Yogyakartai út (Prambanan, Borobudur, Yogyakarta)

2010. július 5.
            Eredetileg ezen a napon mentünk volna a Bantung melletti vulkánhoz, de Gábornak közbe jött pár elintézni való, így elnapolódott. Náluk ebédeltünk, majd elvittük a gyerkőcöket egy szórakoztató-központba, mi meg utána a vasút felé vettük az utunkat. Este 20:45-kor indult a vonatunk Yogyakartaba. A legdrágább jegyet vettük az első osztályra, ami közel 700 km-re került fejenként 290.000 rúpiába, nagyjából 6400 Ft. De itt nincs diák, vagy nyugdíjas jegy. A magyar MÁV-oz képest olcsóbb sokkal. És még kényelmes is volt, és volt hely az ember lábának is hely. Plusz pozitívum, hogy nem nekünk kell kimenni pl. az étkezőkocsiba, hanem onnan jönnek, és veszik fel a rendelést, hogy ki mit kíván enni-inni. Nem sok választék van, de potom árakért lehetett enni. 


            Másnap reggel 5:40-kor futott be a vonatunk Yogyakartaba. Szállást nem foglaltunk előre, mondán minek, majd ott reggel kerítünk valahol egyet. Nah de újfent elfelejtettük, hogy Indonéziában most van a gyerkőcöknek szünet, így szállás is kevés van. Hotelről hotelra mentünk, de mindenhol ki volt téve, hogy full-on vannak. Nagy sokára akad egy, ahol volt egy szabad ágy. Le is csaptunk rá. Nem volt a legtökéletesebb, de legalább hosszas keresgélés után legalább volt egy, ahol volt egy üres szoba. Mire megreggeliztünk szabadult fel újabb, így át is cuccoltunk abba. Az újban már tv és AC is volt, ami ebben az országban szinte alap, hogy megy. A meleg különben elviselhetetlen lenne. Megvitattuk a programokat, hogy merre hova legyen. Ma du-n Prambanan, másnap Borobudur és a Dieng fensík, harmadik yogyai napunkat benne a város felfedezésére áldozzuk. 

Jáván a hindu-buddhista civilizáció kb. az i.sz. 9.-10. században érte virágkorát a Majapahit dinasztia uralma alatt. A Majapahit birodalomnak sikerült szorosabb-lazább ellenőrzése alá vonnia csaknem az egész mai Indonézia területét, Pápua kivételével. A mai indonéz társadalom számára kissé skizofrén tudatállapotot okoz, hogy egy magát napjainkban hangsúlyosan muszlimként meghatározó ország, történelmének fénykorát egy hindu-buddhista birodalom idején élte. Amúgy az iszlám is Indiából kiindulva, elsősorban kereskedők közvetítése révén, tehát békésen terjedt el az indonéz szigetvilágban a 14.-15. században. Dacára annak, hogy az iszlám nem erőszakos hódítással érkezett meg Indonéziába, a hindu-buddhista korszaknak tulajdonképpen meglepően kevés emléke maradt meg az országban. Ami még fellelhető azt elsősorban közép és kelet Jáván, Yogyakarta városának környékén találhatja meg a kedves érdeklődő turista (na meg persze Balin, de az már egy másik történet lesz).
Yogyában  a fő attrakció ezzel együtt persze mégsem a szultán, hanem az, hogy a város közelében található Indonézia alighanem két legtöbbet fotózott építménye, a hindu-buddhista örökség két nagyszerű mementója: a Prambanani hindu templomegyüttes és a Borobudur a világ legnagyobb buddhista sztúpája. Vannak olyan épületek, melyeket ugyan sokszor láthatunk fényképen, aztán élőben mégis nagyot ütnek. A Prambanani templomokkal és a Borobudurral is ez a helyzet. Az előbbieket sajnos 2006-ban jelentősen megrongálta egy földrengés, így pont a középső torony felállványozva látható, ez mégis alig von le valamit az összhatásból.


