Madrid-Lisszabon-Róma 2012. 02. 8-17
Madrid – 2012. február 8-11.
Egy dél-európai körutazás első állomásának a története. Az egész utat még tavaly júniusban terveztük meg, amikor piszok olcsón találtam egy jegyet Madridba. Innen jött az ötlet, hogy ha már „ilyen közel” vagyunk Portugáliához, nézünk már meg, nincs-e olcsó repjegy oda. Sikerült szintén 1-2 ezer forint jegyet lelnünk Lisszabonba. Mivel Lisszabonból nincs közvetlen fapados járat Budapestre, keresni kellett egy átszálló helyet. Nem akartunk újfent Madridban megszállni, így Rómára esett a választás. Onnan már csak haza kellett jönni.

Útvonal
Szállást decemberben foglaltam le a Musas Residence-be, ahol egy 3 ágyas hostelben szálltunk meg. A központtól nincs messze gyalogszerrel sem, így bátran merem ajánlani mindenkinek, aki Madridban szeretne olcsón megaludni.

Madridban február 8-án délután indult a gép kis késéssel, amit nagyjából behozott a gép. A reptérről a 8-as, 10-es, majd az 1-es metróval tudtunk a városba bejutni. Este kocsma/sör túrára indultunk. Többféle spanyol sört kóstoltunk végig. Kezdünk az EstrellaDumm-mal, majd a Mahou-val folytattuk. Egy helyi étteremben csillapítottuk éhségünket. 

Kemény nap volt a csütörtöki. Reggel 8-kor hagytuk el a hostelt, és este értünk vissza. Ebből a több mint 12 órából több mint felét töltöttük gyaloglással. Volt ebben múzeum, városnézés, templomlátogatás, stb. A Prado-val kezdtük a napot, ami Európa, és a világ egyik legrégebbi és legnagyobb képzőművészeti gyűjteménye. Olyan festményeknek ad otthont, mint pl. Albert Dürer: Önarckép, Rubens A három gráciaParis ítéleteParasztok tánca, van Dyck I. Károly angol király lovas portréja, és Rembrandt önarcképe, vagy az egyik legismertebb Velazquez: Udvarhölgyek. Az olasz mesterek közül kiemelkedő BotticelliRaffaelloAntonio Allegri CorregioGiorgioneTiziano ésTintoretto. Goyanak külön terem van szentelve: az itt látható képe IV. Károly és családja kiemelkedő, de a többit is érdemes megnézni. 



Sajnos fényképezni nem lehetett, én se próbáltam meg, így a fenti képek a netről vannak. A linkekre kattintva bejönnek a képek. 

A Pradótól a Parque de Retiro felé vettük az irányt, amit mi magunk között csak "nyugger ligetnek" kereszteltünk el. Ez tényleg egy hatalmas park több tóval a közepén. Itt esett meg egy érdekes story: történt ugyanis, hogy láttunk egy elektromos autót, amiről úgy gondoltuk, hogy egyszerűbb lenne bejárni a parkot. Időben sokat  nyertünk volna vele. Meg is kérdeztük, hogy hol lehet ilyet bérelni, mire azt a választ kaptuk, hogy "ahhoz itt kell dolgozni". Mondanom sem kell, hogy ezen meglepődtünk, mert nem munkásoknak néztek ki a benne ülök. Mi is, és ők is jót derültek az eseten :) A parkban található XII. Alfonz monumentális lovas emlékműve, egy hatalmas szoborcsoport, valamin a Kristály palota, amiben időszakos kiállításokat szoktak rendezni. 

XII. Alfonz lovas szobra

Innen a városközpont felé vettük az irányt. A Sol egy hatalmas tér, ahol a városháza épülete is áll. Innen nem messze van a Plaza Mayor, ami ma már turistalátványosság, de korábban piac,bikaviadal aréna, vesztőhely és lovagi tornák díszhelye is volt. Ma elsősorban a városvezetés működik az épületekben. A tár közepén található III. Fülöp lovasszobra. 


Plaza Mayor III. Fülöp szobrával
A Királyi Palota innen már nincs messze; de ezt csak kívülről néztük meg. Egyrészt több múzeum nem fért bele, másrészt másnap mentünk az El Escorialba, ami hasonló felépítésű. A Monasterio de las Descalzas Reales egy működő kolostor Madrid szívében. Sajnos itt is olyan szigor van fényképezés teréb, hogy esélytelen volt egy fotót is csinálni; még nekem is :( Csak csoportosan látogatható a kolostor, és a csoport végén is követ egy biztonságis. Utána még a Gran Via-n sétáltunk végig, és fedeztük fel éjszakai kivilágításban Madridot. Útközben ráleltünk egy kifejezetten tengeri ételeket felszolgáló étteremre, ahol kipróbáltuk az osztrigát. Érdekes, de jó íze volt. Innen a Metropolis kupola felé vettük az irányt, majd a Plaza de la Indepence gyönyörűen kivilágított épületét csodáltuk meg. 

osztriga

Metropolis
La Cibeles
A Kolombusz emlékmű is a közelben van, de sajnos nincs kivilágítva, így nem tudtok teljes egészében megtekinteni. 

