Alitraveling

Novemberben döntöttem el, hogy a vizsgák után el kellene menni valahova kikapcsolódni. Nézegettem, hogy hova van olcsó repülőjegy – elsősorban Budapestről. A lehetséges úticélok igen hamar lecsökkentek 3 desztinációra. Turku és Eindhoven volt még lehetséges alternatíva, de végül Koppenhágára esett a választás. Ekkor mondtam az ötletemet a többieknek is, akik közül végül, ketten, csatlakoztak is hozzám. Egy volt osztálytársunk és barátja csatlakoztak hozzánk Hamburgból, ill. a programtervezőnk, és barátja a dán Aarhusból. Koppenhága volt a találkozóhely.

A WizzAir járatával indultunk el Ferihegyről. 20 perc késéssel, 13 óra után nem sokkal landoltunk Malmö-Sturup repterén. Innen mintegy 40 percnyi buszozás után értük el Malmö pályaudvarát, ahonnan újabb fél óra után Koppenhágában voltunk. Az út a 21 km-es Oresund hídon ment át. Egy részét a tenger felett tettük fel, majd Dániába már a föld alatt érkeztünk meg. Egy mesterséges szigetet építettek, ami bevezeti mind a vasutat, mind az autópályát a tenger alá.

A szállásunk a Hotel Løven-ben volt. Rövid pihenés után elindultunk felfedezni a várost. Sajnos az eső eleredt, így nem a leghangulatosabb volt sétálni, de a kedvünket nem vette el. Felsétáltunk a Városháza térre, majd innen Európa leghosszabb sétálóutcáján, a Strøget-en folytattuk utunkat. Ez 1800 méter hosszú, és a kikötőnél ér véget. Több luxus üzlet található itt, ahol igen csak nagy volt a felhajtás, mivel a koppenhágai divathetekbe csöppentünk bele. Visszafele a Viking pub-ban álltunk meg vacsorázni, ahol ittunk egy helyi speciális italt. Mentolos volt az íze, így a lehúzása után teljesen kitisztultnak érződött a torok. A dán steak is nagyon jól el volt készítve, ill. hozzá egy sört ittunk. Innen a pályaudvar felé vettük az irányt, de mivel volt időnk, így beültünk a Bryggeriet Apollo helyi sörfőzdébe. Többféle sört főznek, mi egy 8,2%-os helyit kóstoltunk meg. Pályaudvar, felvettük a 2 Hamburgból érkező társunkat, majd a szállóban sörözgettünk még.

Röviden Koppenhágáról: Kékfogú Harald fia, I. Villásszakállú Svend alapította 1000 körül Slotsholmen szigetén. Ő veretett elsőként pénzeket is. Leigázta Dániát, Svédországot és Norvégiát is. Angliát is el akarta foglalni, de közben meghalt. A 15. századra vált jelentős kereskedelmi központtá és lett Dánia fővárosa. 1660-ban III. Frigyes abszolút monarchiát vezetett be. Közben itt is állandó háború dúlt Dánia és Svédország között az évszázadok során. A 19. század elején a britek is leigázták a várost, majd a II. világháború során Németország is elfoglalta 1940 és 1945 között.

