. Összességében tartalmas nap volt. 

További képek itt: http://alitraveling.blogspot.hu/2013/12/new-york-kepekben-new-york-in-photos.html