Jekatyerinburg
kirándulás Európa és Ázsia határán

A város, mely Európa és Ázsia határán fekszik, 1,35 millióan lakják. Az ember nem is gondolná, hogy mennyi minden kötődik a városhoz: itt született pl. Borisz Jelcin, a 90-es évek orosz elnöke, de itt gyilkolták meg 1918. július 16-án a cári családot, Romanovokat. A külföldiek elől a város az 1990-es évek elejéig tiltott terület volt.

4 óra vonatozás után érkeztem meg az első ázsiai városba. A „marhavagon”, ahogy én hívom a harmadosztályt, szokás szerint tele volt. (Később majd írok eg külön posztot, hogy milyen az élet ezen az osztályon). Eliana, aki az itteni szállásadóm volt 3 éjszakára, már a vasútállomáson várt. Ő kért nagyban elnézést, hogy nem tudott a kocsihoz kijönni, és nekem kellett kint megkeresni őt. Mivel alig ettem valamit, így a központba mentünk vacsorázni. Még egy kicsit sétáltunk a városban, és megnéztük a naplementét is. Ez itteni idő szerint éjfél körül van. A főutca köztéri szobrokkal kifejezetten jól el van látva: a fiatalok padon ücsörgő emlékműve mögött Michael Jackson egészalakos szobrával is lehet fotózni, de emlékművet emeltek a házasság szentjeinek és a kánikulának is, amely 37,5 fokkal (árnyékban) minden idők legforróbb nyara volt Jekatyerinburgban. Hajnal 1-re értünk Eliana lakására és átbeszéltük a másnapi útvonalat.

Mint a rövidke bevezetőben említettem, Yekaterinburg a Romanovok városa volt. Először megnéztük a Romanov halotti házat, ahol a családot meggyilkolták. 1918. július 16-án II. Miklós orosz cárt, a feleségét, és 5 gyerekét (akik közül a legidősebb sem volt 20 éves), egy iparos házának az alagsorában megölték. Sokáig lezárva tartották az épületet, de 1977-ben múzeummá alakították Borisz Jelcin közreműködésével.

kepatmeretezes_hu_IMG_0638.JPG 

Manapság a megemlékezéseket a közelben található Szűz Mária templomban tartják. A kép épület között áll a kicsinyke, fából készült kápolna, melyet a cári család nagynénijének szenteltek fel. Ő sem végezte jobban: kicsivel később fogták el, mint a családot, de kegyetlenebbül járt: olajjal lelocsolták, majd felgyújtották.

kepatmeretezes_hu_IMG_0636.JPG

A Romanovokat azonban nem ott temették el, ahol meggyilkolták őket. 16 km-rel a várostól, a Gamina Yama erdő közepén helyezték őket örök nyugalomra. Az emlékükre hét templomot emeltek. Két nagyobbat, a cárnak és a feleségének, és 5 kisebbet a gyerekek emlékére.

kepatmeretezes_hu_IMG_0567.JPG

IMG_0563.JPG

Biztos, hogy sokan emlékeznek a tanulmányaikból, hogy Európa és Ázsia egyik határa az Urál hegység. Szerencsére Yekaterinburg ezen hegység lábainál fekszik, így adta magát, hogy felkeressem az emlékművet, mely szimbolikusan elválasztja egymástól a két kontinenst. Több emlékű is húzódik a hegységben. Mi a legtörténelmibbhez mentünk, amelyik 40 km-re fekszik a várostól. Már 1837-ben felállítottak itt egy vonalat, mely a mai napig a szimbolikus határ. A legenda szerint, ahhoz, hogy szerencsénk legyen, egy-egy pohár bort kell meginni a kontinens egy-egy oldalán.

 kepatmeretezes_hu_IMG_0589.JPG

Yekaterinburgban sem maradhatott el a fénykép a jó öreg Leninről. Vele szemben helyezkedik el a Városháza épülete.

kepatmeretezes_hu_IMG_0648.JPG

kepatmeretezes_hu_IMG_0647.JPG

A város egyik központi része az Istoriheski. A folyót egy hatalmas tóvá duzzasztották fel. A legújabb toronyházakat ezen a területen építik. Hogy mennyire dinamikusan fejlődik a város, azt nem csak a vadonatúj szobrok mutatják, hanem a város legfőbb látványossága is. Ez a város fölé magasodó felhőkarcoló, a Viszockij torony: csak 55 emelet magas, ezzel annyira kiemelkedik a városból, mintha az Empire State Building tetejére mennénk fel New Yorkban.  Sajnos technikai okok miatt nem lehetett felmenni; pedig kíváncsi lettem volna rá, hogy milyen a város felülről. Ennek ellenére a tavat körülölelő panelépületek a várost „kelet New-Yorkjává”teszi.

 kepatmeretezes_hu_IMG_0624.JPG

A város duplán a foci lázában ég. Egyrészt sok helyen látni kivetítőt, amin az éjjeli meccseket követik az emberek, másfelől pedig már a következő VB-t reklámozzák: virágokból kirakták, hogy 2018, mivel Yekaterinburg is az egyik helyszíne lesz a következő futball világbajnokságnak.

 kepatmeretezes_hu_IMG_0623.JPG

A központ és a folyópart mellett helyezkedik el az irodalmi negyed. Itt találhatók a város legrégebbi fa épületei. Ezek ma múzeumok, és egy-egy jelentős költőnek-írónak, művésznek állítanak emléket.

