Június utolsó hétvégéjét két jó cimborámmal, KPM-mel, és Dénessel, Milánóban töltöttük. Az eredeti terv csak az volt, hogy „ugorjunk ki” egy napra Milánóba az Expóra. Milánóban már mindketten voltunk, és nem valami nagy szám a város. Egyszer is bőven elég. Ellenben Expón, vagy magyarul Világkiállításon még egyikünk sem volt. Szokás szerint jött a „ha már ott vagyunk” effekt: menjünk el a Scalába – ha sikerül jegyet szerezni rá – egy opera előadásra. Közben Dénes is csatlakozott, így 3 fősre emelkedett a létszám. Sajnos a Scalába nem sikerült jegyhez jutnunk, ellenben a veronai Arénába igen. Oda másnap amúgy is elmentünk volna, így tökéletesen alakult minden. 

A programunk ez volt:

• első nap: autó felvétele után egy gyors milánói városnézés (Dénes még nem volt), majd Expó, és kora este át Veronába, este pedig az Aida.
• második nap: Garda-tó (Sirmione) és Bergamót terveztük.

A gépünk hajnalban indult Budapestről, így már negyed 8 után nem sokkal Malpensán voltunk. Az autót viszonylag hamar felvettük, majd irány a belváros. Milánó – Róma után – Olaszország második legnagyobb városa, ugyanakkor az ország legfontosabb, legjelentősebb városa. Olaszország ipari fővárosának tartják. A legmodernebb város az országban: ha Róma a "régi", Milánó mindenképpen az "új". Kozmopolita, elegáns, nyüzsgő város, elegáns, fényes üzletekkel, forgataggal. Remekül keveredik itt a régi a modernnel, de néhány szempontból, turistaként nem olyan vonzó. Milánó néhány téren mintha nem is Olaszország része lenne, más az atmoszférája: nem színes, inkább szürke, nem ráérős, hanem sietős, elfoglalt, nem művészi, inkább egy üzletorientált metropolisz. Aki Olaszországot szeretné megismerni, az ne Milánóval kezdje. De akinek van türelme és ideje felfedezni, az sok szépséget találhat itt - Milánóban ezek nincsenek annyira szem előtt, mint több más európai nagyvárosban. Milánót nem tartják olyan szépnek, mint más ismert olasz városokat, turistaként szerintem inkább a "milánói életstílust" lehet élvezni: az operát, a vásárolgatást, a focit, és az éjszakai életet. Az én véleményem szerint a belváros egyáltalán nem csúnya, azért rondának nem mondhatjuk Milánót. Szép házak és utcák vannak. De valahogy talán az olaszos karakter, hangulat hiányzik, vagy éppen a más híres városokra jellemző egyedi, magával ragadó atmoszféra, és nincs is igazán sok, valóban izgalmas és felejthetetlen időtöltési lehetőség. Nincs nagyszámú, csak Milánóban látható, csak a városra jellemző különleges látnivaló, ami több napos kikapcsolódásra adna lehetőséget. Persze azért több világhírű nevezetesség várja az ide utazókat, és itt található a világ leghíresebb festménye, Leonardo da Vinci utolsó vacsorája is. Milánó komoly vonzereje, hogy innen számos olasz város, és tó, vagy akár a svájci Alpok is könnyen és gyorsan elérhető. Mi csak a legfontosabbakat néztük meg: Scála Operaház, Dóm, Dóm-tér, II. Viktor Emánuel korzó, Sforzesco-kastély. 

Innen az Expóra mentünk. Előre érdemes megvenni a jegyet a honlapon (€34/fő), valamint, ha autóval érkezünk, a parkolót is (€12/nap), hogy biztosan legyen helyünk a 4 db, egyenként 10.000 autó befogadására alkalmas parkoló valamelyikében. A miénkbe pl. csak azok hajthattak be, akik előre megvették. (Napi 200.000 ember látogatja a kiállítást).