Másnap kezdtük meg az előre összeállított városnéző programunkat. A sétát a világhíres Tivolival kezdtük, ami nagy bánatunkra ilyenkor zárva van. (Nem baj, legalább nem láttunk mindent, és lesz miért visszajönni). A Városháza tér innen pár percre található, ahol a tér felújítás miatt nem teljes, de nagyságát így is visszaadta. Több tornyos és „zöldtetős” épület is található. A Városháza mellett fekszik a Palace Hotel, ami szintén impozáns látványt nyújt tornyos épületével. Továbbhaladva értük el az Ítélőtábla épületét. Mellette még a börtön is egy 19. századi épületben található. A Parlament, vagyis Christiansborg, a Slotsholmen szigetén található. (A 11. században alapították, mint kis halászfalút. Ma itt ülésezik a dán parlament, ill. számos múzeum). Több szobor, és megannyi híres épület tövében (Gammel Strand, régi tőzsde épülete), visszajutottunk az előző nap már bejárt Strøget utcájára. Ez a Nyhavn-hoz vitt ki minket, ahol hajóra ültünk, és azzal jártuk be a csatornákat. Elhaladtunk az Operaház előtt, majd a kis hableány szobornál kötöttünk ki pár perc erejéig. Innen visszakanyarodtunk a Christianshavn kerületéhez, ám sajnos a viharos szél miatt a hajónak vissza kellett fordulnia. Hasonlóan a magas vízállás miatt nem tudtuk megnézni a vízről a Parlament épületét. A hajó olyan szűk és alacsony helyeken ment át, hogy többször le kellett húznunk a fejünket, hogy le ne kaszabolja a híd. Ezekre előtte a guide figyelmeztetett. Láttuk még az Új Királyi Könyvtár impozáns épületét. Útközben láttunk még lakóhajókat, amik sokféle stílusban épültek a csatorna mentén. A hagyományos hajószerű épületektől egészen a bárkaszerű felépítményig, de teraszos és különleges lakásokig minden megtalálható; amik a vízen lebegnek kikötve. A szárazföldre visszatérve gyalog tettük meg az utat a kis hableányig. Most gyalogosan vettük szemügyre az Amalienborg-ot, a Királyi Palotát. A téren több palota is található, melyekben ma a királyi család él. A család most a palotában tartózkodott, hiszen az egyik hercegnő épp aznap ünnepelte születésnapját. A kastély udvarán a szokásos lovas szobron kívül kucsmás őrökkel találkoztunk, akik szigorú tekintettel járkálgattak. A Marmorkirken, ami Márványtemplomként is ismert. Akkor kapta a nevét, amikor eltervezték, hogy norvég márványból építik fel. Dómja Európában az legnagyobb és a római Szent Péter Bazilika mintájára épült. Belső átmérője 31 méter. Innen folytattuk utunkat és a Gefion szökőkutat elhagyva a tengerpartra. Majd megláttuk a Kis hableány szobrát, erről sok fényképet készítettünk. Ez egy meglehetősen kicsiny műemlék, amely Carl Jacobsen sörmágnás 1909-es megbízásából készült. A szobrot 1913-ban készítették el. A mester modellje a felesége volt. Őt mintázta meg. Itt megpróbáltuk megkeresni a Genetikailag módosított paradicsom szobor-együttest, ami a leírások alapján a közelben kellett volna lennie, de nem jártunk sikerrel. Visszafelé a laktanyán keresztül jöttünk, majd eljutottunk a Rosenborg kastélyhoz. Sajnos már bezárt a múzeum része, így ez másra maradt. A kastélytól nem messze volt utunk végállomása a ’Rundetårn, melynek felkaptattunk a 31 méter magas tetejére. Ez már a Latin negyedben van. Érdekessége, hogy a Kerek torony 1642-ben épült IV. Keresztély parancsára, s 1861-ig hivatalosan is csillagászati megfigyelőtorony volt. 34,8 méter magas széles belsővel rendelkezik, ahova régen lovas kocsival is fel lehetett menni. A tetejéről nagyon szép panoráma nyalt a városra. Az Oresund hidat is látni lehetett. Az Egyetem épületének érintésével értünk vissza a sétálóutcára. Itt ráleltünk egy 17. század óta működő helyi kis sörfőzdére, ahol ötféle sört kóstoltunk végig a Brewpub-ban. Nevezetesen: Vester Weiss; Virginia, Ray C; Armstrong; Coltrane. Egyik jobb volt, mint a másik. Fokozatosan erősödtek a sörök. A vacsorát egy „all you can eat”-ben ejtettük meg, ahol kínaiak főztek olasz kajákat Dániában… Hazafele még egy másik kisebb sörfőzdét is útba ejtettünk, mégpedig a Vesterbro Bryghust. Sajnos olyan idétlen volt a pincér csaj, hogy nem szólt, hogy itt is van kóstoló menü, így erről lemaradtunk. Egy helyi búzasört ittunk. Az estét a szálláson töltöttük már.

