Mint Debrecen. Tomsk is egy tipikus egyetemi város. Egyetemét Oroszországon belül is a legjobbak között tartják számon. A fő Transszibériai útvonaltól félre esik a város, így aki ide akar jönni, annak kerülőt kell tennie.

Szibéria egyik legrégebbi városáról van szó, melyet 1604-ben alapítottak a Tom folyó partján és jelentős kereskedelmi központ volt. A sorsát az pecsételte meg, amikor kijelölték a vasút útvonalát: ez Novosibirsket érintette, így elkerülte Tomskot. Ugyanakkor ennek köszönhető most, hogy a városnak megmaradt a régi hangulata.

Mikhail a Tomsk 1 állomáson várt (van 2. is, ezért nem mindegy!). A cuccom nála tettem le; szerencsére közel lakik az állomáshoz. Tomsk egyik jellegzetessége a megmaradt faházak. Több is akad belőlük, de a legszebbek az Orosz-Német Ház, és a Sárkány-ház.

Tomsknak is van óriáskereke. Igaz, a fáktól nem lehet belátni a várost, pedig érdekes lett volna. Csak a környékre enged rálátást.

A látnivalók többsége a Ploschad Lenina környékén helyezkednek el. Ettől északra, ill. délre. Mi felfelé kezdtünk. Az itteni Terror Háza Múzeum volt az első állomás. Kisebb, mint a pesti, de szerencsés voltam, mert egy angolul tudó srác ott dolgozik, aki körbevezetett az épületben. Sajnos csak 4 szoba látogatható. Felépítésében megegyezik a budapestivel, de ez főleg a 2. vh. előtt működött.

1890-ben a drámaíró Anton Csehov Tomsk-ban töltött el néhány napot. Így jellemezte a várost: „Tomsk egy nagyon unalmas város. Megkülönböztetni a részegek, akinek ismerősei lettem, és valamint azokat a szellemi emberek, akik azért jöttek, hogy leróják tiszteletüket előttem; nagyon nehéz; a lakosok is nagyon unalmasak”. Ma már ez nincs így. Sőt a város pár éve szobrot emelt Csehovnak a Tom folyó partján.

A Lenin út északi részén áll a Lenin-szobor, valamint a felette magasodó régi erőd. (Már ami megmaradt belőle). Ott jártamkor egymás után potom 4 esküvőt bonyolítottak le. Mint megtudtam, az egyik legkedveltebb esküvői helyszín.

Innen dél felé indultunk a folyó partja felé. A déli rész legnagyobb részét az egyetem teszi ki. Több épületből áll, és egytől egyig mindegyik nagyon szép. Tipikus egyetemi épületek.

Az utca déli részét a 2. vh-s emlékmű foglalja el. A folyó itt összeszűkül.

Busszal visszamentünk Mikhail lakására, ahol pelmenyit készített. Tipikus orosz kaja. Töltött tészta. Nagyon finom volt.

Este a Tomsk Filharmonikusok koncertjére mentünk el. Eredetileg szabadtéri lett volna, le az eső közbeszólt, így bevitték az épület előterébe.

A vonatom 21:19-kor indult Krasnoyarskba. Kivittek az állomásra, majd búcsút intettünk egymásnak.

Eddig ez a város Transz-Szib utazásom fénypontja. Tényleg valahogy így képzeltem el egy igazi szibériai várost. Szép, néhol düledező, ám főleg fából készült házak szerte a városban.