A pekingi poszt kicsit másabb lesz, mint a többi. Az oka: egyrészt annyi látnivaló van, aminek nem látom értelmét leírni. Másrészt pedig magyarul is vannak könyvek, amik felsorolják, részletesen leírják a látványosságokat. Ezért inkább csak arról írok, hogy hogyan osztottam be a látnivalókat, melyik nap mit néztem meg. Illetve néhány érdekességet, amiket Pekingről tapasztaltam. (Összesen 5 napot töltöttem a városban).

Az időeltolódásnak köszönhetően ugyanakkor érkeztem meg helyi idő szerint (1:40), mint amikor elindultam Vlagyivosztokból (1:45). 3 óra a repülési idő, és 3 óra az időeltolódás is. Itt már az emberibb 6 órás eltolódás van Budapesthez képest (Vlagyivosztokban +9).

1. nap

Lényegében csak a várossal ismerkedtem, semmi extrát nem csináltam. Kipihentem a repülés fáradalmait. Mire beértem a szállásra a reptérről, majd 4 óra volt. Beosztottam a látnivalókat, és telefon után kutakodtam – de akkor még sikertelenül. Pekingben az a jó, hogy jól felosztható körzetekre a város, így egy-egy nap egy körzetet kényelmesen be lehet járni.  

2. nap

A Tiltott Várossal szerettem volna kezdeni, de olyan embertelen tömeg volt már 9-kor, hogy lemondtam róla, és átszerveztem a napot. A mai nap látnivalói;

Wangfujing sétálóutca

Szent Mihály-templom

Konfucius templom

Láma-kolostor

Ditan (Föld oltára) park

Dob-torony (felújítás miatt októberig zárva)

Harang-torony (felújítás miatt októberig zárva)

Nanluogu Xiang utca (Hutong)

3. nap

Nagy Fal (Badaling) 

4. nap

Tiltott Város (Császári palota)

Tianmen tér

o   Meridián kapu

o   Nemzeti Múzeum

o   Országos Népi Gyűlés épülete (Kínai Parlament)

o   Népi Hősök Emlékműve

o   Mao Zedong mauzóleuma

o   Zhengyang kapu

o   Qianmen kapubástyák

Beihai park

Houhai-tó

Pekingi Állatkert

Olimpiai Park

5. nap

Tiantan Park

vásárlás

Utolsó nap estéjére maradt az egyetlen kötelező program: megjelenni egy észak-koreai étteremben. De erről majd a következő posztban.

Összességében Peking érdekes város. Az első nap után annyira nem tetszett a város, hogy azon gondolkodtam, hogy otthagyom az egészet, és valahova vidékre elmegyek. De aztán csak maradtam. Érdekes. Kb. ezzel a jelzővel tudnám illetni. Egyfelől vannak szép részei (nem, nem a Tiltott város vagy a Nagy fal – ezek egyik sem olyan, ami miatt megéri), hanem pl. a Tiantam vagy Beihai park, vagy a Tianmen tér. Ami nem tetszett, az az embertelen tömeg. A helyiek. Igaz a mondás, hogy mindenhol ott vannak. Tényleg. És nem ismerik azt a szót/fogalmat, hogy SORBAÁLLÁS! (Pl. jó pár – majd nem mindegyik épület, amelyik nem üres – zárva van a Tiltott városban. Nem azt csinálják, hogy beállnak sorba és mindenki be tudna nézni, tudna vetni rá egy pillantást, hanem 15 irányból próbálnak odafurakodni. Rendben, megértem én, hogy sok mindenben le vannak maradva, de valahogy ezzel nem tudtam azonosulni).

A Nagy fallal az volt csak a bajom, annak ellenére, hogy olyan részére mentünk, ahol szerencsére nincs embertömeg, hogy alig látni eredeti részét. Ami látogatható, az lényegében fel van újítva. Pl. csúszásmentes kővel lerakva… És ha már a fal: sajnos mindenkit el kell, hogy keserítsek, de nem látszik az űrből. Igaz, nem jártam – még – fent, de ami késik, nem múlik :D – de ez már régóta bebizonyított tény. Kb. autópályának, vagy folyónak látszik. :D 

Ételek

Természetesen a kedvenc helyeimen ettem. A legolcsóbb, és legfinomabb helyek: az utca. Szerencsére a szállásom egy ilyen utcán van, így nem volt sok gondom vele. Lövésem sem volt, hogy mit ettem. Most se tudom. De finom volt. Igazi kínai kaja: rizs és valami – pálcikával.

A pekingi kacsa sem maradhatott ki, ha már Pekingben járok. az árát leszámítva nagyon finom volt. Szépen ropogósra megsülve, egy egész kacsa. A Quanjude kacsaétterem az egyik leghíresebb. De előre kell asztalt foglalni.

Az éjszakai piacot (Dongnamen utca) pedig azoknak tudom ajánlani a Wangfujing utca mellett, akik szeretik a kis állatokat. Sült póktól kezdve, denevéren át kígyóig, mindent lehet kapni, enni. Én a kígyót, a hernyót és a skorpiót kóstoltam meg. A százlábú, bár guszta volt, de arra nem vitt rá a lélek. 

A nagy nemzetközi láncok hálózatai is megtalálhatók Pekingben, így aki megunja a helyi ízeket, az tud ezekből is válogatni.