Előzmény: Bevezetés, Phenjan 1. rész, DMZ és Keszon, a vidéki Észak-Korea és Phenjan 2. része, a hegyvidéki Észak-Korea, Phenjan 3. rész, közlekedés Észak-Koreában, a Dzsucse-eszme, a lakás- és élelmiszerhelyzet, az észak-koreai emberek

Oktatás

Észak-Koreában 12 év az ingyenes oktatás. Az oktatás ingyenes, 5 és 17 éves kor között kötelező. Az iskolarendszer 4 fokozatból áll:
1. 2 éves óvodából (amelyből csak a második évtől kötelező),
2. 5 éves általános iskolából (népiskola),
3. 6 éves középiskolából (ezen belül: 3 év ifjúsági, majd 3 év szenior oktatásban részesülnek a gyerekek) és
4. a már nem kötelező felsőfokú oktatásból, egyetemekből és főiskolákból. 

Az általános iskolában napi 3, egyenként 45 perces órájuk van, és mindegyik között 10 perces szünet. A gimnáziumban külön fiú és lány osztályok vannak, de már dupla annyi órával: napi 6, 10 perces szünetekkel a 45 perces órák között. Az órák egységesen 8 órakor kezdődnek.

Általános iskola Észak-Koreában

A gyerekek tornával kezdenek, aztán propagandadalokra masíroznak és tisztelegnek Kim Ir Szen és Kim Dzsong Il portréja előtt. A tanagyag alapja Kim Ir Szen 1977-es Elmélkedés a szocialista oktatásról című műve. Minden gyerek közelről tanulmányozza Kim Ir Szen életét, és a kicsik még olvasni is úgy tanulnak meg, hogy a róla írt szövegeket olvastatják velük. Énekórán hazafias dalokat énekelnek. A tanítás a magolásra épít, jó jegyeket politikai szövegek betanulásáért lehet kapni, ami elengedhetetlen az egyetemhez, bár a státusz még fontosabb. Egyetem után az állam dönti el, hogy a diplomás hova menjen dolgozni.

Az tanítási ciklus érdekes: áprilistól augusztusig tart az első félév; majd a második szeptembertől márciusig. Órák után nem mehetnek egyből haza. Kötelező délutáni foglalkozás van. Ez Phenjanban legtöbbször a Mangjongde-i Tanulók Palotájában történik. (Sajnos mi ide nem mentünk el). Több szintes épület. Funkcióját tekintve megfelel egy ifjúsági szabadidőparknak: különféle foglalkozásokat, szakköröket tartanak benne. Pl. lehet zenét tanulni (nagyon népszerű a citera – ugye egyesek sem felejtik el, hogy milyen feladatuk van a citerával?), vagy énekelni, aerobikra járni (a torna is a népszerűbb sportok között van).

Forrás: innen

A palota rendelkezik egy 2000 nézőt befogadó színházzal is, így gondolom a színészetet is sokan választhatják. (Ha maguk döntenek egyáltalán, és nem megszabják. Vezetőnk szerint a választás szabad, bár szerintem valamilyen útón-módon biztos, hogy beleszólnak, hogy ha egy sportot, vagy foglalkozást sokan választanak. Nem derült ki, hogy van-e limit egy adott helyen).

Majdnem mindegyik vidéki településen építettek ehhez hasonló Tanulói Palotát, de azokat vagy nem mondták meg, hogy melyik épület, vagy nem láttuk, ha el is haladtunk esetleg mellette.

17 évesen válnak felnőtt korúvá a gyerekek. Ekkor kapnak személyit, és a kötelezően hordható jelvényeket is innentől kell viselniük. Lakásra ekkortól tarthatnak igényt, bár mivel megugrott az igénylések száma, nagyon ritka, hogy ebben a korban kapjon valaki. Az átlag, hogy házasságnál jár. 2013-ban a haderő teljes létszáma 9 495 000 fő, mely a lakosság 40%-a és a 20-45 év közöttiek többségét magában foglalja. A haderő főparancsnoka Kim Dzsongun, aki egyben a Nemzeti Védelmi Bizottság elnöke is. (Forrás ITT).

