Reggel mindenki hulla fáradtan kelt. Éreztük, hogy előző este későn jöttünk vissza, így nem sokat aludt a társaság. 9-re azért a többség lejött. Ekkor derült ki, hogy a csoport 2/3-a lényegében kidőlt. Kit hasmenés, kit betegség kapott el, mást rosszullét. Tanakodtunk, hogy mi legyen, majd arra jutottunk, hogy lemondjuk a mai programot. (Quba-ba mentünk volna el, ami kb. 200 km Bakutól, ill egy mellette lévő falúba).
Pihentünk még egy darabig, majd elmentünk megnézni a Heydar Aliyev Központban az Andy Warhol kiállítást. Ez egy hatalmas épületkomplexum, amit a 2012-es Euróvízió dalfesztiválra építettek fel, és az iraki-brit sztárépítész, Zaha Hadid tervei alapján készült.
Andy Warhol amerikai képzőművész. Egyike volt azon amerikai képzőművészeknek, akik központi figurájává váltak a pop-art irányzatnak. Sikeres reklámrajzoló karrierje után Warhol világhírnévre tett szert mint festő és avantgarde filmkészítő
A komplexumban több kiállítás található. Pl. külön múzeum van a miniatűr épületeknek, mely Baku nevezetességeit mutatja be. Vagy Heydar Aliyev elnöki autói is ki vannak állítva. Nah meg nem maradhatott ki a Heydar Aliyev múzeum, mely a volt wlnöknek állít emléket.
Metróval mentünk és jöttünk, ami ugyanolyan, mint a pesti - szovjet kocsik - de egy fokkal jobb állapotban vannak. Az állomások viszont sokkal szebbek: tiszták, modernek és kulturáltak.
Délutánt pihenéssel töltöttük, majd este a központba mentünk fel. Előbb hajóztunk egyet a Kaszpi-tengerben - a bakui öbölben -, majd én gyalog, míg a többiek taxival, felmentünk a Mártírok emlékművéhez, ahonnan a naplementét és az éjszakai fényekben úszó Bakut néztük meg. 715 lépcső vezetett fel, és ugyanennyi le is. A város eszméletlen szép, főleg a Bulvar. Minden ki van világítva, még a bukszusok is. Fényárban úszott a város. A Flame of Tower épülete pl. úgy volt megvilágítva, hogy egyszer olyan volt, mintha a tűz lobogna, míg máskor Azerbajdzsán zászlóját vetítették rá.
Leérve a hegyről, még mászkáltunk egy kicsit, főleg szuvenírek után. Sajnos nem ez nem tartott sokáig, mert engem is utolért a végzett, és elkapott a hasmas. Alig bírtam visszaérni a szállóba. A nagyobb probléma ekkor jött: a reptéri transzfer busz indulásáig alig volt 2 óra, amikor hőemelkedés is elkapott. Vacogtam. Az algopirin jót tett, induláskor elkezdtem kiizzadni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://alitraveling.blog.hu/api/trackback/id/tr576099094
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