BEVEZETÉS: ATÖRTÉNELMI IDŐKBŐL
Borobudur, Jáva, de talán a világ leghatalmasabb buddhista szentély-együttese, egy olyan országban, amelynek lakói 400 év óta az iszlám hit követői.
Az indiai kultúra kezdetben a kereskedelem csatornáin keresztül terjedt el. Az időszámításunk kezdete körüli időkben a kereskedelem már átfogta az Afrika keleti partvidékétől Kínáig terjedő hatalmas térséget, és ezzel a kulturális javak terjedésében is jelentős szerepet vállalt. Mindezt a hajózás megfelelő mértékű fejlődése alapozta meg, ekkorra már kialakult a nagy, több száz ember szállítására alkalmas vitorlás tengerjáró hajó, amelynek kötélzete a széllel szembeni lavírozást is lehetővé tette. Az Indonéziai kikötőkben megforduló indiai kereskedők kapcsolatba léptek a helyi főnökökkel, egy részük megtelepedett, beházasodott és terjeszteni kezdte saját kultúráját. De indonéziaiak is megfordulhattak Indiában, ahonnan az indai kultúra ismeretével tértek haza.
Az indiai hatás számos ponton gazdagította az indonéziai kultúrát. Az öntözéses rizstermesztés (szavah rendszer) az érintkezés nyomán széles körben elterjedt, újabb háziállatként megjelent a ló, megtanulták az elefánt domesztikálását, bevezették a fazekas korongot, míg a szellemi kultúrában az írással együtt irodalom születik meg, az építészet, a figurális plasztika és a díszítőművészet pedig az új ösztönzésekre sajátos fejlődésnek indul.
A változás azonban nemcsak ezeken a területeken jelentős. A már meglévő alapokon indiai hatásra a törzs-szervezetet állami szervezet, királyság váltja fel, ennek minden következményével. A vallásban a hinduizmus és a buddhizmus vált uralkodóvá, mindkettő a helyi kultúrákkal való érintkezés miatt módosult formában: a magas vallások alatt továbbra is éltek és hatottak a régi képzetek.
Mintegy fél évezredes érintkezés és lassú fejlődés után, a VII. században Szumátrán és Jáván már több hinduizált királyság állt fenn, amelyek közül a kelet-szumátrai Malayu, majd a dél-szumátrai Szrividzsja tett szert jelentős hatalomra távolabbi vidékeken is. Szrividzsja a Mahájána buddhizmus fontos központja volt.
A hindu-indonéziai fejlődés súlypontja a VIII. században Közép-Jávára tevődött át, ahol a század közepéig a sívaista Szandzsaja-dinasztia uralkodott. A dinasztia uralma alatt, a század első felében épültek a Dieng-fennsík kis chandijai (ezzel az eredetileg síremlék jelentésű szóval nevezik meg általában a hindu-indonéziai korszak szakrális építményeit). Ezek a chandik építésmódjukban egészében véve indiai jellegűek, mégis hosszabb helyi hagyomány hatása érződik rajtuk, ami megadja jávai színezetüket. Ez azzal magyarázható, hogy a korábbi szentélyek fából épültek, és mire sor került arra, hogy tartós anyagból emeljék akár ezeket, akár a síremlékeket, addigra már kialakult a helyi hagyomány, ami az indiai formán a helyi ízlés szerint változott.
A Szandzsaja-dinasztiától a VIII. század közepén az uralmat a Szailendra-dinasztia ragadta magához, amely a Mahájána buddhizmus támogatója és terjesztője volt. A dinasztia, amely hatalmát a szumátrai Szrividzsajára is kiterjesztette, és amelynek befolyása Hátsó-Indiában is érezhető volt, építette egy sor chandi mellett (Chandi Kalaszan, Chandi Sewu) Yogyakartától mintegy 20 mérföldre ÉNy-ra, a Kedu-síkságon, a buddhista művészet legkiemelkedőbb emlékművét, a Borobudurt.

