Alitraveling

Pennsylvania legnagyobb városa, vagy ahogy nevezni szokták, „a testvéri szeretet városa”. Lakossága és területe szerint az Egyesült Államok ötödik legnépesebb városa. 1773-ban itt írták alá a Függetlenségi Nyilatkozatot, és a város lett a nemrég született Egyesült Államok első fővárosa. Philadelphia az egyik legrégebbi és történelmileg legjelentősebb város az Egyesült Államokban. Miután William Penn a 17. század végén a Delaware-folyón épült philadelphiai kikötőt megalapította, a világ minden tájáról érkeztek ide a bevándorlók. Az ő munkájuk révén a város egyre jobban terjeszkedett, ipara növekedett. A város környéke és éttermei ezt a régről megmaradt nemzetiségi kavalkádot tükrözik. Azt, hogy a város Amerika egyik legnépszerűbb turistacélpontja, köszönheti mindenekelőtt változatos történelmének, elsőrangú műgyűjteményeinek, különleges múzeumainak, kiváló éttermeinek és szállodáinak és az ország legnagyobb rendezett közparkjának köszönheti.

New Yorkot hajnalban hagytam el. 3:15-kor keltem, hogy elérjem a 34. utcai buszmegállóba. Szerencsére a metró éjjel-nappal jár, de így is kb. 1 óra volt, míg a 11. és 12. utca közé megérkeztem. A Megabus rendszere hasonló a fapadosékhoz: minél hamarabb veszed a jegyed, annál olcsóbb a jegy. Nekem 3 dollárba került a 2 órás út, mely alatt végig volt Wi-Fi a buszon. Alvással és netezéssel hamar eltelt az idő. 7:45-kor már Philiben is voltam.

Philiben nem hostelben aludtam, hanem a CouchSurfingen keresztül kerítettem magamnak semmilyen esti program, harmadrészt pedig – az előzőből kiindulva – nem kell egyedül töltenem az estéket. Egy amerikai, de Peruból származó lány fogadott be. A kisfiával él együtt. E-mailben írta, hogy csak 9-től lesz otthon, így addig a vasúti pályaudvaron töltöttem el az időt. Szerencsére csak pár percre lakik onnan. 9 előtt nem sokkal ott is voltam, és meglepetésemre nem ő, hanem Eli nyitotta ki. Ő szintén a CS segítségével aludt itt, és Kolumbiából jött. Nem sokkal később Alice is megérkezett. Lecuccoltam, majd Elivel felfedező útra indultunk.

A legtávolabbi látványossággal kezdtünk: a Magic Garden. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Kicsit körülményesen találtuk meg: volt aki nem tudta,, hogy hol van, hol van aki „tudta”, de ennek elirányított minket. Végül nehezen, de megérkeztünk. Nem hiába. Ez nem egy szokványos kert, hanem egy eldugott kis szegmens, mely Isaiah Zagar műve. Díjnyertes mozaik falfestmény-művész, kinek több mint 100 nyilvános falon található meg Philadelphiában alkotása. Művészetét erősen befolyásolta az utazásai, valamint a személyes kapcsolatok más művészekkel.



A 60-as években telepedett le feleségével Philiben, és kezdte meg az élethosszig tartó munkásságát, mely a kreativitás minden változatát felhasználta. A MG magába foglal 3 fedett galériát, valamint egy szabadtéri labirintust. Mozaikokat konyhai csempéktől kezdve, motor keréken át latin-amerikai porcelánokig, mindent magába foglal. A kedvencem a WC ülőke, valamint sörösüvegek beépítés volt. Igazából nem tudtam eldönteni, hogy Zagar tényleg művész-e, vagy egy elmebeteg.

Innen a Philadelphia fő látnivalójához mentünk: az Independence National Historic Park-hoz mentünk, ahol tulajdonképpen az Amerikai Egyesült Államok megszületett. Ez az L-alakú, 45 hektáros terület, amely az óváros része, az USA legtörténelmibb területe. Ekkor az USA kormányzati székhelye, ma pedig Philadelphia turista látványossága. Sétálás közben bármerre is nézünk, csupa történelmi épületbe botlunk. Az épületek szerencsére látogathatók, és a legfőbb, hogy ingyenesek. Azonban előzetesen időpontot kell kérni az Indepence Visitor Center-ben.