Előteresen igazából el se tudtam képzelni, hogy mire is számítsunk egy ilyen rendezvényen. Utólag két szóval összegezném: gasztronómiai élmény. Az idei téma a "Feeding the planet, Energy for life", magyarul "A bolygó etetése, az élethez szükséges energia" - rövidebben: élelmezés és fenntarthatóság volt, amihez a legtöbb pavilon meglehetősen lazán kapcsolódott, némelyik meg sehogy.

Az Expó hatalmas területen helyezkedik el. A teljes bejáráshoz minimum 2 nap kellene. Hamar rá kellett jönnünk, hogy mindent nem lehet megnézni. Az érdekesebb, és kisebb országok pavilonjait néztük meg elsősorban. Az európai pavilonokat hanyagoltuk, hiszen ezekbe az országokba egyrészt elég könnyű eljutni, másrészt pedig a gasztronómiájukat ismerjük (soknak Budapesten is vannak éttermei).
 

A pavilonok érdekesek voltak. Mindegyiken érződött, hogy az Expó jelképét akarják megvalósítani. Mi csak elvétve mentünk be egy-egybe. Hatalmas sorok voltak, és nem akartuk a drága időt a sorban állásra pazarolni. Inkább az egyes országok gasztronómiájára koncentráltunk rá. Az egyes pavilonokról nem írnék külön. Az alábbi galériában rengeteg ország pavilonja megtalálható fotón. 

Inkább a magyarról írnék pár sort. Elnézve a többi országét, hamar meg kellett állapítanunk, hogy a miénk az egyik leggagyibb. A Milánói Világkiállítás magyar pavilonja már eddig is sok vitát váltott ki. Problémás az esztétikája, az üzenete, a kivitelezés minősége, a költségvetése és még ki tudja mi minden más. Egyszóval, amolyan látlelete mindannak, amire ma kis hazánk képes, ahogy annak is, hogy valamennyi említett elem intézési módjáról van, és lehet sejtésünk. A pavilon miatt nem is írnék, tegyék meg a hozzáértőbbek, azonban az, amit a fotók és a beszámolók, valamint a háttér információk alapján a magyar pavilonban folyó vendéglátás színvonaláról, sekélyes szellemiségéről tudhatok az mélyen elszomorított. A gasztronómia az összes ország (pl. ettünk dél-koreaiban, omániban, irániban, afgánban, türkménben, ) pavilonjában hangsúlyos szerepet kapott, neves szakácsokkal, éttermesekkel reprezentálva hazájukat, s működött. Kivéve nálunk… Kicsit elszomorító volt, hogy míg máshol sorba kellett állni, nálunk ember alig volt. 

A világ kávé termelői is jelen vannak: megkóstoltuk a kolumbiai és a burundi kávát is. A csoki szerelmeseinek külön részleg áll rendelkezésre. A világ összes csokoládé termelőjének kaphatók csokijai. Én is vétkeztem: nem szeretem a csokit, de egy kis picit ettem én is. A gasztró élményeink galériája:  

Összességében két dolog lett számomra teljesen világos: egyfelől, hogy nincs ember, aki értené, mi ez a világkiállítás, a másik pedig, hogy igazából mire is jó. Mindezektől függetlenül hatalmas élmény volt, amit egyszer mindenkinek ajánlok. Milánó közel van, és olcsók a repjegyek is oda, így könnyű eljutni oda.

Innen autóval mentünk át kb. 2 óra alatt Veronába. A szállásunk a főtér közelében, pár száz méterre volt az Arénától. Egész nap jó időnk volt, de Murphy törvénye szerint az előadás előtt elkezdett szakadni az eső. Mi több, ömleni… Nem voltak túl jó kilátások, de megnéztük az Aréna esőszabályzatát, miszerint 2 órán belül, ha nem áll el, akkor visszaadják a jegyet, Nincs esőnap (nekünk se lett volna jó másik időpont). Szerencsére elállt, és egy óra csúszással elkezdődött a darab. Verdi Aida-ját néztük meg, másik 15.000 ember társaságában. Hatalmas élmény volt. 

