Alitraveling

Utolsó Kaukázusi napunkon előbb Zaqatalát néztük meg. A hely különösebben nem jelentős. Egy erőd az egyik legfőbb látványosság, de az ma katonai komplexum, így nem látogatható.

A környék azonban bővelkedik látnivalókban. Ilyen többek között Peri Gala, a Tündérek vára. Sikerült egy olyan helyet mondanunk a sofőrnek, amit ő sem tudott egyből, hogy hol van. (Az LP sem írja; egyedül Obrusánszszky Borbála tesz róla említést). Hosszas keresgélés után akadtunk rá a megfelelő útra. A busz azonban nem tudott felmenni. Szerencsére jött lefelé egy lada taxi, és az 2 fuvarban felvitt minket. Egy HVCS (helyi vagány csávó) vezette, aki meg akarta mutatni, hogy ki a Jani itt. Nem sikerült neki. Egyszer csak úgy nekivágta a kereket egy sziklának, hogy csak koppant. 

A vár egy fennsíkon van, kb. 300 méter magasan simul bele a sziklákba. Eszméletlen látványt nyújtott. Nem csak ez, hanem a környező hegyek is. A vár építéséről keveset tudni. Sokan úgy gondolják, hogy az a Kaukázusi Albánia idején épült q 4-8. század között. Máig ismeretlen, hogy milyen célból építették és miért hagyták el. Csak a helyi hagyomány őriz róla néhány emléket. Az egyik legenda szerint a félelmetes mongol hódítóval, Dzsingisz kánnal kapcsolatos, aki a történet szerint szemet vetett a környék szépségére, Perire. A hölgy azonban várat építetett a sziklákba és ott bújt el kérője ellen. Amikor a nagy hódító a vár alá érkezett, a nő inkább a mélységet és a biztos halált választotta.

Mikor a többiek felértek, mi akkor mentünk le (2x 3-as körben mentünk). A probléma akkor keletkezett, amikor a taxi lefelé akart jönni: nem sikerölt egy defekt miatt. Kb. 2 órát várakoztunk, mire a pórkerék megérkezett. A tegnap megnyert időt, most elveszítettük.

Zaqatalától nem messze, bér Baku felé visszamenet ejtettük útba Ilisut: itt Borbála szerint egy gyönyörű vízesés található. A vízesés a Garacsaj-folyó mentén fekszik 1400-1600 méter magasan az Iliszu Nemzeti Parkban.

A busz ide sem tudott felmenni. Helyette egy UAZ terepjáróval mentünk. Mi 6-an, plusz a sofőr. Hátul 4-en ültek, elől 3-an. Nekem a szék egész pontosan abból állt, hogy egy faláda volt betéve a két első ülés közé. Iszonyú volt. Olyan emelkedőkön mentünk fel, hogy hihetetlen. A vízesés azonban még ennél is szebbvolt. Kb. 50 méter magasról esett alá. KPM-el bementünk mögé, onnan még fantasztikusabb kilátás nyílt mind a vízesésre, mind a környező hegyekre. A lefelé rosszabb volt az UAZ-zal, mert folyamatosan tartani kellett magam, hogy ne essek be a szélvédőre.

Még Qax-nál pár percre megálltunk. Nem azt a templomot leltük meg, amit szerettünk volna, de ez sem volt csúnya. Egy görög katolikus templom volt.

Szerencsére pár perccel később, az országútról megpillantottuk azt a keresztény albán templomot, amit kerestünk.

Estebéd-vacsora után, kb. 7 fele indultunk vissza Bakuba. Vasárnap révén óriási forgalom volt, szinte csak lépésben lehetett haladni. 11 fele értük el Baku elővárosát. Azer jól vezetett, de ekkor nagyon felhúzták. Egy dzsip bevágott elé. Ezen annyira bepöccent, hogy reflektorral, sorok között cikázva, elkezdtük üldözni. Jó darabig ment az anyázás, üldözés, de sajnos egy körforgalomban kitért előlünk.

Kb. ¾ 12-re értünk vissza a bakui szállásra hulla fáradtan.