Philadelphiát hajnalban hagytam el. Reggel 5-kor indult a busz az Egyesült Államok fővárosába. Ide is a Megabus-sal jöttem, ami pár $-ba került mindössze. a WiFi valamiért nem működött a buszon, de az alvással nem volt gondom. Időben érkeztem. A szállás 2 km-re volt a központi buszpályaudvartól. Napsütéses, ám szeles idő fogadott. A hostelt könnyen megtaláltam. Meglepett, hogy 12 előtt már becsekkolhattam. Tetszett benne, hogy egyrészt nagyon jó helyen helyezkedett el – közel minden látványossághoz, vagyis a National Mall-hoz, és rengeteg ingyenes programot szerveztek. Az esti 2 órás városnézőre fel is iratkoztam.
Washington az Egyesült Államok fővárosa, hétköznapi nevén D.C. (a D.C. rövidítés jelentése: District of Columbia). Nevét, mint az bizonyára mindenki tudja, George Washingtonról, az első amerikai elnökről kapta. Mielőtt azonban belemélyednék a látnivalók végeláthatatlan sorába, hadd mondjak pár szót magáról a városról, amit talán nem minden olvasó tud.
Washington D.C. különálló, független város, vagyis nem tartozik egyik amerikai államhoz sem. A város formája felülről nézve csúcsára állított négyszög alakú, melynek mértani közepén helyezkedik el a mindenkori államelnök rezidenciája, a White House. További érdekessége, hogy itt nincsenek magas toronyépületek, sem felhőkarcolók. Ennek oka, hogy Washington-ban van egy emlékmű, egy magas obeliszk – Washinghon Monument -, amelynél semelyik városbeli épület sem lehet magasabb. Ez érthető is, hiszen a sok magas épület között teljesen elveszítené szépségét, jelentőségét, különlegességét – nah meg biztonsági szempontból sem lehet magasabb.
A National Mall Washington D. C. szívében található nemzeti park, mely mentén található a legtöbb látványosság. Az amerikai nemzeti szimbólumok igazi gyűjtőhelye, melyet végigjárva egy több km-es kilométeres sétát tehetünk a történelmi szimbolikával ellátott épületek között. Keleti végén áll a szövetségi kormányzat törvényhozási székhelye, a William Thornton tervezte Capitolium, nyugati végében pedig a Lincoln Emlékmű. A kettő között pedig az összes többi, amiről lentebb szó lesz.
A Smithsonian Intézet (maga az épület egy vörös téglából épült kastélyhoz hasonlít; ez a központja az Intézetnek) fogja össze a világ egyik legnagyobb oktatási, kutatási és múzeumkomplexumát, melynek számos épülete Washington szívében, a National Mallon található. Rendkívül érdekes kiállításokat találhatnak a természettudományok és a történelem szerelmesei a Természettudományi, az Amerikai Nemzeti Történelmi vagy az Amerikai Indián Múzeumban, de természetesen a művészetbarátok sem maradnak kiállítás nélkül a számos művészeti gyűjteménynek.
Közel 50 múzeum található a városban, így szortíroznom kellett, hogy melyet nézem meg, és melyek maradnak ki, amik miatt vissza kell jönnöm még egyszer J
A washingtoni természettudományi múzeum kisebb, mint a new york-i. Szerencsére ingyenes, így meg tudtam tekinteni azt a pár dolgot, ami engem érdekelt. Elsősorban a világ egyik legnagyobb gyémántja itt található. 45 karátos.
Kihagyhatatlan a National Air and Space Museum, ahol a repülés történetét követhetjük nyomon - az első próbálkozásoktól az űrhajózás mérföldkövein keresztül a legmodernebb időkig. Megtalálható benne az űrkorszak története, több műholddal, űrhajóval, de a repülés történetét is bemutatja a kezdetektől napjainkig. Ki lehet próbálni, milyen egy vadászgépet vezetni. Maga a múzeum ingyenes, azonban a 3D-s mozik már fizetősek. Órákat el lehet benne tölteni.
Volt itt minden: első privát űrhajó, Léghajó ami megkerülte a földet, sebességrekorder gépek, Lingbergh repülője, Apollo 11, V-2 náci rakéta, valamint leszerelt amcsi és szovjet atomrakéták. A baloldali szárny fele indultam el és egyből szembesülhettem a ténnyel, hogy ez megint egy "többnaposmúzeum".
