Mir - Мір
A várat Jurij Iljinics, a Litván Nagyfejedelemség breszti helytartója (sztaroszta) építtette saját birtokán 1506-1510 között gótikus stílusban. 1568-ban a Radziwiłł-mágnáscsalád tulajdonába került, akiknek a közeli (28 km-re délkeletre fekszik) Nyaszvizsban volt a székhelye. Az építkezést reneszánsz stílusban folytatták, az északi és keleti fal mentén háromemeletes palotát alakítottak ki. Később a vár számos ostromot állt ki, 1655-ben az oroszok, 1705-ben a svédek, 1794-ben pedig Kosciuszko felkelői harcoltak falainál. 1812. június 27-28-án a Platov vezetése alatt levő 2. orosz (kozák) hadsereg és Napóleon lovascsapatai ütköztek itt meg. 1813-ban Dominik Radziwiłł halála után a várat lánya Stefania örökölte, aki egy Wittgenstein-herceg felesége lett. Az ő halála után, 1828-ban a vár a Wittgenstein-család tulajdonába került.
A kastély a napóleoni háborúkban elpusztult, csak az 1870-es években építették újra. A 19. században a vár elvesztette harci jelentőségét, keleti oldalánál parkot alakítottak ki, mely 1904-ben a ma is meglévő Szvjatopolk-Mirszkij-kápolnával gazdagodott. 1895-ben a vár a Światopełk-Mirskicsalád tulajdona lett és az övék is maradt a szovjet hatalomátvételig, 1939-ig. 1914-ben a világháborús harcokban a kastély elpusztult. A várudvart 1941-1944 között a németek a helyi zsidó lakosság bebörtönzésére, majd 1942 májusától likvidálására használták.
2000-ben a kulturális világörökség részévé nyilvánították, a délnyugati bástyában kisebb múzeumot rendeztek be és nagyszabású restaurációs munkálatok kezdődtek, melynek során a vár előtt a növekvő idegenforgalom kiszolgálására egy nagy parkolót is kialakítottak.
(forrás: wikipedia - mivel nem nagyon sikerült feljegyzést készíteni az orosz nyelv miatt, így egyszerűbb volt onnan bemásolni amit erről tudni kell).
Itt sajnos egy pech ért. Már tegnap megállapítottuk, hogy Mirből nem tudok közvetlenül eljutni Bresztbe. Előbb vissza kell mennem, majd onnan busszal le a városba. Ami azért érthetetlen, mert Mir ugyanazon az útvonalon fekszik, mint Breszt. A kinézett busz azonban nem jött. 12:29-kor kellett volna jönnie, ám nem jött. 13:10-kor érkezett csak egy, aminek elméletileg nem kellett volna jönnie. Előtte úgy náztük ki a menetrendet, hogy a fél 1-gyessel 14:15-re érek vissza Minszkbe, majd onnan a 14:50-es busszal tudok továbbmenni Bresztbe. Azonban a 40 perces késés pont arra volt elég, hogy 2 perccel lekéstem a buszt. A következő csak fél 5-kor jött, így addig tudtam viszont enni. A baj csak az volt, hogy egy olyan tragacs indiai busszal mentem, aminek olyan hangos volt a motorja, hogy max hangerőn hallgatva a zenét is hallottam a motor zúgását. Ráadásul 5 és fél óra volt az út és rettenetesen kényelmetlen. 10 óra után nem sokkal értem Bresztbe, ahol már vártak már a CouchSurfinges szállásadóim.
További képek Mir-ről:
Brest - Брэст (és környéke)
Ott hagytam abba, hogy megérkeztem. Többen is vártak a busznál, mivel a tiszteletemre egy mini CS találkozót is szerveztek a tiszteletemre. Érdekes fogadtatás volt :) Elmentünk vacsorázni, vagyis főleg én ettem, mivel a napi utazások miatt már farkas éhes voltam. az egyik CS-essel folytattam fociról beszélgetést. Kiderült, hogy olyannyira futball fun, hogy szinte mindent tudott a Debrecen csapatáról. Mikor kivel mit játszottunk a BL-ben és az EL-ben, valamint, hogy idén veretlenül lett bajnok a csapat. Ezt sem gondoltam volna korábban, hogy Belaruszban a magyar, azon belül is a DVSC-ről fogok valakivel beszélgetni :) Este már hulla fáradtan dőltem be az ágyba, miután egyeztettük a másnapi programot.
Belovezhskaya Pushcha Nemzeti Park
Elöljáróban annyit elmondhatok, hogy rengeteg helyen aludtam már meg CS-en keresztül, de ilyen fogadtatásban sehol sem volt még részem. Andrew és Alina mindent megtettek azért, hogy a lehető legjobban érezzem magam a városban. A Nemzeti Parkkal kezdtünk. Ez kb. 60 km-re található Breszttől, és érdekessége, hogy a park átnyúlik Lengyelországba. A nagyobbik része azonban Belaruszban van. A park bejárásához a legjobb kerékpárt bérelni. Azzal a legegyszerűbb. Mi is ezt tettük. A park fő látványossága, hogy az európai bölény utolsó 300 példánya itt él szabadon. Ez Európa ma élő legnagyobb testű szárazföldi emlőse.