Másnap egy autós program volt betervezve. Egy Citroen C3-ast béreltünk egy napra, mert a látnivalókat autóval sokkal egyszerűbb volt megtekinteni, mint tömegközlekedéssel. Első állomásunk az El Escorial volt, mely a korábbi királyi székhely volt II. Fülöp korában. A legérdekesebb a Királyi Panteon, ami egy kupolás sírbolt. A legtöbb spanyol király itt van eltemetve, mint pl. V. Károly, II. Fülöp - csakhogy a legismertebbeket említsem. Az Escorial után a Valle de los  Caidos felé vettük az irányt, ami az "Elesettek Völgye". A spanyol polgárháború elesetteire emlékeztet. A legszembetűnőbb látvány a 152 méter magas és 56 méter széles kereszt, amelyet a világ egyik legnagyobb keresztjének mondanak. 

El Escorial

Elesettek Völgye
Segovia - a következő uticélunk - kb. 50 km-re volt innen. Itt egy érdekes jelenségnek lehettünk tanúi. Addig hétágra sütött a nap, kb. 15 fok volt. De áthaladtunk egy 4 km hosszú alagúton, ahonnan mikor kijöttünk egy totál más világ fogadott minket. Mindenhol havas táj, köd, borult idő. Szerencsére mikor megérkeztünk Segoviába, addigra javult valamelyest az idő. A város híres a fennmaradt római vízvezetékéről, ill. a középkori templomairól, és óvárosáról. 




Innen már hazafelé vettük az irányt, de útközben még útbaejtettük Manzanares-el-Real várát. 

Manzanares
Este Madridban belefutottunk tüntetésbe. Itt is a munkatörvénykönyve ellen vonultak az utcára az emberek. Hasonlóan mint nálunk, túl sok jogot biztosítana a tv. a munkáltatónak a munkavállalóval szemben. Ez ellen léptek fel az itteniek. 
Sajnos az esti vacsorának másnap lettek következményei. Egy "all u can eat" étteremben vacsoráztunk, de valamelyik kaja elrontotta többek gyomrát. 

Összességében Madrid nekem nagyon bejött. Gyönyörű város, tele látnivalókkal, parkokkal. A környező települések is élményszámba mennek. Kevés olyan hely van, amire azt tudom mondani, hogy szívesen visszatérnék, de Madrid köztük van. 

Lisszabon: 2012. február 11-14
Következő állomásunk Portugália fővárosa, Lisszabon volt. Hajnalban kellett kelni, mert a gép 7:20-kor indult. Mivel az első metró csak 6-kor jött volna (a menetidő cirka 40-50 perc), így taxival mentünk ki a reptérre. A gépre időben történt a beszállítás, azonban a nagy forgalom miatt 50 perc késéssel tudtunk csak felszállni. Eseménytelen út után érkeztünk meg a fővárosba. A szállás egy picit kintebb helyezkedett el a központtól, az egyik domb tetején. Gyalog indultunk el a központ felé, ekkor még nem sejtve, hogy sikerült megtalálnunk a leghosszabb utat - később ráleltünk egy rövidebbre. A napi programba a várat és a katedrálist terveztük be. Már messziről láttuk a várat, de csak ekkor vettük észre, hogy az 2 dombbal arrébb helyezkedik el. A főtéren sikerült rálelnünk a 28-as villamosra. Előzetesen erről sokat olvastunk, hogy milyen érdekes útvonalon közlekedik. Nem utolsó sorban pedig a várnál van a megállója. Más kérdés, hogy olyan tömegnyomor volt rajta, hogy az első utazás egyben az utolsó is volt ezen a járaton. Elsőre nem sikerült meglelnünk a jó megállót - párral hamarabb szálltunk le. Nem volt rossz a helyzet, mert egy bolhapiac közepébe csöppentünk, ahol szét tudtunk nézni a portugál kacatok között, ill. egy szép templomot is láttunk. A Castello de Sao Jorge innen pár száz méterre volt már csak.

A vár bejárata
A hagyomány úgy tartja, hogy a vár azon a dombtetőn áll, ahol annak idején a város alapját jelentő település. A legrégebbi maradványok a mór hódítás korából származnak. A kilátás miatt érdemes felmenni, hiszen mind a városra, mind a tengerre csodálatos.

Kilátás

A Sé Catedral a vártól 100 méterre található.  Azon a helyen áll, ahol valaha a város fő mecsete. A mai katedrális egy román stílusú épület, mely I. Alfonz király idején épült.