Verona látnivalóit másnapra időzítettük. A városról elsőre szinte mindenkinek az jut eszébe, hogy itt játszódik a Rómeó és Júlia. A Rómeó és Júlia mellett még két másik Shakespeare-darab helyszíne is a város: A makrancos hölgynek, valamint A két veronai nemesnek is Verona ad díszletet. A közeli Velencéhez képest Veronát egy nyugodtabb, pihentetőbb úti célnak tartják - ugyan itt is sok a turista, de az egy négyzetméterre eső turisták száma kevesebb.

A Kr. u. 30-ra készült el az Aréna, mely Verona leghíresebb látványossága. Több mint 30 ezer néző befogadására volt képes, ma, biztonsági okokból 15 ezren látogathatják egy időben. Az ókorban az Arénában zajló gladiátorviadalok olyan híresek voltak, hogy sokan máshonnan, gyakran messze földről ide zarándokoltak, hogy megtekintsék őket. Napjainkban csodálatos opera- és színházi előadásairól nevezetes. Először 1913-ban játszottak itt, azóta minden nyári szezonban vannak itt előadások. 

A legenda szerint a Piazza delle Erbe közelében lévő ház Shakespeare Rómeó és Júliájának híres erkélyes jelenetének a színhelye. A valóságban ugyanakkor az írót nem ez a ház inspirálta: az épület ugyan elég régi, de az erkélyt csak 1936-ben építették hozzá, hogy turistákat csalogassanak ide. A hely mindig tele van szerelmespárokkal, (mindig zsúfolt a hely), akik magukat fényképeztetik a romantikus helyszínen, a falon pedig szerelmes levelek ezrei vannak. 

A Piazza delle Erbe tipikus olasz, négyszögletű tér, éttermek, kávézók teraszaival, kis boltokkal, Verona történelmi városközpontjának a centruma. Olaszország egyik legszebb terének tartják. A tér körül csodálatos középkori házak és tornyok láthatók. A tér közepén egy lenyűgöző 14. századi szökőkút és egy 4. századi Madonna-szobor csodálható meg. Szombat és vasárnap reggelenként piacot tartanak a Piazzán. A tér északi oldalán Verona egyik jelképe, a messziről látható torony, a 84 m magas, 12. századi Torre dei Lamberti áll. A tornyot 1173-ban építették, de 1403-ban villámcsapás érte. A renoválás csak 1448-ban kezdődött meg, és 1464-ig tartott. Az órát 1779-ben adták a toronyhoz. A Torre dei Lamberti 4 harangjából egy óránként megszólal, ekkor különösen nagy élmény fenn lenni a toronyban, bár a fülünket érdemes befogni. A legenda szerint a torony melletti boltívről egy elefántagyar lóg a XIV. század óta, és az első igaz emberre fog ráesni. Pápák sokasága állt alatta napokig, de eddig senki sem esett rá. Mondjuk arra kíváncsi lennék, hogy hogy élné úl az illető, ha az valakinek a fejére esne. 

A Piazza Bar Verona, illetve egyesek szerint Olaszország legnagyobb tere. Több étterem és kávézó található itt, az északkeleti részén pedig az Aréna. Híres épülete itt a Palazzo della Gran Guardia, melynek építése 1610-ben kezdődött, de csak 1853-ban fejeződött be. Jelenleg kiállítási és konferencia-helyszínként működik. A téren áll a polgármesteri hivatal, a Palazzo Barbieri is, melyet 1836-1848 között építettek. Remek érzés a téren megpihenni, élvezni az Arena, és a szép épületek látványát, figyelni az embereket. 

A Via Mazzini Verona fő bevásárló utcája, ahol mindig rengeteg helyi és turista korzózik. A Piazza Bra és a Pizza della Erbe között húzódik. A sétálóutcán sok butik, étterem, fagyizó, és ajándékbolt sorakozik, az innen nyíló mellékutcákban is sok üzlet található. Kifejezetten drága, trendi utca, a ruhaboltok felső-kategóriások, túlárazottak.

A veronai katedrális (Duomo) két korábbi templom helyére épült, melyek egy 1117-es földrengésben elpusztultak. 1187-ben szentelték fel, de ezután még hosszú ideig folytatódtak a munkálatok. Gazdagon, gyönyörűen dekorált belső tere a 15. századi renoválás alkalmával érte el mai formáját. Belépni csak megfelelő öltözékben lehet!
 