A bikák testhossza elérheti a 350 cm-t, melyhez 60–80 cm-es farok csatlakozik, marmagassága 180–195 cm, testtömege pedig akár az 1000 kg-ot is elérheti (általában 500–900 kg között). A tehenek valamivel kisebbek, átlagosan 300–540 kg tömegűek. Rövid, széles fején mindkét nemnél megtalálhatóak a szarvak. Szőrzete sűrű, színe az egészen sötét barnától a világos barnáig változik. Nyakán a szőre hosszabb, mely a nyak alsó részén és állán szakállt képez.
A park elején kialakítottak egy mini állatkert félét, ahol bemutatják azokat az állatokat, amelyekből él szabadon is a parkban.
Miután a macit, a farkast és a vaddisznót megnéztük, kinéztük, hogy nekünk a 20 km-es körút való. Többől is lehet választani. ez azért volt jó, mert érintette a belarusz télapó otthonát.
Az út nagyon szép erdőn vitt keresztül. Ami külön jó volt, hogy minden ki volt táblázva, hogy mi merre, hány km. És meglepő módon, angolul is. Sokan jönnek ide hétvégente is kirándulni, mert viszonylag közel van a városhoz, és ragyogó kikapcsolódást kínál. aki nem akar kerékpározni, azt busszal is körbeviszik. Az út felénél jutottunk el a lengyel határhoz, ahol a határátkelőt is láttuk. Mellette haladtunk el. A határ mellett található a Liadskoye-tó, ami különböző védett madaraknak szolgál lakhelyül.
Innen már csak pár percnyire voltunk a Télapó otthonául szolgáló, a parktól leválasztva működő helységtől. Igaz, nincs szezonja, de mint mindenből, ebből is turista látványosságot csináltak. Itt fizettem a legdrágább belépőt, 40.000 BYR-t, ami kb. 1100 Ft-nak felel meg. Külön idegenvezető kalauzolt minket körbe. A program elején rögtön megjelent a télapó, aki köszöntötte a csoportot, majd mesélt a szokásokról. Sajnos oroszul. De mivel volt egy angol hölgy, aki tudott oroszul, ő tolmácsolta nekem az elhangzottakat. Ezután következett a fényképezés. Mindenki csinálhatott vele közös fotókat :)
A parkot is megnéztük, ahol a télapó a mindennapjait tölti. Találkoztunk az erdő úrnőjével is, aki az erdő békéért felel :) korhű jelmezben fogadta a csoportot. Két órát töltöttünk ebben a részben, majd elindultunk kifelé.
Összességében nagyon élvezetes volt. Érdekesek voltak az állatok, főleg a bölény miatt, de maga a park is hangulatos. Mindenképp megérte eljönni.
Este Andrew-val és Alina-val kimentünk a közeli breszti erdőbe, ahol egy katonai gyerek tábor működik egy tó partján. Nem teljesen katonai, mert nem a katonaságról szól. Csak ilyen sátrakban élnek. Történelmet tanítanak nekik. Itt folytattam igen érdekes beszélgetéseket, amiket a következő posztban, az érdekességekben lesz majd olvasható.
További képek a Nemzeti Parkról:
Brest - Брэст
Másnap került sor a város felfedezésére. Reggel megvettem a jegyet visszafelé. 18-kor indult a vonat. Úgy voltam vele, hogy a buszból egy életre elegem lett, plusz amúgy is ki akartam próbálni a belarusz vonatot. Nem utolsó sorban olcsóbb és gyorsabb is volt. Megírtam a minszki CS-esnek, hogy hányra érkezik be a vonat és találkozzunk ugyanott, ahol előzőleg (20-as kassza).
Brest történelemből híres város. Legfontosabb látnivalója a Breszti Erőd. Korábban breszt-litovszki erőd néven is ismert. Az erőd alapjait a napóleoni háborúk után kezdték építeni, de csak az I. vh. előtt alakították át ténylegesen is erőddé. Hírnevét onnan szerezte, hogy 1918. március 3-én ebben az erődben írták alá Németország, az Osztrák–Magyar Monarchia és szövetségesei (Bulgária, Törökország) valamint a bolsevik Oroszország között az I. vh-t lezáró békeegyezményt, melyben Oroszország kötelezettséget vállalt arra, hogy kivonul az általa elfoglalt területekről.
Már a belépés is tükrözi, hogy nem mindennapi erődről van szó. A 70-es években alakították ki a látogatóközpontot, mely során egy hatalmas öt ágú csillagot építettek a bejárat felé. Ezen keresztül lehet bejutni az erőd belsejébe. Itt már több oldalon keresztül írják le, hogy milyen célt szolgált az erőd, ill. annak történetét.
Bent több emlékmű is fogadja az ide látogatókat. Először is a vízért könyörgő katona szobra. A II. vh. alatt a németek vették körbe az erődöt, és csak úgy sikerült majd egy hónap alatt bevenni az erődöt, hogy kiéheztették és szomjaztatták a bent lévőket. E tettért, hogy így hőst és ellenálltak, kapta meg az erőd, a hős kitüntetést.
