Elozmeny: Porto

Autóval tettünk kirándulást a Duoró völgyébe. Bár mennyire is szép a folyó Portóban, az igazi arcát onnan távolabb mutatja be. A folyó 850 km-t tesz meg a spanyolországi forrásától az Atlanti-óceánig. Ez tkp. a portói borhazája. Teraszosan helyezkednek el a szőlő ültetvények. 

Amarante

Első állomásunk Amarante városkája volt. Képeslapra illő látványt nyújt a 16. századi katedrálisa, mely előtt egy 18. századi gránithíd található. Mindehhez a távolabbi dombok szolgáltatnak megkapó hátteret. A kolostorban őrzik Sao Goncalo maradványait, aki a város alapítója volt.

A legenda szerint beleszeretett a hely szépségébe a 13. században. De az kikosarazta – ilyenek voltak már ezek a nők a 13. században is :D . Ennek hatására épített egy remetelakot – a mai templom ennek helyén áll – valamint egy hidat vele szembe. Ennek ellenére ő lett Portugáliában a házasság védőszentje. Szobrát a házasulandók még ma is megérintik. 

A Solar dos Magelhaes múltidéző romjai egy palota maradványai. Napóleon fosztotta ki a palotát 1809-ben. A portugál csapatok a hídnál két héten át feltartóztatták Napóleon több ezres seregét. Cserébe a franciák utána a várost felgyújtották. 

Peso de Régua

Vagy röviden Régua. Igazából teljes egészében kihagyható. Maga a város jellegtelen, semmilyen. Ellenben a táj. Fantasztikus kis hegyi úton vitt az út Amarantétól. Többször megálltunk fotó szünetet tartani.

A legszebb és legérdekesebb akkor volt, amikor a hegen átjöttünk, és olyan magasan voltunk, hogy a felhők fölé keveredtünk. A felhők a völgyet teljes egészébe beborították. Percekig gyönyörködtünk benne. Később bebizonyosodott a dal, hogy a felhők fölött mindig kék az ég. Lefelé áthaladtunk rajta, és bizony borúsabb idő fogadott minket. 

Lamego

Réguától 11 km-re fekszik ez a csöppnyi település. Egy kávé erejéig álltunk meg pihenni. Megérte. Annak ellenére, hogy mindössze egy teljesen felújított vár a látnivaló, megérte. Sajnos a felhők miatt a várost nem láttuk fentről. 

Vila Real

Utolsó állomásunk Vila Real mellett volt. A Casa de Mateus-t iktattuk még be. Portugália egyik legkelendőbb exportcikke, a Mateus rozé tette ismertté. Az 1740-es években épült villa a barokk jegyeit viseli. Hatalmas park veszi körül. Érdekessége, hogy a Mateus család (Vila Reál VII. grófja) a mai napig itt lakik. Így az épületkomplexusnak csak egy része látogatható. A család jelentőségét mutatja, hogy leveleztek pl. VII. Pius pápával, vagy eredeti példánya a portugál Shakespeare-nek tartott Luis Vaz de Camoes A Lusiadák című művének első illusztrált kiadása. A palotában rengeteg angol, francia, japán porcelán, festmény, vagy bútor van kiállítva. Saját kápolnával is rendelkeznek. 

Vila Real fő látványossága a gótikus katedrális. Szépnek szép, de nyugodtan kihagyható. A legmeglepőbb, hogy nem találtunk nyitva egyetlen egy éttermet sem! Szombat este! Végül egy helyi Mekinek megfelelő helyen ettünk.

Autópályán mentünk vissza Portóba. Összességébe nagyon tartalmas napon voltunk újfent túl.

Második autós napunkon Portótól északra tettünk kirándulást.

Guimares

A történelmi múlt, a gasztronómia és az egyház érezhetően befolyásolta Gumiares történelmét. Nem hiába került fel az UNESCO Világörökség listájára. A portugálok már a 12. században letelepedtek itt, és első uralkodója, aki kiűzte a mórokat, letette a ma látható vár alapjait. A mai vár (Paco dos Duques de Braganca) egy kis parkban áll. Az udvar a 17. században hagyta el, és innentől kezdve az 1930-as évekig elhagyatott volt. Ekkor újították fel. Helyreállították és felújították a kandallókat, a perzsaszőnyegeket, a bútorokat. Impozáns látványt nyújt, hogy hogyan éltek itt korábban a portugál királyok. Nem messze áll a castelo, melyet a katedrális védelmére építettek.