A katedrális kívülről

A délután hátralevő részét módosítanunk kellett, hiszen hasonlóan Madridhoz, itt is belecsöppentünk egy tüntetésbe. Itt is a munkavállalói jogok csorbítása miatt léptek fel.


Az este a többiek pihenéssel töltötték, hogy másnapra helyre jöjjenek. Én addig a városban bóklásztam. Második lisszaboni napunkon két külsőbb helyszínt néztünk meg. Belém negyeddel kezdtünk. Itt található a Mosterio dos Jerónimos kolostor. Kevés ilyen nagyszerű műemléke van a városnak. A kolostor a portugál területi terjeszkedés dicsőítése, valamint az egyedülálló nemzeti stílus kifejezése. Egyben a portugál identitás jelképe, amely olyan emberek síremlékét őrzik, akik segítették az országot naggyá tenni; köztük Vasco da Gamáét.


A Padrao dos Descobrimentos (Felfedezések emlékműve) Tengerész Henrik halálának 500. évfordulójára készült emlékmű.


A környék leghíresebb látnivalója a Torre de Belém. A belémi védelmi torony a Mánuel-stílusú építészet egyik gyöngyszeme; egy mór, reneszánsz és gótikus stílus elemeket magán hordozó káprázatos műemlék. Az építkezés idején 200 méterre állt a tengerben, ám időközben a Tejo folyó feltöltötte a területet.


Innen visszamentünk a városba, majd a város másik pontján elhelyezkedő, modern városnegyedet, a Parque das Nacoes néztük meg. A folyópart mentén majdnem a park teljes hosszában egy libegő közlekedik, amelyről átfogó képet lehet kapni a környékről. Valamint remek kilátási lehetőség nyílik a Vasco da Gama hídra. Ekkor határoztuk el, hogy másnap mindkét hídon át kell mennünk. Az Oceánáriumot néztük meg alaposabban, mely a világ második legnagyobb akváriuma. A legaranyosabbak a tengeri vidrák voltak, ahogy játszottak.

A libegő hátterében a Vasco da G. híd
Harmadik napunkra egy autós programot szerveztünk. Több helyet is betettem a programba, de az utolsó kivételével csak rövid időkre álltunk meg. Az első állomásunk Estoril és Cascais volt. Itt inkább csak a városban sétáltunk (volna), mivel olyan szél fújt hogy jobbnak láttuk, hogyha továbbállunk a követező megállónk felé. Ez a Guinchu partszakasz volt, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a tengerre, vagyis az Atlanti-óceánra. A nap fénypontja a Cabo da Roca volt. Itt ér véget ugyanis a kontinentális Európa, vagyis a kontinensnek ez a legnyugatibb foka. Ez nem más, mint egy festői sziklaszírt, s rajta egy világítótoronnyal. Kőbe vésve Luis de Camoes eposzából, A lusidákból lehet egy részletet olvasni. 



Monserrate volt a következő célpontunk. Ezeket a pompás kerteket még az angolok építették, telepítették a 19. században. A tavaszias időben nagyon jó volt sétálni a pálmafák alatt. A kert közepén egy kastély található, amely sajnos most restaurálás alatt áll, de kívülről így is fantasztikus látványt nyújtott. 


Utolsó megállónk Sintra volt. Sintát kihagyva kijelenteni, hogy láttuk az egész világot, nem állja meg a helyét. A város a portugál királyok nyári pihenőhelye volt a 13. századtól a 19. század végéig. Több kastély, palota is található a városban. Némelyik igen jó állapotban fennmaradt, de van amelyiknek csak az alapjai láthatók. Mi a legnagyobba, a Palacio Nacionalba mentünk be. Érdekessége, hogy két torony uralja a látképet, amiről senki sem mondaná meg, hogy az két kéménytorony a konyhában.  A mórtól a barokkig mindenféle stílusjegy megtalálható rajta. 


Hazafelé tettünk egy 50 km-es plusz kitérőt. Ennyibe került, hogy átmehessünk az Április 25-ei függőhídon, valamint a Vasco da Gama hídon

Este még összefutottam egy régi ismerősömmel, akivel még annak idején - 2007-ben - együtt tanultunk ki Pisaban. Vagyis szobatársak voltunk, és azóta nem találkoztunk. Jó volt újra feleleveníteni a régi történeteket. 

Összességében Lisszabon egy fantasztikus város. Régi vágyam volt eljutni egyszer ide, és most megfizethető áron, de sikerült. Hasonlóan Madridhoz, ezt is csak ajánlani tudom. Egyedüli hátrány, hogy Magyarországról csak a portugál TAP üzemeltet járatot; fapadossal csak átszállás útján lehet eljutni. 

