Irkutszk, Kelet-Szibéria fővárosa, az Angara és az Irkut folyó partján található. A városnak mindössze 600.000 lakosa van. Őslakosai a burjátok voltak. A város az Irkut folyóról kapta a nevét, aminek a jelentése – burjátul – „gyors”. Irkutszk történelmi és ipari város egyben: 18. századi szép, régi, kék-zöld színű faházak sorakoznak egymás mellett. Irkutszk az egyetlen szibériai város, Tomszk mellett, ahol megőrizték ezeket a régi épületeket. A áros látatóan élik. Rengeteg a zöld terület, a park.
Háromszor egy napot töltöttem a városban; ezalatt voltam a belvárosban és a külső területeken is, de meg kellett állapítanom, hogy egy deka szemét sincs az utcán, hajléktalant sem láttam, és graffitivel sincs tele a város. Kátyától megtudtam, az első éjszakán ő látott vendégül, Irkutszk jelenleg az egyik legdinamikusabban növekvő szibériai város. Nemhogy munkanélküliség, de inkább munkaerőhiány van.
A város egyben a szibériai utazók valóságos központja is, hiszen a Bajkál miatt az országon keresztülutazó külföldiek közül szinte mindenki megáll itt. A hostelekben most és korábban megismert utazók történetei alapján a legtöbb turista 2-3 megállót iktat be az útján Moszkvától Irkutszkig, sőt, sokan megállás nélkül utazzák végig ezt a távot. Hogy a két város között éppen Jekatyerinburgra, Omszkra, vagy Novoszibirszkre esik az utazó választása, az meglehetősen véletlenszerű: de abban mindenki egyet ért, hogy Irkutszk kötelező állomás.
Az 1661-ben alapított város már 1900-ban kiérdemelte a párizsi hasonlatot, annak ellenére, hogy 1879-ben teljesen leégett. A város fellendülését a vasút elérésének köszönhette. 1898-ban megérkezett a vasút, ami óriási lökést adott az egész város, és környék fellendülésének. A vasút építését III. Sándor cár kezdte meg, ezért az irkutszkiak hálából szobrot emeltek neki. A kedvelt cárnak már jóval korábban állt itt egy szobra, de azt 1918-ban ledöntötték. A ma láthatót a 2000-es években állították.
Irkutszk történelméből egy esemény érdekes. Sokan tudják, hogy Alaszka egykor az oroszoké volt. 1741-től az Irkutszki kormányzósághoz tartozott, annak köszönhetően, hogy ebben az évben a dán felfedező, Bering asszisztense meglátta a partot. De partara sosem szállt! Az oroszok így Alaszka nyugati felén településeket hoztak létre már 1784-ben. 1867-ben adták el a területet egy millió dollár értékű aranyért. Habár Alaszka jogilag sosem volt az oroszoké, mégis érdekes kérdést vett fel, hogy milyen lenne ma egyrészt Alaszka, ha még orosz kézben lenne, másrészt az USA helyzete, ha az oroszok ott lennének az ő kontinensükön is.
III. Sándor szobrától indul a zöld túraútvonal, mely Irkutszk legfontosabb látnivalói között kalauzol minket végig. Érdemes végigkövetni. Itt nem térek ki minden egyes helyre, mert akkor sosem érnénk a poszt végére, hanem csak a legfontosabbakról írok pár szót. (Összesen 30 hely van a listán).
Rengeteg szobor és emlékmű található a városban (pl. orosz-japán barátság emlékműve, Szibéria alapítói emlékmű, turisták emlékműve, stb.).
Ugyancsak kiemelkedő a Lenin-szobor, ami miatt, mert legtekintélyesebb, legkomorabb szobor – az irkutszkiak szerint.
Több szép ortodox templom mellett kiemelkedő a zsinagóga. Sajnos felújítás miatt zárva volt.
A legszebb része a városnak az óváros, ahol a 18. századi faházak még megmaradtak. Igaz, némelyik már omladozó félben, de köztük sétálva az ember a múltban érezte magát.
Kb. négy óra alatt jártam végig az útvonalat, majd gyalog visszamentem a szállásra. Feltöltöttem az első bajkálos posztot, majd netezés, és irány a reptér. Az Aero Mongolia Fokker 50-esével tettem meg az útvonalat. A kilépésnél nem volt semmi gond. Egy papírt sem kértek, se a regisztrációval kapcsolatban, se semmit. Könnyedén ment. Sajnos a WiFi valamilyen oknál fogva nem működött, így unalmasan telt az indulásig az idő. Pontosan ért a gép. A belépésnél sem volt semmilyen probléma, zökkenőmentesen léptem be az 3. országomba, Mongóliába. A reptéren várt a taxis, majd 20 perc utazás után megérkeztem a szállóba.