A Ponte Pietra római, Kr. e. 100-ban épített híd 4 boltívét a II. Világháború végén a visszavonuló német csapatok felrobbantották, de 1957-ben, az eredeti építőanyagokból újjá lett építve. Ugyan a II. Világháború előtt is többször összeomlott, és újjáépítették, még mindig tartalmaz több mint 2000 éves, valamint középkori részeket. Kellemes élmény eljönni ide, és átsétálni a hídon, Verona egyik legszebb részén található.

Verona híres látnivalója a Kr. e. 1. században épült ókori római színház. 1830-ban tárták fel, ma már nem sok látható belőle. A Teatro Romano környezete békés hely, a felső részéről szép rálátással a városra és a folyóra. (Most restaurálás alatt áll, ide még 2010-ben jöttem el).
 

Castelvecchio 1354-1376 között, egy korábbi római erőd helyére épült hatalmas vár. Neve olaszul mindössze annyit jelent, hogy "régi kastély". A kastélyon belül gazdag múzeum működik reneszánsz és gótikus festményekkel, freskókkal és szobrokkal. Belépőjegy 2015-ben 6 EUR, iskolás diákoknak, és 8-14 éveseknek 1 EUR. Kerámiák, régi fegyverek, pajzsok, ékszerek és harangok is megtekinthetők a Castelvecchio múzeumban. A Castelvecchio 120 méter hosszú hídja 1354 körül épült, azonban a II. Világháború idején teljesen elpusztult. 1949-1951 között építették újjá. 

A Giardino Giusti Olaszország egyik legszebb, és legjobban fennmaradt reneszánsz kertje. A kert 500 éves ciprusfákkal és 200 éves sövénylabirintussal büszkélkedhet, szobrok, szökőkutak és barlangok is színesítik. Egy csendes, békés oázis a turistákkal zsúfolt Veronán belül. 1580-ban ültették, majd 1930-ban nagy gonddal, és igényességgel, az eredeti emlékek megtartása mellett újították fel. Mozart is gyakran járt ide, és szerezte inspirációit csodálatos műveihez, valamint Goethe is üldögélt itt.
 

Garda-tó

A csodálatos Garda-tó Veronából egy napos kirándulással elérhető. Veronából mindössze 20 perc alatt a tóhoz lehet érni (a vonatról Desenzano del Garda-Sirmione állomáson kell leszállni). A hosszú idő a nagy tó bejárása. Ez megtehető hajóval, vagy autóbuszokkal. Olaszország legnagyobb tava a jégkorszakban képződött, gleccserek formálták. Különösen szép és népszerű célpont a Garda-tón belül Sirmione (mi ide jöttük el), Malcesine és Nago-Torbole. Az északi helyek inkább a csendre nyugalomra, míg a Garda tó déli települései a pezsgésre vágyóknak kedvezők. A Garda tónál található Olaszország egyik legnépszerűbb vidámparkja, a Gardaland. Mindezek mellett, a környező hegyek remek kirándulásokra is lehetőséget adnak. 

Innen Bergamóba vettük volna az irányt, de egy kis malőr miatt kicsúsztunk az időből. A Lago Maggiore-t gondoltuk még, hogy megnézzük, de mikor megláttuk, hogy milyen nagy dugó van Malpensa felé, lemondtunk róla. Egy kis városkában álltunk még meg spontán.  

Este minden gond nélkül hazaértünk. Az autó leadásával sem volt semmi baj. (Ilyen se volt mg, hogy 3 napon belül feloldották a depositot). Sikerült elérni egy ismerősön keresztül, hogy a WIZZ egyik újfestésű gépe jöjjön Milánóba :D Sok jelentősége nem volt, de kivi voltam rá, hogy milyen élőben az új festés :D 

Összességében nagyon jó két napot töltöttünk újfent Olaszországban. Az Expót, és különösen Veronát mindenkinek csak ajánlani tudom.