Kezdjük az elején, amit eddig az orosz vasúttal kapcsolatban feltettek: biztonságos. Szerintem sokkal biztonságosabb, mint a magyar vasút. Köszönhetően annak, hogy a nagyobb távolsági vonatokon csak egy ajtón lehet felszállni, ahol a jegyet ellenőrzik. Ezen felül névre szóló (még az útlevél száma is rajta van). Ezáltal pontosan tudni, hogy kik utaznak a vonaton.

Nah de vágjunk bele. Kezdjük a jegyvásárlásnál. Ilyen értelemben a MÁV oldala sem hagy szégyenkezni valót, hiszen ott is lehet már online jegyet vásárolni. Az orosz vasút (RZD) honlapja is nagyon jól fel van építve. Légitársaságokhoz hasonlóan kiválasztható, hogy hol akar ülni, feküdni az ember. A bökkenő a végén jön: magyar bankkártyát nem fogad el. Próbáltam mindenfélével (visa, mastercard, maestro), de semmi…

Végül alternatív lehetőségek után kellett néznem. Kisebb keresgetések után találtam rá a Poezda.net oldalára. Más dizájnnal, de teljesen ugyanolyan rendszerben lehet jegyet foglalni, mint az orosz vasúttársaságén. A rendszer elfogadja a magyar kártyát, és itt már gond nélkül lehetett foglalni. Emailen küldi vissza pdf-ben az e-jegyet, amit elég csak kinyomtatni, és már lehet is felszállni a vonatra. (Később az e-jegyem okozott nehézséget).

Még létezik pár oldal, ahol lehet jegyet foglalni (pl. waytorussia), de azok sokkal nagyobb hasznot tesznek rá, mint a poezda, és nem is mindig a teljes rendszert látják, hanem csak bizonyos városokból/ba.

Én az első két hétre vettem meg a jegyeket. Egyrészt utána nem vonattal, hanem busszal és repülővel utazok, a mongol szakasz utániakat meg még nem tudom megvenni (45 nappal előtte lehet csak).

Eredetileg úgy terveztem, hogy nem veszek előre jegyet, hanem majd helyben, szakaszonként. Azonban több internetes fórumon is írták, és saját, korábbi ukrán vasúti tapasztalat is alátámasztotta, hogy bizony nyáron a vonatok elég hamar megtelnek. Így kénytelen voltam megtervezni előre, hogy hol, mennyit szeretnék eltölteni, és ennek megfelelően lefoglalni a jegyeket. Mikor vettem, volt olyan vagon, ami már majdnem tele volt.

Jegyet venni az állomásokon is lehet: kétféle képen. Egyrészt a pénztárostól, másrést meg automatából. Érdemes előre kinézni az RZD oldalán, hogy honnan hová, mikor, milyen típusú jegyet szeretnénk venni, és ezt átnyújtani. A Kungur – Yekaterinburg szakaszra én is így vettem meg a jegyet. Különben hallgathatjuk a kérdéseket oroszul… A mongol szakasz utáni jegyeket automatából vettem meg. A pénztáraknál mindig olyan sor volt, hogy nem volt se időm, se kedvem sose kivárni. (A Poezda oldala valamiért nem működött, így online nem tudtam a jegyet megvenni). De meg kellett venni, nehogy beteljen, és lekéssem a gépet. (Legkésőbb augusztus 5-re Vladivostokba kell érnem). Angolul tudnak a gépek, de a közelben áll egy alkalmazott, aki segít. A legérdekesebb, hogy hiába a tökéletes felépítés, a városok neveit csak ciril betűkkel lehetett beírni. Itt is kiválasztható, hogy hol akarunk aludni, milyen osztályon, kérünk-e ágyneműt, majd a végén bankkártyás fizetés.

Az orosz vonatjegy meglehetősen sok információt tartalmaz. Álljon itt egy kép az RZD oldaláról, ahol szépen megmutatják, hogy melyik sor mit jelent. Érdekes.