Róma: 2012. február 14-17.
Harmadik városunk Itália fővárosa, Róma volt. Az EasyJet gépe pontosan indult, és eseménytelen út után landoltunk Rómában. A szállás a Terminitől 200 méterre volt, a központi látnivalóktól nem messze. A Roma Pass kártyát érdemes mindenkinek kiváltania, aki 2-3 napot is eltölt, mert az első két múzeum ingyenes vele, a többi 50% kedvezményt ad, + ingyenes tömegközlekedés is jár hozzá. A látnivalókról sokat nem írnék, hiszen Rómáról Dunát lehet azokról ereszteni. Azokat az eseményeket emelném ki, amely érdekesebbek voltak, és esetleg kevesek tudnak róla. 
Szerda reggel egy olyan programon vettünk részt, amelyről előtte álmodni sem mertünk: Pápai Audiencián. Ez nem más, mint a Pápa - jelenleg XVI. Benedek - celebrálja a misét. Kb. 2000 ember fér el a VI. Pál pápa kápolnában, ami nevével ellentétben inkább hasonlít egy sportcsarnokhoz, mint kápolnához. A Pápa egyenként köszöntötte a világ minden pontjáról érkező zarándok csoportokat. Voltak olyanok, akik egy kis rögtönzött előadást adtak elő a Pápának. Ezután mindegyik csoportot megáldotta a kezével. Érdekes, hogy a magyar csoportot (rajtunk kívül voltak még azért) magyarul köszöntötte. Számunkra hihetetlen volt, hogy milyen hangulat uralkodott. Szabályszerűen extázisban éltek az emberek. Látszott rajtuk, hogy számukra ez óriási megnyugvás, hogy el tudtak ide zarándokolni. És mint kiderült, egyes csoportok csak emiatt az esemény miatt érkeztek ide szerte a világból. Nekem egy dolog tetszett még ezzel kapcsolatban: a jegy az ingyenes, de hetekkel előtte be kell jelentkezni az interneten. Ennek ellenére az igazoló email aljára oda volt írva, hogy mikor vesszük át a jegyeket, €5-t, vagy $5-t adományozzunk az egyháznak, hogy az ingyenességet továbbra is fenn tudják tartani... mondanom sem kell, tipikus egyházra jellemző tulajdonság. 




Az esemény után a kötelező látnivalók közül néztünk meg párat: Trevi kút, Spanyol lépcső. 
Másnap délelőtt a Vatikáni Múzeumot jártuk be. A Sixtusi kápolna valami hihetetlen. (Fotózni itt sem lehet, de itt van 360 fokban). Ezután következett sorrendben: Colosseum, Foram Romanum, Angyalvár, majd a programunk másik fénypontja: egy Lazio - Atletico MAdrid az Olimpiai Stadionban. Fantasztikus érzés volt a futball egyik szentélyében megnézni egy meccset. 
Pénteken már csak sétáltunk a városban. Eleget tettünk egyik haverunk kérésének, és bejártuk a Puccini: Tosca c. operájának a helyszíneit. A történet három római látványosságnál játszódik, így igen részletes leírást kaptunk az operáról. Az első felvonás a Sant'Andrea della Valle templomban játszódik, amely gyönyörű belülről. A második a Farnese-palotában (sajnos nem látogatható, mert jelenleg a francia nagykövetség működik benne), míg a harmadik az Angyalvárban. 



Este pedig hazaindulás; majd fél óra késéssel szált fel Rómában a gép köszönhetően a magyarországi időjárásnak. Hajnali 5-re értünk Debrecenbe. 

Az egész útról elmondható, hogy tartalmas, aktív pihenéssel telt. Mindegyik napon sikerült azt megvalósítanunk, amit elterveztünk. Szerencsések voltunk, mert végig jó idő volt - átlagban 15 fok (pluszban) - és felhőt is csak egyszer láttunk utolsó nap Rómában. 

Képek:
Madrid:


Lisszabon:


Róma:


Zárásként pedig jöjjön utunk Himnusza:


és utazásunk díjnyertes képe a Statisztikai Realizációs Intézet hivatalos járművével  (a háttér a lényeg)
Származási hely: Róma

A bejegyzés trackback címe:

https://alitraveling.blog.hu/api/trackback/id/tr906099123

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Alitraveling a Facebookon

Leírás

A blog az utazásaimról szól, ahol megfordulok a világban :)
Az utóbbi időkben ez bővül a túra beszámolókkal.  

>

Alitraveling posztjai a nagyvilágból :)

TÁMOGASD AZ OLDALT:

Google translate

Látogatóim

Flag Counter

Szerzői jog

A honlapon szereplő összes tartalom a szerző tulajdonát képezi. Bármilyen célra történő felhasználása csak előzetes írásbeli hozzájárulás esetén engedélyezett.

E-mail: alitraveling.hu@gmail.com 

Copyright © . Minden jog fenntartva.