A címben rejlő jelző kettős értelemben is igaz: tényleg Tyumen volt az első város, melyet Szibériában alapítottak még 1586-ban, és Nyugat-Szibériában nekem is az első volt, ahol megálltam. Sajnos Nyugat-Szibériában csak egy-két helyet keresek fel. Az időhiány miatt vállasztanom kellett, hogy a két nagy természeti látnivalók közül melyiket keresem fel: az Altai régiót, vagy a Kelet-Szibériában található, Krasnoyarsktól délre elterülő Khakassia és Tuva területeket. Végül az utóbbiak mellett döntöttem.
Tyumenre egy ugyanolyan stop&go megállót terveztem, mint pár nappal korábban Nizhny-ben. Az alapítók biztos, hogy nem ismernének rá erre a ma már olajban gazdag területre. Norilsk mellett ez a másik legnagyobb olajkitermelő vidéke Oroszországnak.
Tania szintén az állomáson várt. Itt is egy olyan rendszert szerveztem le, hogy nem szállást kérek, hanem lényegében idegenvezetést. Mivel közel lakik az állomáshoz, így a cuccom elvittük hozzá, majd nekivágtunk a városnak.
Először egy időszaki kiállítást néztünk meg. A Romanov-dinasztia történetét mutatta be. Sajnos minden oroszul volt, de ennek ellenére baromi érdekes volt. Mindenhol technikai megoldások sorakoztak. Ezeken keresztül mutatták be, hogy nőtt cárról cárra Oroszország mérete, lakossága, ki mit épített, mit hajtott végre. A legjelentősebb csatákat is szimulálták. Majd az ul. Respublikán sétáltunk fel. Ez a város főutcája és a legtöbb látványosság ezen, vagy ennek a környékén helyezkedik el.
A legtávolabbi, Szentháromság-kolostorral kezdtünk. Gyönyörű épület, kár, hogy felújítás miatt fel van állványozva, így nem adta ki teljes pompáját. A Turu folyó partján mentünk vissza a központba. Kitérőt tettünk a Szerelmesek-hídja felé, mely nevét onnan kapta, hogy szerelmes üzenetekkel van tele.
A híddal szemben helyezkedik el az itteni II. vh-s emlékmű. A korábbiakhoz képest elég fura formája van. Tania szerint az emlékmű egy szovjet asszonyt ábrázol, aki épp átlyukaszt egy szárnyas hüllőt. Hát… én hiszek neki :D
A város központi terén áll Lenin szobra. Vele szemben, az út túloldalán a Parlament épülete, ahonnan a tyumeni régiót irányítják, míg mögötte a helyi adminisztratív épület.
A Város Parkot a bécsi Praterhez tudnám hasonlítani. Igaz nem annyira nagy és nincs annyi játék sem, és nem is olyan modern, de felépítésében, jellegében azt tükrözi. Rengeteg játék, szökőkutak és szépen karbantartott betonrengeteg jellemzi. Engem meglepett, hogy milyen drága: egy játék ára 200 rubel, kb. 1300 Ft.
A Polgárháborús emlékmű, azoknak a helyieknek állít emléket, akik a Bolshevik forradalom során életüket vesztették. A neveket egytől egyig felvésték fehér márványtáblákra.
Útközben sokat beszélgettem Taniával. Kiderült róla, hogy olaj és földgázmérnöknek tanul. A Gazprom támogatja az egyetemet. 4 év egyetemi képzés, egy év gyakorlat, és a cég fel is veszi az innen kikerülőket az alkalmazottaik körébe. Nem lehet rossz, hogy tudod, hogy ebből lesz munkád és nem kell aggónod. Neki most jön majd az egy éves gyakorlat. Amúgy ő a legkisebb a családban, és egyedül él Tyumenben. Az egyik nővére még szintén a városban él a férjével, de a szülei Omszkban, míg a legidősebb nővére Szentpéterváron.
A túra végén visszabuszoztunk a lakására. A közeli boltban vettem inni- és ennivalót a 18 órás vonatútra, majd kimentünk az állomásra. Az automatából végül sikerült megvenni a jegyeket. Látszik, hogy a vasút népszerű, mert több vonatnál már nem volt alulra hely, csak felül. Főleg a leghosszabb, 38 órás szakaszon.
Kb. 6,5 órát voltam a városban, mielőtt továbbálltam volna. Ennyit mindenképp megért a város.