Prambanan - A HINDU TEMPLOM-EGYÜTTES KŐBE VÉSETT TITKAI
Mataram hindu királyság volt Jáva szigetének középső részén a 8. századtól a 11. század elejéig, amelynek létrejöttében és kormányzásában fontos szerepet játszhattak az indiaiak.
A királyság súlypontja Mpu Szindok uralkodó alatt Kelet-Jávára tolódott át. Egyes elméletek szerint ezt a változást a Merapi vulkán kitörése, más elméletek szerint nem a tűzhányó, hanem hatalmi harc okozhatta.
Matara első királya Sandzsaja volt, aki elűzte a Szailendra Királyság uralkodóit Jáváról. A király kőbe vésett feliratokat hagyott hátra.
Prambanan monumentális hindu templomát Jogjakarta közelében Saksa király építtette. Dharmavangsza király rendelte el a Mahábhárata lefordítását ójávai nyelvre 996-ban.
A királyság Dharmavangsza uralkodásának végén Szrividzsaja katonai nyomása alatt omlott össze. Később Airlangga, a Bali szigetéről való Udajana fia, Dharmavangsza rokona Kahuripan néven szervezte újra a királyságot.

Királyainak listája
  • Sandzsaja (835-838)
  • Pikatan (838-850)
  • Kajuvani (850-898)
  • Balitung (898-910)
  • Daksza (910-919)
  • Tulodong (919-924)
  • Vava (924-929)
  • Mpu Szindok (929-947)
  • Szri Isztana Tunggavidzsaja (947-985)
  • Dzsarnavangsza (985-1006)

A IX. század közepén a Szailendrák Szumátrára vonultak vissza, és Közép- Jáván a Mataram-dinasztia vette át a hatalmat. Feltehetően a buddhista Borobudur ellensúlyozására építették a IX. század második felében, 50 évvel később, a hindu-indonéziai művészet másik monumentális alkotását a Yogyakartától 17 kilométerre, észekkeletre elhelyezkedő, a közeli faluról, Prambanannak nevezett nagy templomkomplexum, amelynek központi chandija, a Lara Dzsonggrang Síva tiszteletére épült. (A Lara Dzsonggrang "karcsú szüzet" jelent, és egy legendára utal; e szerint egy óriásherceg lánya csak abban az esetben volt hajlandó férjhez menni, ha jövendőbelije egyetlen éjszaka alatt egy 1000-szobros templomot épít.) A 20 szögű és 47 m magas kőtemplom belső terében az istenség négykarú, 3 m magas szobra látható. A másik teremben felesége - Durga - szobra áll. Melle az évszázadok során kifakult és áttetszővé vált, annyi jámbor kéz simogatta.
A főtemplomokat három egy-egy négyzetet képező fal veszi körül, oldalhosszúságuk 110, 222 és 390 méter. a két párhuzamosan futó belső faltól övezett komplexum a legnagyobb tér délnyugati sarkában helyezkedik el.
A legbelső udvarban 3 nagyobb, velük szemben 3 kisebb templom áll. A középen levő legnagyobb (47 m) magas épület Sívának van szentelve. A hindu istenek; Brahma temploma ettől délre, Visnué pedig É-ra emelkedik.
A Síváéval szembeni kis tempomban Nandinak, Síva bikájának a szobrait találjuk, míg a két oldalt levő templomokban eredetileg Síva különleges megnyilvánulási formáit ábrázoló szobrai voltak. A két belső fal közötti területen 224 kisebb templom állott, egy kivételével mindegyik romokban hever (a fő komplexum helyreállítását 1953-ban fejezte be az Indonéziai Régészeti Szolgálat). A központi épület főcellájában Sívának a szobra áll, a másik három cellában Sívának, a gurunak (tanító), Ganésának és Durgának a szobrai találhatók.
Mind a Síva-templom, mind a Visnu- és a Brahma- templom balusztrádjai reliefes panelokkal vannak díszítve. A Síva- és a Brahma-templomok reliefjei a Rámájána eposzból vett jeleneteket, a Visnu-templom balusztrádján pedig Krisna fiatal korából vett történeteket mutatnak be. A reliefek mind itt, mind a Borobuduron azonos művészi felfogásról tanúskodnak. Szigorú realizmus, az emberi és állati test anatómiájának, a mozgásnak beható ismerete, kitűnő kompozíciós érzék, az architektúrához való harmonikus illeszkedés, a részeken keresztül, az egészben való látás, a figurális ábrázolás és ornamentális díszítés egyensúlyára való törekvés, aprólékos gondosság és monumentalitás együttese jellemzi a kor művészeit.
A templomok a szobrokon és balusztrádokon levő reliefeken kívül meglepő bőségben egyéb díszítésekkel is el vannak látva, a lépcsőket például makara alakok (összeolvadt hal- és elefántalak), mitológiai szörnyetegek szegélyezik a balusztrádok külső oldalán kis fülkékben táncosokat ábrázoló reliefek vannak. Legalul pedig az un. Prambanan-motívum tűnik fel, kis fülkében domborművesen faragott oroszlán, két oldalt az égi fa ábrázolásával, a fa tövénél pedig két-két kinnarával. Az égi fa ábrázolása önállóan, a kinnarákon (mitologikus madáralak női felsőtesttel) kívül reális állatokkal, közöttük szarvassal, nyúllal, majommal, libával stb. is előfordul.
A Lara Dzsonggrang komplexum egyik feltűnő vonása, hogy a belső négyzet átlóinak keresztező pontja nem a főtemplom központi cellájában van, hanem a keleti lépcső bal oldalán. A restaurálás folyamán ezen a ponton hamvakkal teli urnákat találtak, ami arra mutat, hogy a templom egyúttal síremléke is volt Rakai Pikatan hercegnek, akit ide temettek.