A nagykorúvá válás feltétele a kötelező hadviselés. A sorkatonai szolgálat 17 és 30 év közötti alkalmas minősítésű férfiaknak kötelező, és a szolgálat ideje haderőnemektől függően 5-10 év között változik. A leszerelt sorállomány kiegészítő katonai szolgálatot folytat 60 éves koráig. Számos önkéntes nő is szolgál katonaként a női alegységekben.

Egyetemre ekkortól lehet jelentkezni, ami szintén ingyenes. Szabadon mehetnek, mindenki olyan szakra, amilyenre szeretne. Itt sem tudtuk meg, hogy van-e limit. Ma nagyon népszerű az informatika, valamint a nyelvek: angol, német, francia, orosz, kínai, amikből választani lehet. Előnyben részesítik még a kreativitást a memorizálással szemben – tehát megfordul a trend az általánoshoz képest. A leghíresebb egyetem az országban a Kim Ir Szen Egyetem, ahol a fenti szakok mellett lehet még jelentkezni történelemre, jogra vagy közgazdásznak. 

 A Kim Ir Szen Egyetem épülete

Könyvek, újságok Koreában

Könyvet majdnem minden szuvenír árusító helyen lehetett kapni. De mind mindenből, a legnagyobb választék itt is az Idegennyelvű Könyvesboltban volt.

Könyvtárban lévő koreai nyelvű könyvek

A boltokban háromféle könyvtípusból volt a legtöbb: a két elnök életéről és munkásságát bemutatók, valamint a főváros és az ország szépségeiről. Ilyen címekkel látták el őket: Pyongyang (Phenjan), The Great Leader and the People (A Nagy Vezető és a Nép); Glorious Fifty Years (Dicsőséges ötven év); Mt. Paekdu (Paktu-hegy); stb. Ezek az albumok sok-sok képpel készültek, és teljesen színesek. A legtöbb boltban ugyanazokat a könyveket, újságokat, kiadványokat lehetett kapni.  

Kim Ir Szen: "A könyv egy csendes tanár és társ az életben"

Kim Ir Szen önéletrajzát tartalmazó könyveit mindenhol lehetett kapni. Kisebb hányadban Kim Dzsong Il-jét. A teljes Kim Ir Szen bibliográfia a munkásságával együtt 45 kötetes; kötetenként kb. 350 oldallal. A teljes sorozat ot azonban sehol sem láttam. Mindenhol csak 5-6 kötetet árultak, és elsősorban az utolsó 15-t. Kim Ir Szen és Kim Dzsong Il munkái egyébként a legkülönfélébb kivitelben és terjedelemben, továbbá munkásságukon belül különféle tematikában kaphatók. Én Kim Ir Szen-nek egy rövidített bibliográfiájú (Kim Il Sung: Condensed Biography – Rövidített életút) könyvét vettem meg. 

A vezetők mellett azért mások is publikálhatnak: főleg történészek.

Ugyancsak szép számmal kaphatók a pár oldalastól, az 50-60 oldalasig terjedő politikai témájú brosúrák. Ebből kettőt vettem: egyet a Dzsucse-eszméről (Kim Dzsong Il: On Some Questions in understanding the Juche Philosophy – Néhány kérdés a Dzsucse-filozófia megértéséhez), ill. Kim Ir Szen egyik előadását (For a Free and Peaceful New World – Egy szabad és békés új világért). 

Ezek kiadványok főleg angolul kaphatók, de mellette még lefordították franciára, németre, oroszra, kínaira, japánra, olaszra, és spanyolra is.

A térképválaszték szegényes. Az ország adminisztratív és természetföldrajzi térképét lehetett megvenni koreai nyelven, valamint Phenjan térképét, 2007-ből. A térképeken méretarányt nem fedeztünk fel.

Sajtó

Az angol nyelvű sajtó kínálat kimerül néhány újságban.

Legjelentősebb a Democratic People’s Republic of Korea. Nagyalakú, színes, reprezentatív havi magazin, amely az állami élet és a külkapcsolatok képi információira fókuszál.

