Krasznojarszk
Sztolbi Nemzeti Park

A vonat hajszálpontosan 7 óra 40 perc alatt érkezett Krasznojarszkba. Itt nem tudom, hogy miért, de nem volt kedvem igénybe venni a kanapékereső szolgáltatását, így egy hostelben szálltam meg. Vagyis csak szállásra nem vettem igénybe, másban igen. Krasznojarszk nevezetessége nem maga a város, hanem a mellette elterülő Sztolbi Nemzeti Park.

Taxival mentem a hostelbe, és igen csak elszomorodtam: szakadt az eső. Annie-val egyeztettem, hogy mi legyen. Ő ajánlotta fel, hogy körbevezet a Nemzeti Parkban. Eredetileg a hostel-lel akartam menni, de mikor megtudtam, hogy 5500 RUB/fő-be kerül náluk egy túra, hanyagoltam őket. Ez alsó hangon is 35.000 Ft, amennyit nem szándékoztam érte kiadni, és nem is ért volna annyit. Szerencsére az eső később alábbhagyott, így fél 2 fele elindultunk a Parkba. Busszal mentünk a bejáratig, ahonnan bő 7 km gyaloglás várt ránk, hogy elérjük a park közepét, ahol a sziklák kezdődnek. A buszon megtudtam, hogy Annie orvos, és most élettanból doktorál. :D Kicsi a világ, ugye? :D Minden hétvégéjét itt tölti, így ismeri tövirül-hegyire az egész területet.

 Két út közül lehet választani. A kiépített és az erdei út közül. Egyértelmű, hogy az utóbbit választottam. Azonban kb. 2 km után be kellett látnunk, hogy a nagy esőzés miatt egyrészt az út járhatatlan, másrészt rengeteg a szúnyog. És ezek az orosz bestiák ellen a magyar szúnyogriasztó semmit sem ért.

 Két és fél óra gyaloglás után értük el az Első Sztolbit. A szikláknak ugyanis nevük is van. Időközben Annie 3 barátja is csatlakozott hozzánk, így 5-en vágtunk neki. (A sziklatornyokat oroszul sztolboknak nevezik, innen kapta nevét a park is).

 kepatmeretezes_hu_IMG_0963.JPG

Nagy nehezen szántam rá magam az indulásra. Már az első kapaszkodok is gondot okoztak, de Annie és mások mindig segítettek. Nincs tériszonyom, de az, hogy alattam több méternyi mélységben a szibériai fenyők csúcsai, felettem pedig a sziklaorom teteje, sok volt. A mélységtől csak a sziklába vájt körmöm választott el. „Nem vagyok normális” – mondogattam magam elé többször is, ahogy visszanéztem. Többször vissza akartam fordulni, de Annie nem engedte. Volt egy pont, ahol viszont nem volt tovább. A hátamat egy sziklának, a lábamat egy másiknak, és itt kellett volna átmenni vagy 2 métert… Úgy, hogy alattam a mély. Nah ez feltette az I-re a pontot. Mondtam Annie-nak, hogy nincs tovább. A probléma az volt, hogy visszamenni sem volt egyszerű. Ahol az előbb kapaszkodva átjöttem, ott vissza is kellett ám menni. Szerencsére a profik segítettek.

kepatmeretezes_hu_IMG_1013.JPG

Az oroszok hihetetlen módon szökelltek fel a szinte függőleges sziklafalakon, hogy 80-100 méter magasból, az erdő fölötti kőtornyokról tekinthessenek szét a körülöttük elterülő erdők és völgyek fölött. A sztolbok oldalában nincs kiépített ösvény, korlát vagy kötél. Számomra még nézni is sok volt, ahogy mezítláb, minden kapaszkodás nélkül sétálnak a sziklákon.

kepatmeretezes_hu_IMG_1031.JPG

Lent vártam meg a többieket. Azt hittem ezzel vége a túrának, de tévedtem. Hogy legyen sikerélményem, egy könnyebb sziklát választottunk: a Harmadik Sztolbit. Ez valóban könnyebben mászható volt, mint az előző. Lehet, hogy ha ezzel kezdünk, utána ment volna a másik is.

kepatmeretezes_hu_IMG_1017.JPG

A kilátás csodálatos volt a magasból. Fentről a tajga végeláthatatlan nyírfa erdőit lehetett látni, a fenyvesekből pedig a park területén valószínűtlen tömegű és magasságú sziklatornyok emelkedtek az erdők fölé (több száz).