Borobudur
Borobudur Jáva közepén fekszik: ez a terület történelmileg és kulturálisan is a sziget központja. Magas hegyeinek némelyike vulkáni eredetű, még mindig aktív. A csúcsok közelében régészeti leletek sokasága rejtőzik: buddhista és hindu templomok, régi mecsetek, portugál kastélyok, és muzulmán szultánok palotái. A VIII. századtól Indonézia erős indiai befolyás alá került. Buddhista és hindu királyságok jöttek létre, uralkodóik indiai istenek leszármazottjainak vallották magukat.
A szó jelentése mind a mai napig vitatott, a legvalószínűbb megfelelője: számtalan, sok Buddha. Vulkáni hegyvonulatokkal övezve természetes dombon építették fel a Kr. u. 2. századra, miután már száz éve Jávára is eljutottak a buddhista tanítások. Építése sok ezer munkás, mesterember keserves verítékével 75 évig tartott. Még elképzelni is nehéz, hogyan tudták a korabeli eszközökkel a 34 méter magas, 150x150 méter alapú, lépcsőzetes templom-együttest elkészíteni, megalkotni.
. A levegőből hatalmas 3 dimenziós mandalának hat, amely a lámaista szertartásokban használt képes világábrázolás, az Ég és a Föld szimbolikus leképzése.
            A természeti környezet harmonikus keretbe foglalja a monumentális építményt. A mélyen fekvő síkság zöldjéből emelkedik ki a Borobudur hatalmas, négyzetes alaprajzú, lépcsőzetes, szaggatottságában is tömör egészet alkotó tömbje, a háttérben a hegyek elmosódó sziluettjével.
Mint A. K. Coomaraswamy megragadóan írja: "Olyan a Borobudur, mint a telt húsú gyümölcs, mely a rezzenéstelen légben ért meg- formáinak teljessége inkább statikus gazdagságot fejez ki, mintsem olyan tömeget, mely az erő külső sugárzását jelzi."
A Borobudur lényegében egy dombot körülvevő, illetve azon emelkedő lépcsőzetes piramis. A teraszos, gúla alakú, kilencszintes építmény magassága 34 méter (korábban 42 m volt), az alap tengelye 123m, s becslések szerint több mint 55 ezer köbméter követ használtak fel építéséhez. Alsó része lépcsőzetes piramis, az öt négyszögű terasz a földi, az anyagi világot szimbolizálja, fölötte a három kerek a szellemi világot.
Három emelkedő sorba rendezett kisebb sztúpák vezetnek a legfelső terasz harang alakú nagy sztúpájához, amely 15 méter átmérőjű, s a buddhizmus legmagasztosabb célját, az anyagi kötöttségektől való megszabadulás – a nirvána – elérését szimbolizálja.
A fali fülkékben Buddha-szobrok ülnek, kezük különböző tartása a buddhista tanítás fogalmainak kifejezője.
Az építmény tetejéről, a legfelső terasz közepéről a hegyvidék csodálatos látványa tárul elénk. Az ide látogató jól teszi, ha a zarándokok útvonalát követi: a teraszokra lépcsőkön jutunk fel, mindegyik teraszt járjunk körbe egyszer, mielőtt a következőkre indulnánk. Mindig balra haladjunk (az ellenkező irányú mozgás azt jelentené, hogy a gonoszt részesítjük előnyben).
Az 5 km-es út a buddhista művészet páratlan példatára, a falakon 1500 dombormű beszéli el Buddha tanítását és életének epizódjait; ez a BUDDHIZMUS KŐBE VÉSETT ENCIKLOPÉDIÁJA. Több száz relief a hétköznapi élet jeleneteit mutatja be, a mezei munkás, a családi életet, viharban felboruló hajókat, táncosokat, majmokat, háborúk eseményeit. Megismerhetjük róluk a IX. századi jávaiak életét. Eredetileg élénk színű mázzal vonták be a domborműveket, ez is az indiai művészet hatását mutatja.
Borobudur reliefjei közül sok mutatja be a hétköznapi életet - történelmileg érdekes dokumentumok a VIII. és IX. sz. Jávájának.
Borobudurt Kr.u. 800 körül a Shailendra-dinasztia építette. A templom-együttes több mint 75 évig épült, hihetetlen sok munkás, kézműves és szobrász dolgozott rajta. 200 évvel később a templomrendszert elhagyták, hamarosan omladozni kezdett, és a dzsungel martaléka lett. A Napóleoni háborúk idején Jávát angol gyarmatosítók hódították meg, egy katonatiszt találta meg Borobudurt. Az elburjánzott növényzetet és a fákat lefejtették a kövekről, majd 1907-ben holland régészek hozzákezdtek a helyreállításához. További konzerválásra és restaurálására 1970-80 között került sor az UNESCO támogatásával.

