Szombat hajnalban indultunk Sástóra, a lassan 4 éve elhunyt kiváló hegymászó Kiss Péter emlékére létrehozott teljesítménytúrára.
Az időjárás előrejelzés napsütést jósolt, de erre az M35-ös autópálya rácáfolt. Hatalmas ködben indultunk el, de szerencsére amikor ráfordultunk az M3-asra, a teliholdnak olyan ereje volt, hogy reflektort sem kellett használni.
Sástón verőfényes napsütés volt, és pontban 8 órakor sikerült elindulni Sástóról. Az Adrenalin Parkot a lépcsősoron keresztül hagytuk el, majd a S+ -ra fordultunk.
A tavalyi túráról ismerős volt a terep. Bemelegítésképp a P● jelzésen ereszkedtünk le Mátrafüredre. A 24-es úton értük el az első ellenőrző pontot, amelyet idén előrébb hoztak egy picivel (1. EP – 2,2 km).
Bélyegzés után a K▲-t követtük. Mínusz pár fok lehetett, de csak jég volt, hó alig. A Csatorna-patak mentén egyre összefüggőbb hóréteg alakult ki kb. 650-700m-en.
A Kékes felé közeledve vigyázni kellett a jeges-havas úton. Hamisíthatatlan téli tájjá változott a környezet.
A Kékesen fenn viszonylag nagy hó volt, a sífelvonó is működött a jó időben. Jól esett a Síházban a melegedő, és a forró tea, ahol a 2. EP volt (8,8 km).
A Kékest a P sávon hagytuk el. Déli irányba először a tv torony kerítése mellett vezetett az út, majd a lépcsőkön elértük a Szanatóriumot.
A Kékesen szokás szerint "tisztelgek" Kiss Péter emléktáblája előtt.
A P sáv a műút után befordult az erdőbe. A pór hótól a talajtól még rosszabb volt, amiben több erőt kellett kifejteni a menetelhez.
A piros sávot egyszer elnéztük, így a friss hóban többször bokáig süllyedtünk. Hidas-bércen át ereszkedtünk le Négyeshatárra, ahol a Z▲jelzésre váltottunk, amin pár száz méter után elértük Kis-kőt (3. EP – 11,9 km).
Kis-kőről a széles dózerúton mentünk lefelé, egészen addig, amíg a P sáv be nem csatlakozott a Z▲-be A P sáv ismerős volt tavalyról, de most a sár, jég miatt a talaj elég csúszós volt, többször is stabilizálnom kellett.
A meredek részeken nagy segítség volt a bot használata, de csak elértünk Mátrafüredre, ahol ugyanott, mint az első pecsétnél, megkaptuk a 4. pecsétet az igazolófüzetbe. (4. EP – 17,7 km).
Innen papíron már csak 2 km volt hátra a S● jelzésen, de ez nem akármilyen 2 km volt. Az erőm is fogytán volt, és a túra egyik legnehezebb része csak most jött. Tavaly itt embert próbáló feladat volt felmenni, idén egy „picivel könnyebb”, de a víz is sarat csinált, de nem ömlött mindenhonnan mi t egy évvel ezelőtt.
A legutolsó etapon még várt ránk az elejéről ismert jeges, „vendégmarasztaló”, a Sástó-Adrenalin Park lábánál lévő végtelen lépcső. Hát ezek végleg feltették az Í-re a pontot.
Végül 5 óra 1 perc alatt értem be (10 perccel jobb, mint tavaly). A jelvény, amit kaptunk, nagyon szép volt. Méltó megemlékezés volt a tragikus körülmények között eltűnt hegymászóra.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
