Alitraveling

Kicsit rendhagyó lesz ez a blog bejegyzés. Az első lesz, mely egy belföldi, magyarországi útról fog szólni.

Nem akartam elhinni, mikor kiderült, hogy mind a hatan le tudunk menni Kristófék nyaralójába, Balatonlellére.

Ketten már hétfőn lementek, de nekem, és még két emberkének nem volt jó az időpont. (Én még előző nap, vasárnap – július 24 – jöttem haza a baltikumi útról). Így csak keddre lett teljes a társaság, amire ember emlékezet óta nem volt példa

Azt tudni kell, hogy ha valahova én elmegyek, akkor ott tuti, hogy esni fog… Itt sem volt ez másképpen. Szerdán volt az egyedüli strand idő, amikor nem esett, és tudtunk kicsit strandolni. Igaz, a víz nem volt a legmelegebb, de csónakkal kibírható volt. Este a Retro Clubban vettettük be magunkat karaoke énekléssel. Előtte azonban elmentünk a Kishegyre, ahol egy bor-kostolással egybekötött vacsorán vettünk részt. Ötféle Konyári bort ittunk. Kezdtünk egy 2010-es Chardonnay-val (friss illat, körtés, gyümölcsös folytatás jellemezte), majd a szintén Konyárihoz tartozó, de Ikon pincészet termelte Roseval folytattuk (vidám, gyümölcsös rozé tökéletesen érett merlot és pinot noir szőlőből készítve. Cseresznye szín, vidám, de érett savak, friss, gyümölcsös illat és íz. Csupa szamóca és málna jellemezte). Ezután jött a vacsora kiválasztása, mely ha jól rémlik, kemencében sült kacsa volt káposztával. A többieké nem rémlik (nem leltem meg az étlapot, amiről eszembe jutna). A borok terén komolyabbakra váltottunk. Bevezetőként egy 2008-as Cabernet Sauvignon-nal indítottunk. Ez könnyű, hűvös, paprikás illattal, szép, élénk savakkal rendelkező bor. Majd egy igazi csemege, amit Magyarországon alig csinálnak, egy Melbec-Syrah-t ittunk meg. Erről tudni kell, hogy az Öreghegy és a Kishegy löszös, déli lankáin termett syrah és malbec 50-50 % arányú házasítása. Kádban erjedt, 500 literes 3 éves hordóban érett, mély színű, gyümölcsös, zamatos vörösbor. Utolsóként pedig szintén egy különlegességet ajánlottak nekünk: Cabernet Franc 2008-ból. Koncentrált, testes, erdei és fekete gyümölcsök, lágy tannin, szép balatoni karakter.

Elmondható, hogy az este igazán jól sikerült; nem beszélve a karaokéról 

Másnap sajnos bekövetkezett az eső, így ki kellett találni egy autós programot. Mivel hatan voltunk, így kénytelen voltunk – ekkor még – két autóval menni. Mire elindultunk, már javában benne voltunk a délutánban. Tapolca felé vettük az irányt, megnézni a híres-hírhedt tapolcai barlangtavat. Hát… mit mondjak… számunkra kicsit csalódás volt. Lehet, hogy közrejátszott az is, hogy két órát álltunk sorba és az egész nem tartott 15 percnél tovább és még drága is ahhoz képest. Visszafelé Keszthelyen vacsoráztunk egy jót, majd haza Lellére.

Pénteken kezdődött az autóskalandunk első fázisa. Mivel nem akartunk két autóval menni, és a kompon sem fizetni duplán, így Kristóf önként vállalta, hogy befekszik a csomagtérbe. A végére olyan kényelmes pózt talált magának, hogy alig akart kiszállni :D Tihany lett az úti cél, hol megnéztük az Apátságot. Sajnos a vízhangról elfelejtkeztünk, hogy kipróbáljuk. Innen pár km-re arrébb lévő hegyre mentünk fel, útközben geokecsingelni egyet. A kilátás, a táj magáért beszél. Visszafelé Balatonalmádiban álltunk meg enni egyet, illetve az ottani borfesztiválon beszereztünk pár üveg bort az estére.

Este a lellei borfesztre is kimentünk… Hát… a járásom a többiek szerint a rugóhoz hasonlítitott. Vagyis először kacsázott, majd beállt egyenesre. Az Ypsilon nevű bhelyen szórakoztuk ki magunkat.

Szombaton nehezen ébredtünk. A mai napra Hévíz gyógyfürdőjét terveztük el. Én még nem voltam ott, de érdekes volt. Más kérdés, hogy kész rablás. Egy nyamvadt autó belsőért, ami gumimatracként funkcionál, 600 Ft-ba kerül, de hogy el ne lopja senki, 1000 Ft kauciót kell érte fizetni… A kaland hazafelé folytatódott: túlságosan elbíztuk magunkat, és Kristóf mikor a csomagtartóba utazott, kivettük a kalaptartót, hogy kilásson és kapjon levegőt. Ez okozta a vesztünket, ugyanis mögénk keveredett egy fehér furgon. Elsőre nem értettük, hogy miért elő meg minket, amikor mi megyünk 60-nal. Majd pár mp után leeset: a rend őrei utaztak benne. Készenléti alosztály utazott benne, akik egyből kiszúrták, hogy a csomagtartóban utazik egy plusz fő, akinek nem kéne ott lennie. Megállítottak minket, majd kiszállították a 6. főt. Megkaptuk a hülye kérdést, hogy tudjuk-e hányan utazhatunk egy személygépkocsiban? Persze, hogy tudtuk, hogy max. 5-en. Kristófot elküldték, hogy távozzon. Ugyanis azt mondtuk, ami hihető volt, hogy a 2. autó az 1 km-re lévő ingyenes parkolóban áll, és csak a bentiig mentünk kettővel. Én Kristóffal tartottam, hogy en unatkozzon. Dénes meg kapott egy 10.000 Ft-os helyszíni bírságot. Ezután nem mertük meg újból megkockáztatni, hogy visszaszálljunk, hanem bevittek minket a keszthelyi vasúthoz, hogy ha megy vonat, akkor azzal visszamegyünk. Sajnos a leghamarabbi vonat csak másfél óra múlva ment, így arra jutottunk, hogy Balatonszentgyörgyig átmegyünk – odáig ment hamarabb is – és Dénes oda visszajön értünk. Autópályán ez alig 20 perc. Így ért véget az autós sztorink.

Estére már csak egy vacsora fért belénk.

Vasárnap rendbe tettük a kéglit, majd irány haza.

Összességében egy igen izgalmas, programokban bővelkedő pár napot tudhatunk magunk mögött, ami kalandokban sem szenvedett hiányt. Reméljük jövőre is össze tudunk hozni valamit, bár egyre nehezebb lesz.