A BUDDHISTA TANÍTÁS KŐBŐL KÉSZÜLT TANKÖNYVE
A széles legalsó teraszt körmenet céljára használták, az e fölött elhelyezkedő 5 terasznak egy belső és egy külső fala van, az utóbbi egyúttal a lejjebb fekvő terasz magasra nyúló belső fala. A kerek teraszokon körben kis, belül üreges dagobák, (harang alakú, átlyuggatott falú építmény) helyezkednek el, ezek száma felfelé haladva 32, 24 és 16.
A legfelső sztúpához a négyzetek oldalainak közepét keresztező négy lépcsősor vezet fel. A kerek teraszok a dagobáktól eltekintve teljesen csupaszok, míg az alsó rész gazdagon díszített, az érzékek (a négyzetes teraszok) és a lélek (kerek teraszok) közötti különbséget jelképezve.
A négyzetes teraszok falának felső részén fülkékbe helyezett, mindegyik oldalon más- és más kéztartású Dhajani Bodhiszattva (olyan lelkek, akik a szellemi tökéletességnek oly magas fokára jutottak el, hogy idővel maguk is Buddhák lettek) szobrok vannak, a teraszok mindét falát pedig összesen 1300 reliefpanel díszíti, mintegy öt kilométer hosszúságba.

A mudrák (kézjelek) szimbolikája:
    1. A föld megérintésének, vagy a föld lelkének életre hívása - Borobudur keleti oldalán található
    2. A könyörületesség szimbóluma - Borobudur déli oldalán található
    3. A meditáció jelképe - Borobudur nyugati oldalán található
    4. A félelem elhárítása - Borobudur északi oldalán található
    5. Buddha tanainak hirdetése közben - Borobudur mind a négy oldalának legfelső sorában
    6. A buddhista tanok kerekének forgatása - a legfelső terasz sztúpáiban található



