ELŐZMÉNYEK

A WizzAir novemberi akciója keretében nagyon olcsónak tűnt a Budapest-Brüsszel (7300 Ft/retúr) útvonal. Brüsszelben már voltam, és még egyszer nem akartam visszamenni, így adta magát, hogy onnan nézzek szét, merre tovább. A Ryanair nagyon olcsón adta Portóba a jegyet (€40/retúr), így hamar eldőlt, hogy január elején Portugáliába teszünk kiruccanást.

Sajnos a menetrend odafelé nem volt a legideálisabb. Brüsszel alsó mellett el kellett tölteni egy éjszakát. Budapestről és Brüsszelből is reggel indult a gép. Ellenben visszafelé jól jött ki; nem kellett megaludni – 7 óra volt az átszállásra. Téli utazásról van szó, bármikor leeshet a hó, így ennyit rá kellett hagyni. 

Charleroi

Brüsszel alsóra időben, ellenben hullámvasúttal érkeztünk. Erős szél, és eső fogadott minket. Olyannyira, hogy du-n 5-ig ki sem tudtunk mozdulni a szállóból. Charleroi-ban sok látnivaló nincs, de söröztünk, és egy jót ettünk.

Portó

A Douró folyó mentén fekvő egy millió lakosú Portó Portugália második legnagyobb városa. Már a gépről látszódott a város tömör városszerkezete, amelynek kialakulása még a föníciaiak és a rómaiak idején kezdődött. Ekkor Portót még a Cale, azaz gyönyörű névvel illették. Később tették csak hozzá a Portus (kikötő) elnevezést; így lett belőle a Portus-Cale, az ország nevének eredete. 

Sima landolással érkeztünk, ahol az autót felvettük, és már robogtunk is a szállásunk felé. A reptér nincs messze a várostól, hamar odaértünk. A kirándulást úgy építettük fel, hogy egy napot szánunk a városra, és kettőt a környékére, amit autóval fedezünk fel.

A Praca da Liberdade térrel kezdtünk. A tér északi részén a Pacos do Concelho, azaz a Városháza tekintélyes épülete fogad minket. A tér Portó különböző társadalmi rétegeinek találkozási pontja. Koldusoktól kezdve iskolásokon át üzletemberekig, mindenféle réteg keresztezte egymást. Egyedül a Statisztikai Realizációs Intézet járművét nem fedeztük fel. Hiányoltuk. (szerencsére kiderült, hogy ők azon réteg, amelyek csak éjszaka „jönnek elő”). 

A központi piac, a Mercado do Bolho, a Városházától egy tömbre található. Hatalmas, árkádos belső terekkel rendelkezik.

A Rua de Santa Catarina a város egyik fő sétálóutcája. Szálásunk is ezen az utcán volt, igaz, a 855 szám alatt. De ez nem azt jelenti, hogy kint a fenében lenne. Kb. 15 perc sétára a központtól. Itt minden tömb kap egy számot. Ha pl. van egy üzlet 3 kirakattal, mindegyik kirakatnak már van egy száma. Így pl. 200 házszámot simán megtettünk 100 méteren belül.

 A tér déli oldalán foglal helyet IV. Péter lovas szobra.

Innen már jól látszik az Igreja dos Clérigos-templom, és a sokat fotózott Torre dos Clérigos. A barokk templom és a torony ovális épületegységet alkot. Megéri felmászni a 225 lépcsőfokon a 76 méter magas toronyba. Fantasztikus kilátás nyílik a háztetőkre, a Duoró folyóra, és azon túlra is. 

Portó Világörökség központja innen kezdődik. Ma a Fényképeszet Múzeum helyén egykor Portó börtönének és fellebbviteli bíróságának adott helyet. 1974-ben bezárták, és csak 1997-ben nyitott ki újra.

Az egyik útikönyv kalauzát követtük. És milyen jól tettük! Olyan helyekre eljutottunk, ahova magunktól biztosan nem. Egy munkások lakta után folytattuk utunkat, amelynek az utcán száradó ruhák, zászlók, Mikulások az erkélyen (igen, január elején voltunk, és még kint voltak), valamint az erkélyeken őrködő helyi FBI-ok idősek adtak sajátos hangulatot. Az egyik kis étteremben ebédeltünk. Árban és minőségben is tökéletes választás volt. Szűk sikátorok, durva macskakövek és girbe-gurba lépcsők tagolták a Ribeirát. Egyszer csak kijutottunk egy forgalmasabb úthoz. Az egyik irodában befizettünk egy hajózásra a Duorón. Sietnünk kellett, mert az indulásig még akadt látnivaló. 

A Rua dos Soutó meredek utcája vitt fel minket a Muralha Fernandiához. Ez Portó 12. századi fala; már ami megmaradt belőle. Innen a Sé-székesegyház is látható már. A Sé masszív épülete a sziklás domboldal fölé magasodik. Szürke gránitból épült. Sajnos belülről nem tudtuk megnézni – mert árva volt. 

A folyópartra ugyanolyan szűk kis utcákon jutottunk el, mint amilyeneken korábban haladtunk. Nem tudtuk rájönni, hogy ha már egyszer kiteszik a ruhákat száradni az utcára, miért nem takarják le? A tiszta ruhákat ugyanis a galambok előszeretettel összepiszkították. 

A hajóig még volt egy kis időnk, így a Duoró partján, a Gustav Eiffel által tervezett, Ponte de Doria Maria Pia híd mellett kávézással töltöttük el. (Igazából Eiffel már nem érte meg a híd elkészültét. Tanítványai tervezték, akik tőle tanultak, és így az ő jegeit hordozza magán a híd). 

A hajókázás is fantasztikus volt. Előbb a folyón felfelé mentünk, áthaladva az összes hídon, majd délre, az Atlanti-óceán bejáratáig. Innen is fantasztikus látványt nyújtott a város. Mindkettőnknek nagyon bejött.  

A folyó északi oldalán a borkóstolással folytattuk napunkat. Eddig gondban voltunk, hogy hogyan vigyük majd haza a portói borokat. Rövid idő alatt kiderült, hogy sehogy. A portói bor ugyanis édes, desszertbor. Ezt korábban nem tudtuk KPM-mel. Picit csalódás volt. Befizettünk egy 5 borból álló borkóstolásra azért, hogy ha már itt vagyunk, akkor kóstoljuk meg, de mint borkedvelők, maradunk a finomabb száraz boroknál. Egy-két érdekességet felírtam azért a borról.

Pl. attól lesz ilyen édes, hogy erjedés alatt borpárlatot adnak, így amikor a must cukortartalmának a fele megerjedt, összekeverik a megfelelő mennyiségű és magas alkoholtartalmú borpárlattal. Ez megállítja az erjedést, és édes, testes nyersanyagot hagy hátra. A legjobb borokat 10-20, vagy akár 30 évvel ezután palackozzák.