A Korea Today szintén havi magazin, amely politikai cikkeket közül, némi színes melléklettel. A Foreign Trade of The Democratic People’s Republic of Korea negyedévente jelenik meg, színes füzetében külkereskedelmi ajánlatokat közöl a hirdető cégek címeivel.

A Pyongyang Times hetente jelenik meg. Ez kisebb alakú, mint a több, és mindössze csak 8 oldalas, de a képek mindenhol színesek. Az állami és a pártélet hírein kívül (1-4 oldal), termelési cikkeket, valamint külpolitikai híreket is közöl (5-6. oldal). Az utolsó két oldal a kultúráé és a sport híreké (7-8. oldal). 

A képre kattintva mind a 8 oldal megnézhető/elolvasható.

A PT csak angolul jelenik meg, de a magazinok többsége még koreaiul, kínaiul, japánul, oroszul, és ritkább esetben németül is kaphatók.

Sajnos helyi hírlap- vagy újságkínálatot nem tudtunk megtekinteni; mindössze a központi pártlap, a Rhodon Sinbun-t. 

Az állami TV-csatorna

Négy Tv csatorna működik Észak-Koreában

Központi Tv: a legfontosabb politikai hírek ezen mennek
Mansude csatorna: a külföldi híreket sugározzák, de csak nagyon kevesekhez jut el. 
Sport csatorna: mindenféle sport
Kábel csatorna: filmek elsősorban

Adások terén vannak átfedések. A híreket pl. egy időpontban, és ugyanazt adják mindhárom adón. De néha észrevettük, hogy több adó is ugyanazt a műsort adja, és csak a harmadik ad mást. (Pl. ugyanaz a film). a Központi csatorna a KCNC, melynek logója a Dzsucse-eszme tornyának lángja. 

Kora este leginkább zenés filmek műsorok voltak láthatóak, majd 8 órakor a  hírek következtek mindenhol. A hírbemondó egy népviseletbe öltözött nő volt legtöbbször; ritkábban férfi. Koreai nyelven jelentőségteljes, patetikus hanghordozással beszéltek, de a mi fülünknek inkább buzdító jelszavaknak, felhívásoknak hallatszottak a mondatok. Az első 10 perc csak Kim Dzson Un-ról szólt, hogy aznap mit csinált. 

A hírek után előbb egy 20 perces sorozatot vetítettek, majd pár klipszerű zeneszámot, és végül hol sportot, hol filmet adtak. A koreaiak mellett népszerűek még a régi szovjet és kínai filmek is. 

Kiderült az is, hogy a 2014-es FIFA labdarúgó VB-t közvetítették. Így hamis az a hír, amely úgy jelet meg az interneten, hogy phenjani televízió úgy adta le a hírt, miszerint az észak-koreai válogatott bejutott a brazíliai focivébé döntőjébe, amelyben Portugáliával játszik.Teljesen képben voltak az eredményekkel. (A cikk ITT érhető el). Az más kérdés, hogy - szerintem - nem volt engedélyük a közvetítéshez.

Hasonló probléma merült fel nyár végén, amikor kiderült, hogy Kim Dzsong Un hatalmas Manchaster United drukker, és utasítást adott az állami csatornának, hogy élőben közvetítsék az MU meccseit. A Premier League elnöke elmondta, hogy ez kivitelezhetetlen, mert meg kell venniük a közvetetési jogokat. Szerintem megoldják, hogy képernyőre kerüljenek a meccsek úgy, hogy egy vasat sem fizetnek a PL-nek. 

A futball az első számú sport; rengetegen játsszák. A bajnokság színvonala nem a legerősebb, de 1966 után, az előző VB-re (2010 - Dél-Afrika) kijutott a válogatott. Eredményei itt megtekinthetők. A wikipedia szerint 7 játékos játszik mindössze külföldön: 2-2-n Japánban és a thai bajnokságban, míg 1-1 játékos Máltán, Svájcban és a számomra hihetetlenek tűnő Dél-Koreában. 

