Alitraveling

Betlehemből visszaérve autóba ültünk, és elhagytuk Jeruzsálemet. Észak felé, Galilea felé vettük az irányt. Először lementünk -300 méterre a Holt-tenger felé, ahol megálltunk fényképeket csinálni a tengerszintről. A főúton rendőri ellenőrzésbe futottunk bele, de 1-2 kérdésen kívül (pl. honnan jövünk, hová megyünk), semmi nem volt. Nem értük el a „tengert”, mert előtte pár km-re ráfordultunk a 90-es főútra. Ez vitt fel minket észak felé. Jobbról a jordán határ, balról meg Palesztina feküdt. Semmi extra nem volt az úton, bár egyszer itt is belefutottunk egy ellenőrzésbe. A csomagtartót is megnézték, valamint iratokat is kértek, de különösebben semmi sem volt.

Bet Seán volt a célpontunk, mely 6000 év történelméről tanúskodik, így méltán nevezik Izrael Pompejinek. Itt található az ország legjobb állapotban fennmaradt, egykor 8000 fő befogadására alkalmas római színház. Bet Seán hajdanán a római Decapolis tagja volt, azaz egyike a tíz legfontosabb városnak a Földközi-tenger keleti partvidékén. Gyönyörű oszlopsoros utcái voltak, és az ásatások során 18, egymásra rakódott város nyomai kerültek napvilágra.

A színháztól indult az a széles, bazalttal burkolt oszlopcsarnokos utca, amely a domb lábánál derékszögben megtört. Az úttól jobbra állt egy hatalmas fürdő együttes. 

A sarkon állt egy templom, mellette egy Nymphaion, amellett pedig egy oszlopos emlékmű egy bazilikával és római fürdővel. Az oszlopos út keleti irányban tovább folytatódott, de egy másik ága a tellt megkerülve tovább haladt északra. 

A város a bizánci korban is tovább virágzott, sőt, a 636-os iszlám hódítás után sem pusztult el. Végül a 8. században egy földrengés döntötte végleg romba.

Bet Seántól fél órányira értük el a Jordán folyót, mely szintén a legszentebb helyek közé tartozik. A Jardenit keresztelőhelyen sok zarándok megmártozík a vízben. Mi zárás után pár perccel értünk oda, de olyan szerencsénk volt, hogy összefutottunk egy orosz csoporttal, akiknek a vezetője tudott egy utat, ahol le lehetett menni a folyóhoz. Követtük őket, és a kereszteléstől pár méterre, de mi is belementünk egy kicsit a folyóba. Az orosz csoport teljes egészében megmártózót a vízben.

A legenda szerint röviddel azután, hogy Jézus elhagyta Názáretet, találkozott Keresztelő Szent Jánossal, aki a Jordán vize mellett prédikált. Jézus megkeresztelésére a Biblia által oly gyakran határként említett folyóban került sor. Miután jelképesen megtisztult, elindult, hogy betöltse küldetését. A hagyomány szerint a keresztelés ott történt, ahol a Jordán kiömlik a Genezáreti-tóból. Elmondhatjuk, hogy mi is megmostuk magunkat azon a szent helyen, ahol annó Jézus is megtisztult.

Mire végeztünk a „mosakodással”, besötétedett. Tiberias városa kb. 12 km-re van a helytől. Az éjszakát itt töltöttük. Este egy 2 személyes hústálat ettünk, tele mindenféle finomságokkal.

Utolsó napunkon megnéztük reggel Tiberias városát, és a tavat. A csodatételek nagy része ezen a helyen játszódott, történt (pl. kenyérszaporítás). Tiberiasnak különösebb látnivalói nincsenek. A Genezáreti-tó „fővárosa”, mely főleg nyáron nagyon népszerű. Érdekessége, hogy ez is a tengerszínt alatt helyezkedik el.

A szent város az időtlenség és a modern lüktetés sajátos keveréke. Itt töltötte élete nagyobbik részét Jézus. Ma a hívők szemében Názáret egyenlő a kereszténységgel. A különös falu, ahol Jézus nevelkedett, ma kb. 20 templom állít emléket Názáret fiának, amelyek közül a legkiemelkedőbb az Angyali Üdvözlet-bazilika. Ez a Közel-Kelet legnagyobb temploma, melyet 1969-ben fejeztek be. 