Így juthatunk orosz vonatjegyhez. Lehet ezzel kellett volna kezdeni –, hogy milyen osztályok is vannak –, de én most térek ki rá. Ha meg van a jegy, irány a vonat. Négyféle osztály közül választhatunk: első, másod, harmad és negyed. Valamint létezik a luxus Transsziberiai-Orient Expressz, mely teljes luxusban utaztatja végig a Szibériába vágyó gazdagokat. Ennek az ára azonban nem hátizsákosoknak való. Arról nem is beszélve, hogy nem oda mész vele, ahova szeretnél, hanem a legturistásabb műhelyekre, ahol a program szerint a turistavonat megáll. Az egyik utazási iroda kínál rá jegyeket, mely 7 számjegy felett kezdődik – amihez még néhány extra költség, mint repülőjegy haza, rájön.

Első osztályon nem utaztam, és nem is tervezem, így erről sajnos nem tudok nyilatkozni, hogy milyen lehet.

A másod osztályt nem itt, hanem 2 évvel ezelőtt Ukrajnában próbáltam ki, egy Odessza – Simferopol éjszakai vonaton. De mivel a rendszer ugyanaz, így itt is ugyanilyen a másod osztály. Itt sokkal több a tér, nincs annyira zsúfoltság, mert csak 4 ágy van egy fülkében. Azonban a harmadhoz képest legalább 2-3x annyiba kerül. Mivel én a teljes szakaszon végigmegyek megszakítva, ez olyan plusz költség lett volna, amennyit nem ér.

Harmad osztály – avagy a „marhavagon”. Ahol én is utazok. Nah nem, mint marha. A jelző arra utal, hogy itt egyben van a teljes kocsi, nincsenek szeparálva a helyek, és kevesebb a személyes tér is. Potom 54 ágy zsúfolódik össze. A legtöbb orosz itt utazik. Viszonylag kényelmes, én eddig mindig tudtam aludni. Sőt, rá kellett jönnöm, hogy felül jobb, mint alul. Ugyanis etikett még itt is van.

Éjszaka ki-ki a saját ágyában alszik, de nappal a fenti lejöhet, és lent ülhet. Illik megengedni. Így ha valaki aludni akar, el kell tűrnie, hogy a másik ott ül. (Ez családoknál, egy közösségbe tartozóknál nem probléma, de idegeneknél már lehet,hogy az). Ha pedig fenti ágyat kap az ember, akkor bármikor lemehet, de ugyanakkor bármikor fel is. Eddig egyszer aludtam lent, a Tomszk – Krasznojarszk szakaszt, de rá kellett jönnöm, hogy fent kényelmesebb minden szempontból.

Negyed osztályon mindössze egyszer utaztam. Ezek főleg helyi járatok. A Perm – Kungur szakaszt tettem meg ezzel. A magyar Bzmot-hoz hasonlít, annyi különbséggel, hogy itt 2x3 ülés van egymás mellett.

Ezeken felül pedig áll a nagy sebességű vonat, mely a következő szakaszokon közlekedik. Helsinki – Szentpétervár; és Szentpétervár – Moszkva – Nizhny Novgorod. Ez a nyugat-európai vasúthoz hasonló, több mint 200 km/h-s sebességre képes. Én a Moszkva – Vladimir utat tettem meg ezzel. Mikor megvettem a jegyet, nem tudtam, hogy ezzel utazok majd.

Utazás a vonaton

Fentebb írtam, a beszállásnál már nézik a jegyet. A vonatkísérőknek nagy szerepük van. Minden kocsihoz tartozik egy, de inkább kettő, akik váltott műszakban dolgoznak. Ők felelnek a tisztaságért. (Olyan szinten megy ez, hogy mikor a vonat megérkezik egy állomásra, még a kapaszkodó korlátot is áttörlik). Itt lehetetlen öngyilkosnak lenni, mert a kalauz bezárja az ajtót, és csak ha megáll a vonat, akkor nyitja ki legközelebb. Indulás után kiosztják az ágyneműket, de ugyanakkor ébresztenek is, amikor a te állomásod következik. Így lehetetlen rajta maradni. Kb.1 órával az érkezés előtt keltenek, hogy legyen idő összepakolni.