A város másik fő látnivalója a főtér (Largo da Oliveira) és környéke. A műfenyő még állt a tér közepén. Hangulatos árkádos, és boltíves épületek veszik körbe a teret.

A középkori Nossa Senhora da Oliveira-kolostorban sajnos már csak a kerengő és a káptalani gyűlésterem őrzi eredeti román stílusát. 

Braga

Braga fő látnivalóinak többsége egyházi. Nem is töltöttünk sok időt az összes felfedezésére. Mindössze a robosztus székesegyházba mentünk be. Régen az mutatta meg egy város nagyságét, hogy mekkora templomot épít. Braga gazda volt, mert hatalmas templomot húztak fel. Több kapuja is volt, azonban mára ezek közül csak egy-kettő maradt meg. A sétálóutca bájos. Vasárnap révén itt méár nyitva voltak az éttermek, és tudtunk enni tengeri kaját. Én kardhalat, KPM asszem polipot, vagy tintahalat, vagy vmi ilyesmit. 

Bom Jesus

Bragától pár km-re, egy dombtetőn található. A jelentős zarándokhelynek számító templomhoz gyönyörű lépcsősor vezet fel. Sajnos restaurálás alatt áll, így nem tudtuk, hogy fel lehet-e ott menni vagy sem. A legelszántabb zarándokok térdükön kúsznak fel, de ez a leírások alapján egyre ritkább. Alternatív megoldás a sikló, amely Portugália legrégebbi, ma is működő siklója. 1882 óta folyamatosan működik. A hely érdekessége, hogy míg a lépcsősor barokk stílusban épült, addig a templom klasszicista stílusban. Hétvégente rengeteg helyi jár ide kikapcsolódni, így tömve volt minden. A kilátás szép volt. 

Ponte de Lima

Senki se gondoljon rosszra; nem tettünk egy gyors kirándulást Peruba. Bár jó lett volna, és jó lenne egyszer elmenni abba a Limába is, de mi most Portugália egyik legrégebbi városkájában álltunk meg egy röpke időre. Szerencsések voltunk, mert a kéthavonta megrendezésre kerülő vásárba csöppentünk bele. Óriási felhajtás volt mindenütt. Ehhez képest a debreceni Mihály-napi vásár piskóta. Sajnos tevét nem árultak KPM nagy bánatára. Pedig ha lehetett volna, vagy lett volna, elénekelhette volna neki a Domedár-dalt. :D

P. de Limából indul a közeli nemzeti parkba (Parque Nacional da Peneda-Geres) az útvonal, de az egy külön program. Akinek van ideje, tegye meg nyugodtan a közel 100 km-es utat. Képek alapján lenyűgöző vidéken halad az út. De erre mondják azt, hogy legalább akadt valami, ami miatt vissza kell egyszer ide jönni. J Az egyik kávézóban vettünk sütiket, amiket az óceán partján kívántunk elfogyasztani. 

Viana do Castelo

Sajnos a fő látnivalót, a párizsi Sacré Coeur mintájára épült Templo de Santa Luziat már nem tudtuk megnézni. Eltelt az idő és bezárt. Az Atlanti-óceán partjáról azért megcsodáltuk.

A korábban vett sütiket a naplemente közben majszoltuk el.

Innen már autópályán mentünk vissza Portóba. Nem maradt más hátra, mint érzékeny búcsút vennünk a várostól. Az autóval sem volt semmi gond leadáskor. A gépünk Brüsszel alsóra ért, ahol 7 órán át untuk el az életünket.

Összességében egy tartalmas kiránduláson voltunk túl. Portugáliában másodjára sem csalódtunk. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Meg is beszéltük, hogy jövőre délre, Faróba megyünk el.