Azt a helyet jelöli, ahol Gábriel arkangyal hírül vitte Szűz Máriának, hogy az Úr őt választotta fia édesanyjának. A jelenetet pompás, részlet gazdag freskósorozat örökíti meg; minden részlet más országból való. 

A templom egy domboldalba épült egy barlang fölé. A domborzati viszonyok miatt kétszintes templom, amelybe alul lehet bejutni, és felül ki.

A bazilikával szomszédos Szent József-templom alagsorában egy barlang található, amelyről úgy tartják, hogy ez volt Jézus nevelőapjának, Józsefnek az ácsműhelye.

Haifa ma Izrael harmadik legnagyobb városa, és egyben utolsó előtti állomásunk, mielőtt visszatértünk volna Tel Avivba. A város híres technológia iparáról.

A haifai Karmel-hegy oldalán pompázik a világ leghosszabb teraszos kertje. Itt magasodik az aranykupolás Bahá’i szentély és az Egyetemes Igazság Házának palotaszerű épülete, mely a vallás központja. A kert közepén, a tizenkilenc terasz közül a tizediken magasodik a Báb aranykupolás szentélye. Ebben található Szijjád Ali Mohamed, a Báb sírja, aki perzsiai muszlimnak született, és 1844-ben hirdette meg „Isten küldöttének” közelgő eljövetelét. 

1850-ben eretnekség miatt kivégezték – földi maradványait tanítványai 1909-ben hozták Haifába. A VALLÁSRÓLITT OLVASNI, a TÖRTÉNETÉRŐL PEDIG ITT.

Mivel lassan időben voltunk, és a reptértől messze voltunk még, így elindultunk visszafelé. Azonban, hogy megszakítsuk még utunkat, rövid kitérőt tettünk Caesarea történelmi városában. Római gyarmatváros, mely rendelkezett amfiteátrummal is. 

A vizet egy épségben megmaradt vízvezeték szállította. A romokat nem néztük meg, ellenben a Földközi-tengerben a lábunkat megmártottuk.

Netanjában álltunk meg ebédelni, majd a reptér felé mentünk. Nehezen találtuk meg a reptér területén lévő benzinkutat. Végül nem is ott, hanem egy tőle nem messze lévőben tudtunk tankolni. Az autóval semmi probléma nem volt. Az Avis átvitt minket az 1-es terminálra.

A kálvária itt kezdődött elölről, vagyis inkább folytatódott. Már rögtön a belépési kapunál kiszúrtak minket. Míg más minden további nélkül mehetett befelé, addig minket kivettek. A cuccost és a ruhákat is átnézték – persze nem talált semmit sem. Mikor a poggyászellenőrzés felé mentünk, kérték az útlevelet, ahol persze a vízumok megint gondot okoztak. Egy viszonylag jó fej ellenőrt kaptam. Jöttek sorban a kérdések, de most nem Irán miatt, hanem a 4 évvel ezelőtti indonéz útról érdeklődtek: mit csináltam, miért voltam ott; merre jártam, stb. Iránról is szó volt, de kevesebb, mint befelé jövet. Pár percre magamra hagyott, gondolom ekkor ment el leellenőrizni a dolgokat. Visszajött, és folytatódtak a kérdések: ugyanez még egyszer, hogy igazat mondok-e, nem változtatok-e rajta. Kb. 20 percig tartott a kérdez-felelek. Majd jött a poggyász. Itt szétszedték a táskámat; olyan szinten, hogy még a tabletet is kivették a tokjából, de még a szemüveget is. Mindent egyenként átnéztek. A végén magamban már mosolyogtam, hogy mennyire erőlködnek, csak, hogy találjanak valamit – de nem adtam meg nekik ezt az örömöt :D A poggyász ellenőrzés után jött a teljes testkontrol. Zoknitól kezdve a kabáon át, engem is beleértve, mindent megnéztek – az eredmény ugyanaz, azaz semmi :D Szerintem rettenetesen bánták, hogy semmilyen fogást nem találtak.

Közben Gy-t is átnézték, amíg várt rám. Szerintem őt miattam, de ő megúszta egy kisebb poggyász

A gép időben indult, és érkezett Budapestre, ahonnan transzferrel jöttem haza.