kepatmeretezes_hu_IMG_0995.JPG

 

kepatmeretezes_hu_IMG_0991.JPG

Még két sztolbit másztunk meg. A harmadik, amire felkapaszkodtunk, a park legtávolabbi pontján található. A kilátás… fantasztikus volt.

kepatmeretezes_hu_IMG_1012.JPG

kepatmeretezes_hu_IMG_0946.JPG

A negyedik sztolbi nem okozott már gondot. Innen a naplementét néztük meg. Órákig tudtam volna ücsörögni a sziklán, és csak bámulni a tájat, és a vidéket. 

kepatmeretezes_hu_IMG_1038.JPG

kepatmeretezes_hu_IMG_1036.JPG

Leginkább a kullancsoktól kellett rettegni, amelyek itt állítólag különösen fertőzöttek, és nagyon nagy arányban okoznak gyógyíthatatlan agyhártyagyulladást. Magamon potom 5-t találtam az út során. A kiszedővel azonban sikerült mindegyiket eltávolítani. (Az út előtt beoltattam magam kullancs ellen is). 

kepatmeretezes_hu_IMG_1059.JPG

Bizony szakítani kell azzal az elképzeléssel, hogy Szibériában minden lepusztult, rozsdásodik és rohad: itt tökéletesen kiépített fa felüljárók vezetnek át a fák között, tájékoztató jelekkel, információs táblákkal, padokkal, pihenőkkel, büfékkel, mászókákkal és játszóterekkel. A fák között néhány helyen még vadállatok figuráit is elrejtették, hogy szinte élethű formában láthassák őket az ide kirándulók.

 

Krasznojarszk

Közép-Szibéria fővárosa nem tartogat sok látványosságot. A Jenyiszej-folyó partján fekszik az 1 milliós város. Ami kiemelkedik, az a 350. Évforduló-tere, ahol nem Lenin, hanem Nikolai Rezanov szobra áll. 18. századi diplomata, aki sokat tett a város fellendüléséért.

 Említésre méltó még az SV Nikolai hajó. Ez szállította Lenint Shushenkoe-ba, a száműzetésének helyszínére.

kepatmeretezes_hu_IMG_1091.JPG

Este elmentem egy itteni balett előadásra. A címe: Красный мак. Az első szovjet balett. Látványos, jó zenével, és érthető története volt. Főleg a szovjet katonák dala, mely az egész előadás leglátványosabb része.

kepatmeretezes_hu_IMG_1103.JPG

A belvárosban hangulatos szobrok és sok jó állapotban megőrzött történelmi épület sorakozik. A lámpaoszlopokról félhangos zene szól, az utcákat műanyagból öntött, éjjel világító műfák szegélyezik, a főutca végén pedig egy befejezetlen felhőkarcoló.

kepatmeretezes_hu_IMG_1071.JPG

Személyes kedvencem a nyilvános könyvespolc. Bárki szabadon elvehet egy könyvet, de cserébe be is kell tenni. De olvasni is bármikor megállhat a illető. Nem mentem el úgy mellette, hogy ne láttam volna valakit, aki vagy olvas a padokon, vagy keress, vagy épp betesz egy könyvet.

Krasznojarszkba egyfelől a sztolbik miatt jöttem, másfelől pedig azért, hogy a krasznojarszki régiót felfedezzem. A déli területek már a civilizációtól távolabb fekszenek és jobban megismerhető, milyen is az igaz Szibéria. Így a következő napokat itt töltöm, de úgy, hogy közben két országhatárt is átlépek. Igen, azokat. Az orosz közigazgatás kicsit bonyolult, összetett. 

A bejegyzés trackback címe:

https://alitraveling.blog.hu/api/trackback/id/tr76475267

Alitraveling a Facebookon

Leírás

A blog az utazásaimról szól, ahol megfordulok a világban :)
Az utóbbi időkben ez bővül a túra beszámolókkal.  

>

Alitraveling posztjai a nagyvilágból :)

TÁMOGASD AZ OLDALT:

Google translate

Látogatóim

Flag Counter

Szerzői jog

A honlapon szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett.

E-mail: alitraveling.hu@gmail.com 

Copyright © . Minden jog fenntartva.