 kepatmeretezes_hu_IMG_0640.JPG

A közlekedés amúgy jó; a jellegzetes magyar Ikarusz buszok és szovjet ZIL trolik biztosítják a helyieknek az eljutást egyik helyről a másikra. Nah meg az egyetlen metróvonal, mely 9 megállóból áll. Számban ugyan eggyel rövidebb, mint a budapesti 4-es, de hosszra lekörözi. (Az internetes adatbázis alapján a 4-es a 10 megálló hossza 7,4 km, míg az orosz városé 12,4 km). Egy dologban közös: ugyanazok a kocsik futnak, mint nálunk a 2-esen, de ezek sokkal jobb állapotban vannak.

kepatmeretezes_hu_IMG_0653.JPG

kepatmeretezes_hu_IMG_0649.JPG

A yekaterinburgi Háborús Múzeum a város szélén helyezkedik el. Repülőktől kezdve, légvédelmi fegyvereken át tankokig mutatja be, hogy főleg a II. világháborúban és az azt követő hidegháború során milyen harci eszközöket vetettek be az oroszok (akkor még szovjetek) a nyugat ellen. 

kepatmeretezes_hu_IMG_0607.JPG

kepatmeretezes_hu_IMG_0604.JPG

kepatmeretezes_hu_IMG_0601.JPG

Yekateinburgtól 350 km-re található Nizhnyasa Sinyacikha települése. Sikerült egy olyan helyet mutatnom, mondanom Elianának, melyről egyfelől még sem ő, sem a barátnői nem hallottak, másfelől ebből következik, hogy még nem is voltak ott :D Ez valójában egy szabadtéri múzeum, mely az Urál hegységben élő népek életét mutatja be. Hogyan éltek a 17-18. században. Érdekes volt. Kb. 15 épületet rendeztek be múzeumnak és a belépő mindösszesen 50 rubel. Ide két barátnője, Ludmilla és Vaida is elkísért minket. Ők most tanulnak angolul, így a kommunikáció velük nehézkesebb volt az elején, de a végére egész jól belejöttek.

kepatmeretezes_hu_IMG_0661.JPG

kepatmeretezes_hu_IMG_0662.JPG

kepatmeretezes_hu_IMG_0733.JPG

kepatmeretezes_hu_IMG_0673.JPG

 

Útközben próbáltam megtudni Elianától, hogy található a magnitoburci uránbánya. De ez annyira feladta a leckét neki, hogy szegény a nagybácsiját hívta fel segítségül, de a kérdésre ő sem tudott felelni. Örök rejtély marad, hogy hol lehet…

Ellenben ami biztos, hogy visszafelé megnöveltük 500 rubellel az orosz rendőrség büdzséjét. Érdekes az orosz közlekedés. Hogy értsük a büntetést, erről néhány szót (nem tudom, hogy máshol is így van-e, de ebben a szituációban így történt, így ezt írom le): 70-es tábla volt kitéve, hogy ennyi a megengedett. Az utak állapota katasztrofális, így nem csoda a korlátozás. De a szabályok szerint +20 (!! – nem, mint nálunk, hogy semmi ráhagyás!!) km/h-ig – tehát 90-ig – nem büntetnek. Mi 96-tal mentünk, amikor a rendőr már messziről leintett minket. Így tehát csak a 6 km/h többletért járt az 500 rubeles (kb. 3250 Ft) büntetés.

Egyik este elmentünk Elianáék kertjébe. A várostól pár km-re található, egy erdős területen. Nagyon szépen berendezett vidéki ház. Ami miatt mentünk, az az orosz banya kipróbálása. (A szó nem összekeverendő a csúf nőre értett szóval :D ) A szaunához hasonló fürdőzés, de nem az. Erre allergiásak is, ha valaki szaunát mer rá írni. Évszázados tradíciója van. Az LP a TOP 19 látnivalók közül a 2. helyen említi a banya kipróbálást. Én is mindenképp szerettem volna átélni, hogy milyen is lehet. Szerencsére már az út elején alkalmam volt erre. Tényleg felfrissít. Utána percekig nem is tudtam megmozdulni, annyira leszívta ez erőmet. Ha alkalmam nyílik rá, még élek ezzel az út során.

Másik este pedig egy Eliana elvitt egy tradicionális orosz koncertre. Az elején többféle hangszeren játszottak, tartottak bemutatót, majd egy együttes lépett fel. A dalok jellegzetes orosz zenék voltak. Igaz a szövegből egy mukkot sem értettem, de ennek ellenére tetszett. Pár dalnak jó volt a csengése. Álljon egy összevágott videó a koncertről:

 

Mivel a vonatom hajnali 3:49-kor indult következő állomásom, Tyumen felé, így addig nem feküdtem már le. Időben indultunk. Még volt egy kis kalamajkám egy visszaváltott vonatjeggyel. Azt kellett intézni (erről majd az orosz vonat posztban). Illetve meg akartam venni az Ulan Udetől Vladivostokig terjedő szakaszig a hiányzó 4 jegyet. De, mint mindig és mindenhol, itt is olyan hosszú volt a sor, hogy nem volt időm kivárni. (Itt nem 2 per egy jegynek a megvétele).

A vonat már indulás előtt bőven befutott az állomásra. Itt elváltak útjaink Elianával. Búcsúzás, majd a helyem elfoglalása után elindultam ténylegesen is Szibériába. 

A bejegyzés trackback címe:

https://alitraveling.blog.hu/api/trackback/id/tr116463767

Alitraveling a Facebookon

Leírás

A blog az utazásaimról szól, ahol megfordulok a világban :)
Az utóbbi időkben ez bővül a túra beszámolókkal.  

>

Alitraveling posztjai a nagyvilágból :)

TÁMOGASD AZ OLDALT:

Google translate

Látogatóim

Flag Counter

Szerzői jog

A honlapon szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett.

E-mail: alitraveling.hu@gmail.com 

Copyright © . Minden jog fenntartva.