Második indonéz utamon elég sokat utaztam autóbusszal és motorral, így álljon itt egy kis szösszenet arról, hogyan is néznek ki ezek:
A motor egész Indonézia és dél-kelet Ázsia legfontosabb közlekedési és szállítási járműve. Ezért a rá vonatkozó szabályok is különlegesek
- talán a legfontosabb ilyen szabály, hogy motorral bárhova, bármikor, bármilyen irányba közlekedhetsz, így pl. forgalommal szemben menni ér.
- a piros lámpa motorokra nem vonatkozik (már ha van lámpa, és az feltéve működik is).
- a motorvezetésnek nincs alsó korhatárra (láttam 10 éves gyereket vezetni nem egyszer haza az iskolából, és mögötte két fiatalabb testvérét szállította).
- a motoron a sofőrön kívül bárki aludhat.
- bukósisakot nem kötelező hordani (elméletileg igen, de lázadni is kell néha a szbályok ellen).
- éjszaka nem kötelező bekapcsolni a világítást
- bármekkora tárgyat, élőlényt szállíthat a motoron, de a módját neki kell kitalálni (elképesztő, amikor pl. motorral költözött egy család, vagy 2 hatalmas szekrényt pakoltak fel rá).
Műszaki előírás
- hátsó világítás szabadon lecserélhető Knight Rideres futófényre
- az első világítás az unalmas fehér fény helyett lehet még kék vagy piros
Összegezve el kell ismerni, hogy a káosz szerű, ám mégis biztonságosnak tűnő utakon az egyik leghatékonyabb leggyorsabb közlekedési forma a motor.
72 nap alatt egy balesetet sem szenvedtem motorral, se nem okoztam, se nem láttam. Úgyhogy a rendszer tényleg működik minden furcsaságával együtt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://alitraveling.blog.hu/api/trackback/id/tr326099140
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
