Alitraveling

Miután az előző posztban Funchalt alaposan felfedeztük az MKeys Travel szervezésében megvalósult úton, Krisztus király szoborhoz mentünk először, amely Jézust ábrázoló műalkotás a portugáliai Garajau településen. A szobor a Rio de Janeiro-i szobor mintájára épült, és a dombról, amelyen áll, kötélvasút vezet le a tengerpartra. 

Machico

Az élettől pezsgő Machico állítólag az a hely volt, ahol az első ember Madeira szigetére lépett.

Van egy érdekes legenda, miszerint az első lakosok története a 14. századig, III. Edward udvarába nyúlik vissza. Egy alacsonyabb származású skót fiatalember - Robert Machim, mások szerint MacKeane - beleszeretett Dorset grófjának Anna nevű lányába. A szülők természetesen lányukat az udvarban akarták férjhez adni, így a fiú barátaival elszöktette a lányt az esküvő elől. Franciaországba tartottak, de egy vihar eltérítette őket és egy zöld sziget öblében, a mai Machico helyén találták magukat. Boldogság helyett azonban tragikusan ért véget a történet. A szülei után bánkódó lány hamarosan meghalt, és őt követte szerelme is. A többiek eltemették őket, és a sírjukon feliratot hagytak, hogy aki megtalálja a keresztet, templomot építsen feléje. Ezután elhajóztak a szigetről. Csakhogy mór kalózok fogságába kerültek, ahol elmesélték kalandjaikat egy raboskodó portugál tengerésznek. Sok-sok évvel később ez a tengerész vitte a legendát Portugáliába, és állítólag ez alapján indult felfedezőútra Zarco, aki az öbölben rálelve a sírra, felépítette ez első kápolnát a szigeten. Igaz, vagy sem, a Capela dos Milagres (Csodák kápolnája) az első kápolna helyén áll, ahol 1419. július 2-án elmondta az első misét egy ferences barát.

Egy fiatal viktoriánus utazó 1837-es naplóbejegyzése szerint „Machico a legrégebbi és legszerencsétlenebb település egész Madeirán”. Úgy tűnik, ő nem volt elragadtatva a látványtól, pedig történelmi szempontból talán ez a legérdekesebb város a szigeten.

A Forte do nossa Senhora do Amparo egy meglehetősen szokatlan, háromszög alakú erődítmény, amelyet 1706-ban építettek és egyike annak a három eredetinek, amelyet a kalózokkal szemben építettek.
 

A Forte Sao Joao Baptista jelenleg magánkézben van, így nem látogatható, míg a harmadik erőd, amely a nyugati részen állt, már régen elpusztult.

A bálnamúzeum kihagyható utólag, de aki rajong értük, azoknak érdemes betérni. Interaktív az egész múzeum, amely bemutatja a bálnavadászatot, és a bálnák feldolgozását is. 

Porto da Cruz

Mielőtt Sao Lourenco félsziget felé mennénk, érdemes egy kisebb kitérőt tenni Porto da Cruzba, mely a sziget egyik legrégibb települése, mintegy 3200 lakossal. Nevét arról a keresztről kapta, amit az első portugál telepesek állítottak fel a tengerparton. 

A történelmi Companhia dos Engenhos do Norte a sziget dicsőséges cukortermelésének egyik legfontosabb darabja, amelyet a 20. század elején alapítottak, de 19. századi gépekkel szerelték fel. A malom az egyik legszembetűnőbb példája a madeirai cukornád kereskedelem fontosságának. Kizárólag az eredeti eljárásnak megfelelően készítik a rumot, beleértve a „Branca" és az „Envelhecida 970 Reserva" rumot. 

Az Alagoa tengerparton, ha az idő engedi, akár fürödni is lehet a fekete homokos tengerparton. Mi is kihasználtuk ezt a lehetőséget, csak kicsit később és máshol. 

Ponta de Sao Lourenco

A Ponta de Sao Lourenco, vagyis a Machicon túli, keleti irányba hosszan elnyúló földdarabot a madeirai tengerpartra oly jellemző vulkáni hegyek kopott csúcsai jellemzik. Kétségkívül, a természet itt nagyot alkotott a sziklák és a tenger fantasztikus ötvözetével.

Különleges élmény volt a fekete homokos tengerparton november első napján fürödni. A víz kb. 21 fokos volt, így kellett egy pici bátorság az elején, de utána egész kellemes volt. 

Fürdés után a félszigetet vettük célba. Eleinte fapallókból kiépített ösvényen haladtunk, aztán köves úton jutottunk el az első kilátó pontig. Innen lenézve a mélységben látható volt, ahogy az óceánból kicsapó hatalmas hullámok ostromolják a sötét, vulkanikus sziklafalakat. 

Lehetetlennek tűnik, hogy egykor sűrű erdő borította a félszigetet, amelyről legkorábban irtották ki a fákat, majd a kecskék bevégezték a munkát. A félsziget geológiailag is érdekes, vulkáni lávakiömléses felszínét az utolsó jégkorszak legdélibb nyúlványa szabdalta, hátrahagyva több endemikus növényfajt is. Nyáron kopár, de télen-tavasszal a smaragdzöld százféle árnyalatában ragyognak a lankák, völgyek, meredek hegyoldalak, és sárga, fehér, lilás virágszőnyeg borítja őket.

Mindezekkel együtt lenyűgöző látvány a türkizkék tengerből kiemelkedő okkersárga, rozsdabarna, szürke és fekete színű sziklafalak kavalkádja. A képek nem érzékeltetik kellően a mélységet a túra során, amely felett járva alattunk százméteres mélységekben tombol az óceán. 

Egy kisebb hágón átjutva lesétáltunk a félsziget alacsonyabban fekvő területére, majd felsétálunk a Pico do Furado kilátópontra. 

Ha nem túl páradús a levegő, innen láthatjuk a fókák kedvelt lakhelyének számító Ilhas Desertas szigetcsoportot, és akár az északnyugati irányban található Porto Santo szigetét is megpillanthatjuk.

Ha van olyan ismerősötök, akinek jól jöhet ez a cikk mutasd meg neki :) A folytatásban Madeira északi részére látogatunk el napokon belül :)