A vonaton amúgy forró víz és mikró is rendelkezésre áll. Ez kell is, hiszen az oroszok a vonaton mindig esznek. Nem utaztam úgy, hogy ne lett volna kipakolva legalább több napra elegendő étel-ital (igaz, lehet, hogy tényleg több napig vannak rajta J ). Mindig megkínálják a szomszédot; ez is hozzá tartozik az etiketthez. Én is adtam az enyémből, cserébe ők is adtak; annak ellenére, hogy közös nyelvet nem beszéltünk.

Ha leszállunk a vonatról, a kapott ágyneműt le kell húzni, és a kocsi elejébe vinni, ahol összegyűjtik. A matracot és a párnát szintén össze kell hajtani.

Érdekességek

Pár érdekes dolgot szeretnék kiemelni.

Az egyik, hogy bármi hihetetlen, de az orosz vasút nem ismeri az átszálló jegyet. Tomszkból mentem Krasznojarszkba, de ezt nem adta ki. Mg kellett vennem előbb a Tomszk – Tajga, majd a Tajga – Krasznojarszk jegyet.

A másik, ezt már valamelyik korábbi posztban írtam, hogy az orosz vasút a moszkvai időt használja. Mivel a vasút összességében 7 időzónán halad keresztül Moszkvától Vlagyivosztokig, így az egyszerűség kedvéért ebben számolnak. Így ha nem Moszkva vagy környékén él az ember, hozzá kell adni azt a plusz időeltolódást, amennyivel az adott település előrébb van Moszkvától. Szerencsére saját bőrömön ezt nem tapasztaltam meg, ne késtem le emiatt vonatot – többen felhívták a figyelmem erre.

A harmadik, hogy az oroszok teljesen értetlenül állnak azelőtt, hogy mi európaiak azt a vonatot, amelyik átszeli az egész országot, Transszibériai vonatnak hívjuk. Ők csak simán vonatnak vagy a 2-esnek (a 002-es a száma annak, amelyik végigmegy), vagy Rossija.

Szintén sokan úgy tudják, hogy ha veszel egy jegyet Moszkvától Vlagyivosztokig, akkor azzal bárhol, bármikor leszállhatsz. Ez nem így van. Max. akkor lehet, ha a vonat beér egy nagyobb állomásra, és ott elidőz valamennyi időt. 

Jegycsere

Még a Kungur és Jekatyerinburgos posztban utaltam rá, hogy volt egy jegycserém. Mivel nem tudott szállásolni az illető, így a másnap reggeli jegyet visszacseréltettem. Eliana leírta oroszul, amit a telefonba elmentettem, és azt nyújtottam oda a hölgynek, aki értette is. Ki is töltötte a papírokat, azt hittem, hogy minden szép és jó, amikor jött a feketeleves. Egy másik ablaknál adtak egy olyan formanyomtatványt, amit alig értettem. Rájöttem, hogy a bank adatok kellenek nekik. Úgy voltam vele, majd Elianával kitöltjük. Meg is tettük volna, de oly adatokat kértek, amilyeneket mi nem használunk. (IBAN pl. nem volt feltűntetve, ellenben sok más igen). A csavar az volt, hogy e-jegyem van, így csak átutalással adhatják vissza, készpénzben nem. Az újabb fordulat, hogy az RZD külföldi banknak nem tudja a pénzt visszautalni, csak orosz számlaszámra. Én már hagyni akartam, de Eliana nem engedte. Ami jár az jár, alapon. Végül megadtuk az ő bankadatait, és ha ő megkapja – kb. 3 hónap az átfutatási idő így is –, akkor majd ő átutalja nekem. Rendben, ha utalja jó, ha nem, nem. Nem akkora összegről van só, hogy belehaljak. Érdekes ez a része az orosz vasúttársaságnak.