Az emberek nagyon szeretnek tv-zni, az elsődleges otthoni kikapcsolódás. Rengeteg film készül (korábban ITT írtam a filmgyárról). Fő témájuk a filmeknek Japán, Dél-Korea, vagy az USA lerohanása, elfoglalása, vagy megsemmisítése. Ezen kívül népszerűek a történelmi filmek, melyek a régi Koreát mutatják be.

Egyik új filmjük, amit angol felirattal láttunk arról szólt, hogy hogyan rohannák le és foglalnák el Szöult három nap alatt. Bombázással és a nehéztüzérség támadásának képeivel kezdődött, a füst mindent elborít, csak a fegyverek villódzása, az ágyuk csöve és a töltetek robbanásai látszanak. Majd az észak-koreai hadsereg hős katonái végigmasíroznak a terepen, hegyeket másznak meg, drótkerítéseket ugranak át, és égő bozótban, bombák állandó robbanása közepette törnek át az ellenségen és foglalják el a déliek fővárosát. A hotel bárjában elsősorban korai filmek mentek. (ITT egy film lista).

Zene

Nem mulasztottuk el megnézni, hogy milyen zenei választékot áll rendelkezésre az elérhető boltokban. Zenei CD-ket elsősorban a szálloda boltjában, valamint a szuvenírt árusító helyeken lehetett kapni; de a legnagyobb választék az Idegennyelvű Könyvesboltban volt.

Mint ahogy a festészetben, úgy a zenében is két irány van: a népi, hagyományos énekek, valamint a forradalmi, katonai indulók. A könnyűzene a mai európainak felel meg; sokat hallgattuk a buszban – és bár a végére kicsit unalmas lett, ennek ellenére érdekesek voltak. Hangzásra nekem mindegyik szám majdnem ugyanolyan volt. Nehéz volt felfedezni különbségeket. 

A buszban politikai, forradalmi zenét nem hallgattunk. Ezt csak a rádióban, illetve a TV-ben, feliratozva. Néhány cím – a teljesség igénye nélkül: The Road We Want to Go (Az út, amelyen végig akarunk menni); We can’t Live Otherwise (Nem élhetünk másképpen); Long Live Generalissimo Kim Il Sung! (Éljen soká Kim Ir Szen Generalisszimusz); 

The immortal revolutionary hymn: "Song of General Kim Il Sung" (A hallhatatlan forradalmi himnusz: Kim Ir Szen Tábornok dala)

Ezek többsége Kim Ir Szenről vagy az ő éltetéséről szólnak. Kevesebb van Kim Dzsong Ilről, de azért róla sem felejtkeznek el: pl. Our Comrade Kim Jong Il (Kim Dzsong Il elvtársunk).

We cannot Live Apart from His Blosom (Nem élhetünk az ő virágzása nélkül). 

A jelenlegi vezetőről, Kim Dzsong Un-ról is elkészültek már az első őt dicsőítő zenék. 

De a pártnak és a hadseregnek is van saját dala.

A párt dala

A hadsereg dala

És egy példa arra, hogy nem volt mindig rossz az USA-val a kapcsolat. A 2000-es évek közepén, ha jól rémlik 2005 környékén, a New York-i filharmonikusok is felléptek Phenjanban. Előadták többek között az amerikai és az észak-koreai himnuszt. Itt a videó róla: 

DVD-ket is lehet kapni, de ezeket elsősorban a külföldieknek. A legtöbb lemezen filmek, és az Ariang-fesztivál található, mely az ország legnagyobb ünnepe. Sajnos ebben az évben elmaradt anyagi okok miatt.

A boltokban semmiféle import terméket nem lehetett kapni. Valamennyi újság, könyv, CD, DVD Észak-Koreában készült. A néhány szovjet vagy kínai film csak a TV, vagy a Nagy Népi Tanulmányi Palotában, avagy a könyvtárban található meg. Ugyancsak itt érhetőek el a külföldi „szakirodalom” is. (Bővebben a Palotáról ITT).

Ezzel véget ért a koreai út beszámolója. A blog azonban folytatódik. Rövidesen feltöltésre kerülnek a Mongóliában tett látogatás posztjai is.