Az alapon levő reliefsor, amelyet statikai okok miatt legnagyobbrészt betemettek, a karma működését mutatja be, a jótett automatikus megjutalmazását és a rosszcselekedet büntetését, az első galéria 120 reliefje Buddha életének legfontosabb mozzanatait ábrázolja, míg a következő galériák falain a különböző Bodhiszattvák életéből vett jeleneteket látjuk. A reliefeket vallástörténeti jelentőségük mellett felbecsülhetetlen adalékok, a VIII-IX. századi Jáva anyagi kultúrájához is, amennyiben a korabeli földművelést, hajózást, építkezést, viselete, stb. ábrázolják.
Míg kétségtelennek tűnik, hogy a Borobudur a Mahájána irányzat kozmoszának három szféréráját (a vágy, a formák és a formanélküliség világát) tükrözi, és azt a folyamatot jelképezi, amelynek során a lélek az anyag és a forma kötöttségeit levetve, a legfelső sztúpa által szimbolizált abszolútumig jut el, addig az építmény formáját és célját illetően még mindig találgatásokra vagyunk utalva. Formailag egyedülálló, amennyiben négyzetes és kerek teraszokat és sztúpát egyesít egyetlen, másutt nem ismert, keresztmetszetében sztúpa alakú egésszé. Nem lehetetlen, hogy ez az indiai és a régi, de még mindig ható indonéziai vallásos gondolkodás kombinációjának az eredménye; Borobudur olyan, a megalitikumból származó és az őskultuszhoz kapcsolódó teraszpiramis, amely nem Buddha, hanem a Szailendra-királyok hamvait tartalmazza, de egyidejűleg a Bodhiszattvaság tíz fokozatát is szimbolizálja.
A Borobudur kapcsán röviden meg kell emlékezni Sir Thomas Raffles-ről is. Miután a Majapahit birodalom széthullott a Borobudurt több évszázadra betemette a dzsungel. Raffles ásta ki és restaurálta elsőként valamikor a XIX. század elején.  Aki Délkelet-Ázsiában utazik, előbb-utóbb bele kell ütközzön a nevébe. A fickó volt Batávia angol kormányzója a napóleoni háborúk idején, amikor is az angolok elfoglalták Jávát egy rövid időre a francia csatlóssá vált hollandoktól. Raffles alapította mellesleg Szingapúrt is, valamint természetbúvárként is jeleskedett. Ő fedezte fel például Szumátrán a Föld legnagyobb virágát a Rafflesiát, mely leginkább egy óriási pöffeteg gombára hasonlít. Érdekessége, hogy a rothadó hús szagát árasztja, mivel döglegyekkel porozza be magát
200 évvel a felépülése után a Merapi vulkán működése következtében romba dőlt, elnéptelenedett. A 19. században az angolok felfedezték, s 25 millió dollár ráfordítással 1983-ra helyreállították.

