Rajt & Cél: Szendrői Általános Iskola
Útvonal: Szendrő - Lipóc - Ördög-gát bejárat - Gesztenye söröző - Rakacai-tó stég - Meszes - Csehi tanya - Vár-hegy - Szendrő

A túrát tavasz folyamán néztem ki. Egyrészt ez is elérhető távolságban van hozzám, másfelől a túra szervezőinek honlapja kifejezetten informatív volt, ami ugyancsak fokozta érdeklődésünket a Vitézlő iránt. Vitathatatlan, hogy minden olyan információt megtaláltam rajta már a túrát megelőzően, amire szükségem volt. Szóval akármilyen is a dizájn, a tartalom bizony átlagon felüli, sőt, egyenesen kitűnő.

A szendrői általános iskola aulájában már a rajt első perceiben is nagy volt a nyüzsi, de a nevezési procedúra gyorsan és viszonylag zökkenőmentesen ment. Érdekesség, hogy a rajtlapra vonalkódot ragasztottak, s indításkor a vonalkód „lecsipogtatásával” jegyezték fel az időt… Ez elsőre kicsit „high-tech” megoldásnak tűnt, mert azt hittem, hogy majd minden ellenőrzőpontnál a vonalkód által rögzítik az áthaladást, de azért ennyire még nem nagy a műszaki fejlettség… :) Nem ragozom: a vonalkódra legközelebb csak a megérkezéskor volt szükség, ott megint azzal érkeztettek be… Nem tudom, hogy van-e ennek így olyan igazán sok értelme, de mindegy, ezt csak érdekességként megjegyeztem… De amúgy se szaladjunk egyből annyira előre...

A felkelő nap hangulatos fényében kezdtük meg a túrát, a városból kivezető út a villanyoszlopokra szerelt hatalmas fehér táblákkal végig ki volt jelölve, bár a jelzések is jól követhetőek voltak, a táblázás egyike azon apró „gesztusoknak”, amik a Vitézlőt kicsit mássá teszik, mint a többi teljesítménytúrát. Hamar „elfogytak” a házak (előbb a P-, majd P+), a párás fűben szép komótosan araszoltunk felfelé. Gyönyörű volt a táj, szépen sütött a nap, friss volt a levegő…hát mi kell még egy túrázónak ahhoz, hogy jól érezze magát??? Az út a szántás szélén vezetett, majd az erdőben folytatódott, és alig 4,5 km után el is értem Lipócra, az első EP-hez. 

Eddig jó tempóban mentem, aztán jött a túra legszebb, de egyúttal legnehezebb szakasza is. A következő nevezetes pont az Ördög-gát volt, azonban addig még viszonylag hosszú út állt előttünk - méghozzá milyen út! Egy patak mentén vezetett a keskeny, kifelé lejtő, hullámvasútazó út, majd megpillantottam a gyönyörű, mohával borított sziklákat. Káprázatos látvány volt! Nagyon változatos, nagyon szép és nagyon különleges vidéken jártunk, a Cserehát szinte minden arcát megmutatta nekünk, mire az Ördög-gáthoz értünk! A legemlékezetesebb persze maga az Ördög-gát (P+, Z+, Z-) illetve a közvetlenül előtte és utána lévő köves, nehéz szakasz volt, ahol néhol bizony „kősivatagszerű” vidéken küzdöttünk a kilométerekkel. Az út hol a patak egyik, hol a másik felén vezetett, ezért többször át kellett kelni rajta Nehéz, de nagyon szép rész volt ez! Két átkelés között úgy járt a fejem, mintha pingpongozókat néznék, mindkét oldalon fenséges látványt nyújtott a táj. A gát után értünk el a 2. EP-hez (9.9 km). 

A ZL a templommal szemben haladt. A Gedeon-kastély korábban jobb időket is megélt már. A földúton újra emelkedni kezdett az út a villanyvezetékek mellett.

Hamarosan elértük a túra másik kemény emelkedőjét, amelynek végén a Martonyi pálos kolostorrom várt bennünket. Addig persze magunk mögött kellett hagynunk még jó pár kilométert, méghozzá szinte folyamatosan emelkedve. Tényleg amolyan „kellemes” emelkedés volt ez (ahogy az itinerben is fogalmaztak), viszont szép hosszú… :-) Itt újabb EP (20,4 km). 

Visszaindultunk a ZL jelzésen, és innentől szinte folyamatosan lejtett már az út; egészen Martonyig. Sajnos megint aszfaltozott úton haladtunk tovább. Szép út volt, több alkalommal gyönyörű kilátással, de mit tegyek, én az aszfaltozott utakat az erdőben nem annyira szeretem. Nagyon hamar megláttuk a Rakacai víztározót, de hiába haladtunk, az valahogy csak nem igazán akart közeledni :-) Szóval az út elég hosszú volt, körülbelül 5 kilométernyi gyaloglás után értük el a tavat, amelyet még félig meg is kellett kerülni ahhoz (ráadásul a tó mellett már a gépkocsiforgalom is nagy volt), hogy elérjük a gáton lévő ellenőrzőpontot. Az 5. EP 26,2-nél fogadott minket.

A gáton továbbmentünk a ZL jelzésen, majd a gát alatt átmenve a P□-en folytattuk utunkat. Innen km-en át ezt kellett követni. Közeledtünk Csehi tanya felé, melyet a P/-en értünk el (EP: 31,2 km).
 

Csehi pusztától már gyorsan fogytak a kilométerek. Szép és változatos út volt ez is a P/-en. A főúton átkelve a Bódva partján ment az út, így hamar elértük Szendrő határát.
 

A célban meglepő emberkavalkád fogadott, mint valami majálison, gondolom a kisebb távokat teljesítő iskolások lepték el az iskolát, mert mindenütt fekvő, pihenő gyerekeket, embereket láttam. Az iskola aulájában éppen tombolát húztak, a már beérkezett résztvevők között sorsoltak mindenféle tárgynyereményeket. Mi szép csendben átvettük a kitűzőnket és az oklevelünket, ettünk egy-egy szelet zsíros kenyeret, aztán hazafele vettük az irányt. A kitűző átadásakor szóltak, hogy egy óra múlva ismét tombolahúzás lesz, amin minden időközben célba érkező túrázó nyerhet kisebb-nagyobb tárgynyereményeket, de miután még néhány óra vezetés várt rám hazáig, könnyen megszületett az a döntés, hogy én inkább beáldozom a lehetséges tárgynyereményeket. 

A túra adatai az órai szerint: