Előzmény: Bahrain

Hajnali fél 4-re ért a gép Delhi nemzetközi repterére. Mivel nem volt kedvem a taxisokkal alkudozni, így a Stops Hostel-től rendeltem fuvart a reptérről. Az e-vízummal könnyen bejutottam, azonban lassan haladt, és sokat kellett várni, így a transzferes otthagyott…

Ajánlottak egy taxit, kb. ugyanannyiért bevitt a központba. De itt már tapasztaltam azt, amiről mindenki beszámol: nem akarnak oda elvinni, abba a hostelbe, hanem másikba. Itt is ez volt: egyszer csak közölte, hogy le van zárva az út, nem tud odamenni, meg, hogy tud egy olcsóbbat, stb. De nem hagytam magam, és bár nem tetszett neki, de elvitt. Érdekes, csak megközelíthető volt a hely J

Pár órát pihentem, majd nyakamba vettem Delhit. Delhi 4500 éves múltra tekint vissza, és ma az egyesült India fővárosa. Lakosainak száma kb. 14 millió fő. A Yamuna folyó partján fekszik, és két különböző, teljesen eltérő központja van. Délen a britek által épített Újdelhi húzódik; ez a kormány hivatalos székhelye. Széles, fasorokkal övezett sugárutak, oszlopos palotákkal. Ezzel szemben északon a mogul Ódelhi – egykori nevén Shahjahanabad – világa tárul fel: keskeny, kanyargó utcákkal és sikátorokkal. Mivel kétszer egy napot töltöttem Delhiben, így először az óvárost néztem meg, majd a végén Újdelhit.

Ódelhi felfedezése

A hosteltől pár száz méterre áll a Delhi-kapu, mely a régi városfal részét képezte.  

A szállástól kb. 2 km-re helyezkedett el Delhi egyik legfontosabb látnivalója, a Lal Quila, vagyis a Vörös erőd. Amikor Jahan sah Delhibe tette át a székhelyét, csodálatos palotát építtetett: márvánnyal és drágakövekkel, falikárpitokkal és szőnyegekkel díszítette. A munkálatok közel 10 évig tartottak (1638-ban kezdték). Nagyjából nyolcszögletű, vörös homokkő falak hossza 2,4 km; magassága 18-33 m és 9 m mély sáncátok veszi körül, amibe a Yamuna folyó vizét vezették. (Ez mostanra teljesen kiszáradt).

Öt kapuja közül mára csak a Lahore-kapu maradt használatban. Átjutva rajta ma bazár, és szuvenír árusok tömkelege próbálja eladni a giccseket. 

Az erődön belül először a Naqqar Khana-hoz, vagyis a Dobok házához érkezünk. Ezt zenészek és harsonások használták, és ez volt az a hely, ahol a vendégek kikötötték az elefántjaikat. 

A szemben lévő csarnokban (Diwan-i-Aaam – vagyis a Nyilvános kihallgatások csarnoka) a császár minden délelőtt fogadta az elé járulókat. A császár a trónon ült. 

Innen jobbra áll a Mumtaz Mahal. A királyi apartmant Mumtaz királynéról nevezték el. 

A belső palotában voltak a magánlakosztályok. Leglátványosabb a Moti Masjid, vagyis a Gyöngy-mecset. 

Mögötte a hammam, a császári fürdőház áll.  

Ettől jobbra pedig a Diwan-i-Khas, vagyis a Magánkihallgatások csarnoka. Ez volt a kormány hivatalos helye.

Az épületegyüttes közepén áll a Khas Mahal, a Magánpalota. A császár minden reggel és este az erkélyről integetett alattvalóinak.

Az erőd után a városrész egyéb nevezetességeit kerestem fel. Szerencsére egy helyen összpontosulnak, így könnyen bejárhatók. Ódelhi két legcsodálatosabb látnivalóját India egyik legforgalmasabb és legpompásabb piaca köti össze.

A Vörös-erőddel szembeni nyílt tér túloldalán helyezkedik el a Chandi Chowk, vagyis az Ezüst utca. Itt szinte mindent árulnak: a műanyag vödröktől kezdve a ruházati cikkeken át a pompás arany ékszerekig és parfümolajokig. 

A Digamber szekta használatában lévő Parshvanatha dzsain templomot 1650-ben építették, de azóta restaurálták, kibővítették, és oly mértékben átalakították, hogy az eredetiből nagyon kevés maradt. A templomban madár kórház működik. 

A szomszédságában áll a fehér márványból készült szikh Gurudwara Sisganj-templom, melyet Teg Bahadur guru tiszteletére építettek (őt 1675-ben lefejeztette Aurangzeb császár). 

A főutcán kicsit lejjebb található a Sonehri Masjid, az Arany-mecset. 1722-ben építették, és rézlemezzel borított kupolájáról kapta a nevét. 

Szemben áll a brit befolyás egyik legszebb épülete, a koloniál stílusú városháza; előtte kis szökőkúttal.
 

A Chandni Chawk nyugati végénél áll a nagy, vörös homokkőből épült Fatehpuri-mecset. 1650-ben kezdte építteti Fatehpuri, Jahan sah egyik felesége.
 

A mecset mellett India egyik legnagyobb fűszerpiaca (Khari Baoli) található. Szétnéztem itt is, de mivel nem akartam még cipelni a fűszereket, úgy voltam vele, hogy majd visszafelé megveszem, ami kell. Attól nem kellett tartanom, hogy nem lesz.

Riksával mentem el a Jama Masjidhoz, azaz a Pénteki-mecsethez. 1650-ben kezdődött építés közel 6 évig tartott. Ez India legnagyobb és egyik legpompásabb mecsetje; melynek befogadóképessége 25000 fő. Vörös homokkőből, márványból, és fekete ónixból készült. Két minaretje, három kupolája és három pulpitusa van, hogy a hatalmas tömeghez egyszerre három imám is beszélhessen. Magas lábazati párkánya miatt joggal kapta Masjid-i-Jahan Nama (mecset, ahonnan az egész világ belátható) nevet. A kis múzeumban szent ereklyéket őriznek. A leghíresebb egy szál szakáll, mely állítólag Mohamed prófétáé volt. 

Visszamentem a szállásra, de útközben megálltam még vacsorázni a hostel mellett egy bódéban. A nevét nem tudom, hogy mit ettem, de finom volt.