Harmadik napunkat Yogyakarta felfedezésére szántuk. A nevével ellentétben semmiköze nincs Jakartához.
Yogya- ahogy mindenki nevezi – a legkellemesebb és legélhetőbb indonéz nagyváros hírében áll. Eddigi tapasztalataink alapján, az efféle jelzőket indonéz városok vonatkozásában erős fenntartásokkal kezeltük, de kiderült, hogy ez alkalommal indokolatlan volt a bizalmatlanság. Yogya valóban meglepően kellemes „városkának” bizonyult. A „városkának” állítólag egyébként kétmillió lakosa van, de ezt valahogy egyáltalán nem érzékelhető. A belvárosnak is amolyan kisvárosi hangulata van, egyáltalán nincsenek magas tornyházak, a gyarmati korszakból megmaradt épületeket viszont szépen karbantartják, van egy-két gondozott park is. A város tömegközlekedése indonéz viszonylatban kiemelkedően jónak mondható – azaz egyáltalán létezik. A matarami lovaskocsik és a jakartai bajayok itteni megfelelői a háromkerekű biciklis riksák, a  motoros bajayokhoz képest üditő csendben suhannak. Itt is vannak korridor buszok, ezekkel azonban itt még viszonlyag ésszerű idő alatt el lehet jutni a város egyik részéből a másikba.
            Talán nem köztudott, hogy Yogyának mind a mai napig van saját uralkodója a yogyai szultán. 1949-ben amikor Indonézia felszabadult a holland gyarmati uralom alól, az ország – túlnyomórészt kommunista szimpatizáns -  új vezetői, megfosztották hatalmuktól a helyi rádzsákat és szultánokat, mondván ,hogy azok formális uralmuk meghagyásáért cserébe kollaboráltak a gyarmatosítókkal. Ez így is volt, kivéve a yogyai szultánt aki kezdettől fogva az egyik fő pártfogója volt az indonéz nemzeti felszabadító mozgalomnak. Hálából, a függetlenség elnyerése után, a yogyai régió jelentős autónómiát kapott, a szultán pedig a város vezetője maradhatott, megtartva palotáját és udvartartását. Yogyában a mostani szultán is roppant népszerű és köztiszteletben álló személyiség, a városban járva az ember mindenhol a „Sultan for Indonesia” monarchista mozgalom transzparenseibe ütközik. Ennek kapcsán kissé OFF jegyezném le, gyakorló politológusként tett megfigyelésemet, miszerint Indonéziában a pártpoltikai aktivitás hihetetlen mértékű. Járjunk akár Mataramban, akár Yogyában, akár a jakartai nyomornegyedekben akár a legutolsó sáros faluban, minden házat a pártok lobogói diszítenek. Jakartában a zászlók alapján egyből meg lehet mondani melyik negyed melyik pártra szavaz. Állítólag nemsokára parlamenti választások lesznek, úgyhogy nem tudom mindig ennyire súlyos-e a helyzet, mindenestre nagyon úgy tűnik, hogy az ecceri indonéz ember számára a mecsetbe járás és a motoron száguldozás mellett a pártpolitizálás a harmadik fő szabadidős tevékenység ON
A szultáni palota látogatható része őszintén szólva kissé szegényesnek tűnik, két poros udvar, meg egy hintó gyűjtemény, hintók helyett a hintókról készült fényképekkel. A szultán úgy látszik a múzeum helyett inkább a saját hálószobájára költ. Ennél már jóval érdekesebb a vízipalota. Az egyik szultán emelte valamikor még jó régen, aztán állítólag romba döntötte egy földrengés. Napjainkban egy kisebb része restaurálva van, egész szép tisztavízű medencékkel és szökőkutakkal. A jóval nagyobb romos rész  még érdekesebb, ide ugyanis építkezni kezdtek a város kevésbé tehetős lakói és még ma is jól látható, hogy a téglából és hullámpalából összetákolt lakóházak az egykori medencékben és fürdőpavilonok között állnak.
A másik nagy előnye Yogyának, amellett, hogy kulturális centrum a batik ruhakészítés központja is egyben. A batikolás, egy speciális textilfestési technika, részleteinek ismertetése már szétfeszítené e blog kereteit. A lényeg a mi szempontunkból az eredmény: nevezetesen Yogyában nevetségesen olcsón lehet nagyon jó minőségű, már-már művészi kivitelű ruhákhoz hozzájutni. Mondjuk én a hagyományosabb batik ingeket azért nem viselném otthon, de az európai divatnak megfelelő mintákból is óriási a választék. A városban egyébféle szuvenírek (fafaragások, álarcok, wayangbábuk stb.) is minőségi kivitelben és óriási választékban kaphatóak. Így aztán az itt töltött három nap alatt letudtuk az ajándékvásárlás oroszlánrészét is.


A bejegyzés trackback címe:

https://alitraveling.blog.hu/api/trackback/id/tr46099162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kristóf 2010.07.14. 16:26:40

Ali! Ezt a történelmi vackot vedd ki a picsába. Mire kell ez itt?! Csak felszabdalja a sztoritokat. Akit ennyire részletesen érdekel a téma (nem hiszem, hogy rajtad kívül lenne ilyen), az úgyis utána tud nézni gugliban. Amikor mondtad, hogy lesz frissítés meg minden, azt hittem, komolyan gondolod. Dehát ez így rettenet gáz :-(

Pisti 2010.07.15. 14:56:20

És pont a poénos részek maradtak ki... :D Meg, hogy hogyan alkudtunk. Na az egy külön blogot is megérdemelne. :) Amúgy én erre a vízipalotára nem igazán emlékszem. (Lehet pont nem voltam ott. :) )

Alitraveling a Facebookon

Leírás

A blog az utazásaimról szól, ahol megfordulok a világban :)
Az utóbbi időkben ez bővül a túra beszámolókkal.  

>

Alitraveling posztjai a nagyvilágból :)

TÁMOGASD AZ OLDALT:

Google translate

Látogatóim

Flag Counter

Szerzői jog

A honlapon szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett.

E-mail: alitraveling.hu@gmail.com 

Copyright © . Minden jog fenntartva.