Hakasszia 1991 óta független köztársaság. Területe kb. ¾-e hazánkénak, de lakóinak száma nem haladja meg a fél millió főt. Fővárosa, mely úti célom is volt egyben, Abakan. Egy debrecenien lakják (kb. 220.000 fő). Régebben száműzetési főváros volt – többek között a Volga menti német kitelepítésének helyszíne.

Abakan nekem tetszett, mint város. Igaz, látványosságokban nem bővelkedik, de maga a város élhető.

Ők is ekkor tartották a város napja fesztivált, illetve készültek a július vége – augusztus elején megrendezésre kerülő Sayan Ring Nemzetközi Etnikai Zenefesztiválra.

Abakan egyik fő látványossága a szibériai kocsikból álló Vasúttörténeti Múzeum. Gőzösöktől kezdve, luxus kocsikon át, mindenféle vonat ki volt állítva, amely korábban a vonalon közlekedett.

A Helytörténeti Múzeum a környék ásatási leleteit mutatja be. Fő kiállítási tárgy, hogy felépítették benne, hogyan is néztek/nézhettek ki a Salbik-kövek. A Stonehenge-hez hasonló, sámánisztikus kövek, melyek több ezer évesek. Némely díszített, némely meg csak sima. A rajzok nagy részét behozták ide, hogy megóvják a szélsőséges időjárástól.

Shushenko

A név elsőre nagyon keveseknek mondhat valamit. Elsősorban azok hallhattak róla, akik ismerik Lenin életútját. Abakantól 1,5 órás buszútra található az a hely, amit a Szovjetunió alatt minden szovjet iskolásnak megtanítottak: hol töltötte Lenin a szibériai száműzetését 1897 és 1890 között. (Itt nem térnék ki rá, hogy miért kapta. ITT bővebben találni leírást, akit érdekel). Az előző nap megtekintett SV Nikolaj nevű hajó hozta ide Lenint.

1970-ben, a születésének 100. évfordulójára skanzenné alakították át a területet. Felépítették, illetve átalakították olyan formába, amilyenben Lenin találta 1897-ben a települést. Érdekes volt látni azt a két házat, ahol élt (Egy évig egy kisebben, majd a házasság után egy nagyobba költözött a falú végére). A bútorok nagy része korabeli, és rengeteg tőle származó, kézzel írt levelet is meg lehetett tekintetni).

A skanzenben még megnéztük a postát, a korábbi városháza épületét, és még 1-2 házat, hogy hogyan éltek az itteni oroszok a 19. század végén – 20. század elején.

Azt azonban már még kevesebben tudják, hogy 1898-ban itt házasodott meg Lenin, a Péter és Pál templomban.

Salbik-kövek

Abakantól kb. 1 órányi autóútra fekszenek a kövek. Mivel eredeti helyükön is szerettem volna megnézni, így a hotelt megkértem, szerezzen egy taxit, amelyik elvisz oda. Nem gondoltam hogy lehetetlent kérek. Szegény sofőrnek halvány lövése sem volt, hogy hol vannak pontosan. Pedig megmutattam a könyvem neki, és még a térképen is megnézték.

A baj az volt, hogy addig bolyongtunk össze-vissza a közelben, míg elkezdett esni, jobban mondva szakadni. Nagy nehezen megtaláltuk az utat, de a nagy esőzés teljesen járhatatlanná tette. A tavalyi azeri sofőrünknek, Mr. Azer-nek tuti, hogy nem okozott volna gondot a megközelítése, de akit most kifogtam; neki igen L Így nagy bánatomra, de le kellett mondanom, hogy élőben megtekintsem.

Visszatérve a hotelbe, ki akartam deríteni, hogy mikor megy másnak a busz Kizilbe. Érdekes választ kaptam, egy szóban: valamikor. Bővebben? – kérdeztem vissza. Valamikor és 7 és 10 között… Így kellhettem korán, hogy időben ott legyek.

Este a város napja alkalmából, és az eső ellenére, tűzijátékkal ünnepelték a megalakítást. Érdekes, hogy bár rengeteget láttam már életemben, de valahogy még mindig le tud nyűgözni.