Több kiállítói terem volt, mindegyiknek egy saját témája/korszaka. Ezekben a sok repülő mellett, rengeteg dokumentáció, illusztráció, uniformosok és filmfelvételek voltak. Volt a repülés hőskoráról, a Wright fivérekről, az I. világháborúról (Vörös Báró), anyahajóról (szuper makett a USS Enterprise-ról), a NASA űrprogramjáról, civil űrhajózás története, stb.
A II. vh-ús teremben egymás mellett parkoltak az amcsi, angol és német, japán riválisok. Volt egy korabeli angol közlekedési tábla, ami a náci és szövetséges repülők formáit mutatta be, hogy alulról felismerhetőek legyenek és az emberek tudjanak menekülni ha jönnek. A jobb oldali szárny főleg az űrhajózásról szólt.
Innen a Capitolium (United States Capitol) felé vettem az irányt. Az Egyesült Államok Kongresszusa, a szövetségi kormányzat törvényhozó ágának székhely. Az ún. Capitol Visitor Center kiállítása bemutatja a Capitolium történetét is. Az épület a demokrácia jelkepe. Törvényhozó intézmény és emlékmű egyben. 1793-ban kezdték építeni, a Kongresszus először 1800. november 17-en ülésezett itt, az építkezés azonban ezután meg folytatódott. Az 1850-es években az épületet jelentősen bővítették. Kb. 1 óra volt a bent eltöltött idő. Tetszett is, meg nem is. Sok mindent láttunk, de 1-2 dolgot hiányoltam.
Földalatti folyosón lehet átmenni a szomszédos Kongresszusi Könyvtárba (Library of Congress). Ez csak szervezett látogatás keretében nézhető meg, de pont jókor indultam, mert indult egy csoport. Hatalmas, gyönyörű, ritka szépségű épület. Valójában ez a világ legnagyobb könyvtára: több, mint 130 millió könyvvel, fényképpel, levéllel, iratokkal, hanganyaggal stb., megközelítőleg 848 km hosszúságú könyvespolccal. A központi tér és az olvasó valami eszméletlen.
Azonban ilyen még nem történt velem: otthagytam a csoportot és eljöttem. ¾ óra után nagyon idegesítő volt, hogy a vezető az utolsó képről is elmondta, hogy kifestette, ki van rajta – főleg Istenek, szentek. Egyszerűen az agyam nem fogta fel már ezt a sok infót.
A Legfelsőbb Bíróság Épülete (Supreme Court of the United States) hétvégente sajnos zárva, de így is lenyűgöző látványt nyújtott. az USA legfelső szintű fellebbviteli bírósága, amely egyben az alkotmánybírósági funkciót is ellátja.
A legfelsőbb bíróság megalkotására az alkotmányos felhatalmazást az Egyesült Államok alkotmányának harmadik cikkelye adja.
Utolsó állomásom a napra a Nemzeti Levéltár (National Archives). (Útközben található Nemzeti Galéria épülete, de most nem volt már hangulatom újabb festményekhez, ezért kihagytam őket).
A Levéltár épületében 4 anyagot őriznek:
 |
| Nyilatkozat |
az eredeti Függetlenségi Nyilatkozatot,
 |
| Alkotmány |
az Amerikai Egyesült Alkotmányát
 |
| Bill of Rights |
a Bill of Rights-ot, mely az első 10 alkotmánykiegészítés is egyben,
.jpg) |
| Magna Charta |
Ezután visszamentem a szállásra pihenni egy kicsit. Útközben ráakadtam a Hard Rock Cafe Washingtonra. Mivel eddig még nem volt ezekben, így úgy voltam vele, hogy egyszer épp itt az ideje, hogy kipróbáljam. A vacsorát itt töltöttem el.
Este 7 fele indultunk a városnéző túrára. Hatalmas területet megnéztünk. Teljesen másképet festett a város este, mint nappal. Sajnos beárnyékolta a túrát, hogy a szél feltámadt, így kegyetlen hideg lett.
A Lincoln Emlékműtől taxival mentünk vissza a szálláshoz, vagyis az amellett található egyik sörözőbe. Jó társaság alakult ki; hajnalig beszélgettünk.
A Lincoln Emlékműtől taxival mentünk vissza a szálláshoz, vagyis az amellett található egyik sörözőbe. Jó társaság alakult ki; hajnalig beszélgettünk.
TOVÁBBI KÉPEK WASHINGTONRÓL:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://alitraveling.blog.hu/api/trackback/id/tr536099060
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
