A TápióSZelei Természetbarátok Teljesítménytúra Kupa 4. állomását rendezték meg Pünkösd a hétvégéjén. Mivel előző hétvégén sikeresen teljesítettem a Kinizsi 100-as 100 km-es túrát (lényege, hogy 100 km-t kell gyalogolni 24 óra alatt Békásmegyertől Tatáig a Pilisen és a Gerecsén keresztül), így ezen a hétvégén a legrövidebb túrán indultam csak.
A túra Sülysápról indult, a művelődési házból. Most jártam először a településen, de nagyon tetszett. Több szobor, emlékmű is található az Árpád-kori alapítású településen.
Kereszteztük a Tápió folyót, majd a világháborús emlékmű mögött már a város fő látnivalója az 1489-ben épült, gótikus stílusú római katolikus Kisboldogasszony templom található.
Köves, enyhén emelkedőn kanyarodott az út, ahol a helyi tanösvény egyik táblája Sülysáp és a Tápió vidékét mutatta be. Nem sokkal később elértük a temető itteni bejáratát, ahol a Fiumei Tanulmányok Társasága által az itt elhunyt 129 olasz polgár emlékére állított olasz emlékmű áll.
Innen már csak pár száz méter volt az 1. ellenőrzőpont, a Tápiómenti Bemutató Csillagvizsgáló. Innen rövidesen az aszfalton folytatódott a túra, majd nem sokkal később újra földúton haladtunk.
Erdős, vetőmagos területen haladtunk, de sok látnivaló nem akadt. Ekkor már erősen sütött a nap is, így a hőség kezdett elviselhetetlenné válni. Fel-le, jobbra-balra kanyarodott az út a vetés mentén. Változatosnak kevésbé volt az, de a pipacsok szépek voltak. A Mária-völgy után elértük a 2. ellenőrző pontot is.
Kisebb-nagyobb emelkedők következtek, amelyek megtörték a monoton hosszú egyeneseket. Látnivaló itt már alig akadt, és árnyék sem volt már.
Ráadásul tetézte a bajt, hogy többször is elhaladt mellettünk egy utánfutós traktor, aki a homokot felverte. Menekülni kellett előle, hogy ne lélegezzük be.
Az útvonalleírás jó volt, mivel turistajelek nem voltak, így az itinert kellett követni, hogy kanyarodjunk el jobbra a vetés között. Újra egy gyümölcsös mellett haladt az út, egészen addig, amíg el nem értük a vízmű területét. Szerencsére itt már árnyékos, erdős terület következett, kisebb lejtővel, majd az út megérkezett Mendére.
Néhány ugatós kutya társaságában értük el a mendei evangélikus templomot, ami a túra végét jelentette, mely ilyenkor pünkösd idején csodálatos, egyedülálló szellemi öröksége hazánknak. Csak itt és csak három napig látható a Mendei templomdíszítés.
A gyülekezet tagjai nemük és életkoruk szerinti munkamegosztásban nyolc nyárfát állítanak fel Isten házában. A férfiak feladata a fák kivágása, szállítása, elhelyezése, az asszonyok pedig felékesítik a növényeket. Az idősebbek irányítanak, hozzák a kendőiket, kézimunkáikat, csipkéiket. A díszek régebben asszonyviseletekből álltak: szalagokból, menyecskekendőkből, fejkendőkből. Ezeket az 1940-es évektől jellemzően hímzett és horgolt kézimunkákkal váltották ki, amelyeknek a mai napig változatos a mintája, motívumkincse. 2011-ben a mendei templomdíszítés felkerült a Szellemi Tulajdon Nemzeti Jegyzékére és megváltoztatta a közösség életét. Az utóbbi években a fákat már pénteken felállítják a templomban, a virágok pedig szombat délelőtt kerültek fel az oltárkerítésre.
A túra adatai:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