Harmadnap könnyes búcsút vettünk egymástól, hiszen mi hárman még maradtunk, de a többieknek ment vissza a vonat Hamburgba ill. Aarhusba. Elsétáltunk a tegnap már megnézett Rosenborg kastélyhoz, ahova most sikerült bejutnunk. Itt őrzik a királyi koronázási ékszekerek, és ezeket semmiért sem szerettük volna kihagyni. A kastély 24 teremből áll három szinten. A díszteremnek nagy része IV: Keresztély korabeli reneszánsz korát mutatja be. IV. Frigyesnek volt ez az utolsó állandó lakhelye. (Összesen 7 király élt ebben a kastélyban). 1658 óta működött királyi kincstárként. Az alagsorban őrzik az ékszereket; többek között IV. Keresztély gyémánttal kirakott koronája. Az ékszerek része még a jogar, a gyűrű, az országalma és a kehely. 1840-ig használták ezeket. A kastélyt egy hatalmas kert veszi körül. A napba még a Nemzeti Múzeum fért bele. Ez a dánok történelmét mutatja be az őskortól kezdve a prehisztorikus időkön át napjainkig. Hatalmas gyűjtemény található itt. Mi ezen kívül a viking és az eszkimó kultúra gyűjteményét néztük végig.

Látogatásunk után a vasútállomás felé vettük az irányt. Pont jött egy vonattal, amivel átmentünk újfent az Oresund hídon. Láttunk tarajos hullámokat, amiket ha spenóttal bevonnánk, akkor parajos hullám lenne; egyesek szerint :D Malmöben eső fogadott minket. Az itteni sétálóutcán – ahol elhaladtunk Dél-Svédország legnagyobb katedrálisa előtt, a St. Péter templomnál – jutottunk el a szállásunkhoz, ami itt a Hilton volt. A szobánk a 15. emeleten lévő Buisness Room volt, ahova panorámalift vitt fel. Pazar és pöpec volt. Este még felkerestünk egy helyi svéd sörfőzdét is (Malmö Brygghus), ahol Svédország legfiatalabb sörfőzdéjére akadtunk. 2010 november végén nyitották meg. Ötféle sört főznek, de a legkülönlegesebb a kakaós sör. Tényleg olyan, mintha kakaó is lenne a sörben. Ennek ellenére isteni volt az íze. Különleges.
A reggeli, amit az ember szeme szája el tud képzelni. Minden megtalálható volt. Ezután a nyakunkba vettük a várost, majd elsétáltunk a Várhoz. A Malmöhus várat kívül-belül megnéztük, de a múzeum részébe nem mentünk már be. A vasútállomás előtt már ott állt a transzfer busz, ami kivitt minket a reptérre. Itt egy nagy csalódás ért mindenkit: a svéd törvények értelmében nem lehet alkoholt venni a duty free-ben, csak akkor, ha elhagyja valaki az EU-t. Így le kellett mondani erről. A gép késett hazafelé negyed órát, de behoztuk a hátszélnek köszönhetően, így 15:00-kor landoltunk Ferihegy 1-es termináljánál.

Összességében egy tartalmas utat tettünk meg. Rengeteg szép dolgot láttunk, újabb érdekes országot ismertünk meg, ahol az emberek is közvetlenek, segítőkészek. Bátran tudom ajánlani bárkinek, hogy ha tud, akkor menjen el pár napra Koppenhágába. De egy dologra vigyázzon: nyúljon mélyen a zsebébe, mert az árak nem a magyar keresetre vannak kitalálva!

Malmöről képek
Koppenhágáról képek