A határtól még négy óra volt az út. Majd 50 km-t tettünk meg a szíriai határ közvetlen közelében. Értsd úgy, hogy kb. 50 méterre, ha voltunk tőle. 500 méterenként katonai állás, katonával, néhol katonai járművel is.
Érdekes volt olyan ország mellett elmenni, ahol épp „háború” van és lehet nem sokára az amerikaiak megtámadják. De nagyon feszültséget nem lehetett érezni és mint kiderült a sűrű állások, azért vannak, mert a határ túloldalán kb. 20-40 km-re vannak a szíriai Al-Kaida bázisok.
Diyarbakir buszpályaudvara kint van a város szélén és az egyetlen busz másfél líráért visz be a központban – ami egy szép nagy tér és egyben a végállomás is. Szállodáról szállodára jártunk, míg találtunk egy 70 lírás szobát, reggelivel, légkondival és két csillaggal, ami utunk egyik legjobb szállodája volt. Először egy belső „udvarra” néző szobát akartak adni, de mikor Norbi megkérdezte, hogy térre néző lehet e, akkor egy telefonálás után felvittek minket az ötödikre, ahol egy három ágyas erkéllyel rendelkezőt kaptunk. Örültünk is, mint majom a farkának.
Diyarbakir – mely a Közel-Kelet kulturális és művészeti fővárosa – csaknem 600 000 fős lakossága túlnyomó részben kurd származású. I. Constantinus újjáépíttette a 4. század elején, ekkortól fogva a Constantia nevet viselte. A 7. századi arab muszlim hódítást követően az eredeti nevet használták Ámid formában. Az Oszmán Birodalomban a Kárá Ámid (Fekete-Ámid) nevet viselte, de a körülötte elterülő vidék, az iszlám előtt itt megtelepedő Bakr törzs szállásterületéről elnevezett Dijár Bakr nevét is használták rá. A mai törökben ez a név él tovább Diyarbakır formában.
A város körül egy szinte érintetlen fal húzódik körbe, mely drámaian hat. Fekete bazaltból készült, 5.5 km hosszan kanyarog a város körül. Négy kapuja van, melyen 82 őrtorony található. Az eredeti falat az ókorban építették, amit II. Constantius császár 349-ben felújította és kibővítette. A kínai Nagy Fal után a diyarbakir-i fal a világ 2. leghosszabb fala.
A Diyarbakir Nagy Mecset a legrégebbi és legjelentősebb mecsetek egyike Anatóliában. Az 5. legszentebb hely az iszlámban. 5000 hívőt tud befogadni egyszerre.
A városban ezen kívül rengeteg mecset, karavánszerájok, udvarok és teázók találhatók még. A Selyemúton fekvő város mindig is híres volt kultúrájáról, művészeti értékeiről és kereskedelmi jelentőségéről.
Másnap délután háromkor indult a Pegasus gép Isztambulba. A legnagyobb problémát Norbi csomagjának súlya okozta, mivel itt csak 15 kg-ost lehetett ingyen feladni; plusz vett még hozzá tíz kilót, de mikor rárakta a mérlegre három kilóval többet mutatott. Kezdődhetett a pakolászósdi. Mikor feladtuk a csomagot megjelent a kijelzőn, hogy negyven perc késés…. Juhúúúúúú ennyivel később érünk oda a jól megérdemelt öt csillagos szállásunkra…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://alitraveling.blog.hu/api/trackback/id/tr846099071
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