1774. július 4-én írták alá a Függetlenségi Nyilatkozatot az IndependenceHall-ban. Csak vezetéssel látogatható. Érdekes is volt megnézni, hogy hol írták alá a Nyilatkozatot (melyet ma Washingtonban, a Nemzeti Levéltár épületében őriznek), de ugyanakkor a végére unalmassá is vált a sok felesleges információtól. Itt most senkit sem untatnék ennek a történetével. Akit bővebben érdekel, ITT, és ITT IS, bőven talál erről információt.



A Congress Hall az amerikai kongresszus találkozóhelye volt, addig, amíg Phili az ország fővárosa volt 1790 és 1800 között.


Az Old City Hall építését 1791-ben fejezték be, és 1800-ig az amerikai Legfelsőbb Bíróságnak adott otthont. A régi városházától délre áll a Philosophical Hall, vagyis az Amerikai Filozófiai Társaság, melyet 1743-ban alapított Benjamin Franklin. Tagja volt többek között Thomas Jefferson, Marie Curie, Thomas Edison, Charles Darwin, és Albert Einstein is. Az épületek az Independence Square-n állnak, ahol magát a Függetlenségi Nyilatkozatot is legelőször közszemlére tették. A Liberty Bell súlya 2080 font, melyet Londonban készítettek 1751-ben. A harangon lévő felirat Mózes 25:10-ből származik: „hirdessetek szabadságot a földön, annak minden lakójának”. A harang ma a Függetlenségi Csarnok tetején található. Itt található többek között a US Mint az USA legrégebbi pénzverdéje, amely jelenleg is működik.

Megtekintettük még a Washington Square-t, mely korábban a nincstelenek temetkezési helye volt. Azonban mára közkedvelt park lett a családok körében. Nem messze, egy másik téren áll a világháborús hősöknek emléket állító emlékmű.


Ebédidőre járt, így felkerestük a város egyik legjobb cheesesteak bárját. A sajt-steak a város egyik fő gasztronómiai fogása. Ajánlásra a Jim’s Steak-be mentünk. Picit kiesik a központtól, de mindenképp megérte elmenni. Vékonyra szeletelt steak darabokból és olvasztott sajtból áll, melyet hosszúkás kiflibe tesznek bele. Elsőre kicsinek tűnt az adag, de a végén be kellett látnom, hogy igenis laktató.

Délután Eli egyik kolumbiai ismerősével találkoztunk, és beültünk sörözni. Nemzetközi társaság jött össze: két kolumbiai, egy török, egy szaúdi és én, mint magyar. Hamar eltelt az este.

Sajnos egy problémával is meg kellett küzdenem. A cipőm megadta magát. Kénytelen voltam nézni egy újat. Három boltba mentem el, de végül a Mecy’s-ben vettem meg. Kényelmesnek tűnt. A másikat elajándékoztam az utcán hazafelé. Este még beszélgettünk, majd mindenki nyugovóra tért.

Másnap reggel Elit kikísértem a 30th Street Stationhoz. Itt elváltak az útjaink. Ő ment Washingtonba, én meg Lancasterbe, az amish emberekhez. A vonatig még volt egy órám, így elmentem a közelben lévő Philadelphia Museum of Art-hoz. 

Jelentős művészeti galériával rendelkezik, ám engem elsősorban a felvezető lépcső érdekelt. Itt edzett ugyanis Rocky, azaz Sylvester Stallone a Rocky 1-2 filmekben. Kultikus helyszínnek számít.

Az amishok (róluk a következő posztban írok részletesebben) után még nem mentem egyből vissza, hanem szétnéztem az esti Philadelphiában. A városháza épülete az egyik a legszebb a városban, főleg esti fényekben. Alaposabban szétnéztem a Mecy’sben, ahol vettem még egy nadrágot.
Este elköszöntem a szállásadómtól, hiszen másnap reggel szintén hajnalban (5-kor) indult a busz Washington D.C.-be. Összepakoltam, majd nyugovóra tértem.