Vele szemben áll a győzelem emlékműve, mely egy 100 méter magas oszlop, közvetlen mellette pedig egy katona, melynek a hátulján különböző csata jelenetek vannak kivésve.
Ezen a képen is látható, az oszloptól balra, a kis fehér épület. Érdekes története van. Ez az un. Fehér Palota, ahol a békeegyezményt aláírták. Volt ez már minden azonban az évek során. Jelenleg ortodox templomként funkcionál, de a béke aláírása után bezárták, majd katolikus templomként nyitották meg újra a németek a megszállás alatt. De rájöttek, hogy nincs rá szükségük, így még ők alakították át katonai bázisá, majd raktárrá. A 60-as években lett újra templom, és jelenlegi formáját mind kívülről, mind belülről a 90-es években nyerte el.
Több múzeum is található az erődben. Ilyen pl. a Régészeti Múzeum, melyben Bresztről és környékéről lehet megtudni érdekességeket. Ahhoz, hogy azt elérjük, át kell haladni az erőd egyik leghíresebb kapuja előtt. A főkapu, melyet most renoválnak, az egyik legrégebbi része az erődnek. (Pár éve Medvegyev és Lukasenkó is ezelőtt a kapu előtt tartott sajtótájékoztatót).
Egy helyi Történeti Múzeum is helyet kapott az egyik barakkban. ez lényegében egy helyi II. vh-s múzeum. az erőd szerepét mutatja be a II. vh alatt, során. A pusztulást, majd a helyreállítást is végigköveti. Az erőd területén különböző harckocsik vannak még kiállítva.
A városba visszaérve megtekintettem az itteni Lenin szobrot. Különlegességét az adja, hogy Lenin egy templom felé mutat. Kitalálható szerintem, hogy nem erről van szó, hogy arra hívná fel az emberek figyelmét, hogy menjenek templomba; ráadásul katolikusba. A valóságban Lenin Moszkva irányába mutat. Alig 600 km és ott lehet az ember.
A du-n már unatkozással telt. Megnéztük a stadiont, a kajak-kenu pályát, majd elköszöntem és vonatra szálltam. Irány vissza Minszkbe! Megtehettem volna, hogy innen megyek közvetlenül Varsóba busszal, de nem akartam kihagyni egy kuriózum repülést. A Belavia légitársasággal akartam megtenni a Minszk - Varsó utat. Nem mindennap lehet velük utazni. A legnagyobb CS pofon is itt ért azonban. Mint fentebb írtam, megírtam a szállásadómnak, hogy mikor érkezek, mire ő visszaírta, hogy rendben, vár. Megérkeztem, de ő sehol. Vártam, majd írtam neki sms-t, de semmi. Hívásra se reagált. Igazából a mai napig nem tudom, hogy mi történt. Itthonról megírtam neki, hogy nem lett volna kötelező neki elszállásolnia, de annyit meg tehetett volna, hogy ezt megírja, mert akkor még Bresztből tudtam volna valami szállást intézni esetleg. De így éjjel 11-kor már hova? Tudtam, hogy Minszkben nincs olcsó hostel, mert nincs felkészülve turizmusra a város. Akik mennek, azok üzletemberek, nekik van fenntartva a 4 és 5 csillagos luxus szállók, amik nem az én pénztárcámnak vannak kitalálva. Az is eszembe jutott, hogy a gépem reggel 9-kor indul. A reptérre 2 órával előtte érdemes kiérni. a reptér majd egy óra taxival - nincs tömegközlekedés. Mire mindent átfuttattam az agyamon két dolog történt: az egyik kellemetlen: igazoltattak. Igaz, ehhez hozzájárultam én is. Nem az aluljárón mentem keresztül, hanem fent az úttesten. És nem vettem észre, hogy a túloldalon egy rendőr várakozik, akinek több se kellett, minthogy igazoltasson. Átadtam neki az irataimat, útlevéltől kezdve biztosításon át mindent. Nézett kerek szemekkel. Majd mondtam neki, hogy másnap megyek Varsóba, utolsó este. Erre a jegyemet is kérte. Persze azon semmit sem értett, mert angolul volt. Végül elengedett. hát... akkor azért volt bennem egy kis félsz. Utólag jó poén, de akkor azért nem tűnt annak. A másik, amin gondolkoztam, hogy erre a pár órára minek fizessek bárhol is szállást? Így végül úgy döntöttem, hogy kitaxizok a reptérre, és ott töltöm az éjszakát. Bíztam benne, hogy lehetséges és nyitva lesz. Hajnali 1 volt, mire kiértem és a padokon le tudtam dőlni.
Kb. 6-ig aludtam. 7-kor becsekkoltam, majd 8:45-kor már a levegőben is volt a Belavia Boeing 737-ese, hogy alig egy óra múlva eseménytelen út után megérkezzek újfent az EU-ba; mégpedig Lengyelország fővárosába, Varsóba.
További képek Bresztről:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://alitraveling.blog.hu/api/trackback/id/tr406099115
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
