Akhtubinszk és a Baskunchak-tó

Volgográdból hajnalban indultam tovább Akhtubinszkba. Az Akhtuba folyó partján fekvő város 1959-ben alakult három település összeolvadásával: Vladimirovka, Petropavlovszkoje és Akhtuba. Akhtubinszkban tanult repülni Gagarin is, valamint fontos kiképző állomás, nem hiába a legtöbb emlékmű a repüléshez kötődik. 

img_20180809_065620.jpg

Akhtubinszk legfőbb nevezetessége egy 1:1 arányú MiG 23-as repülőgép, mely egy kis park bejáratánál áll. A MÍG katonai repülőgépeket itt tesztelték a 70-es években, ennek állít emléket az emlékmű is. A park bejáratának szövege felhívja a figyelmet arra, hogy mindenképp álljunk meg a repülőnél egy percre és emlékezzünk meg azokra, akik veszélyt nem ismerve emelkedtek a magasba tesztelni a repülőt.

A parkban olyan katonai pilóták nyugszanak, akik a tesztek és a küldetések során haltak meg. Egy másik emlékmű pedig egy repülőgép szárnyát ábrázolja a park közepén, ami nem más mint az „Ikarusz-szárny”, ahova nyárfa sor közepette jutunk el. A szárnyon szintén húsi hallottak nevei szerepelnek, akik kísérleti pilóták voltak. A szárny előtt ég az örök láng is. 

Egy SZ-17-es katonai repülőgép is ki van állítva egy másik parkban. 

img_20180809_065950.jpg

img_20180809_070010.jpg

Szerintem nem árulok el nagy újdonságot azzal, hogy Akhtubinszk főterét Leninről nevezték el, ahol dobpergés, dobpergés, Lenin szobra is áll a Győzelem emlékművével és a Városházával, mely szovjet stílusban épült.

Mögötte egy érdekes emlékmű látható: régebben Akhtubinszken keresztül haladt át a Selyem út, emiatt állítottak emléket a tevéknek a kompozícióban. 

img_20180809_071311.jpg

img_20180809_071328.jpg

Összességében megérte azt a kb. 1 órát eltölteni a városban, amíg sikerült fuvart találni a Baskunchak-tóhoz. A repülőgépek valójában nagyon jó szimbólumai a városnak, amelynek lakossága elsősorban katonai pilóták.

Baskunchak-tó

Kb. 50 km-re fekszik Akhtubinszktől a Baskunchak-tó, ahova taxival mentem el. A kazah határtól alig pár km-re fekszik, és mivel a teljes orosz só termelés nagy része itt folyik, így fokozottan védett terület. Ennek ellenére látogatható. 

A tavat először 7. századi dokumentumokban említették, mint „ahol az emberek olyan sűrű sót törnek le, mint a jég." A 8. század óta bányászták a sót és kereskedtek vele a Selyemút mentén. Néhány kutató úgy véli, hogy a tó nevének – Baskunchak – eredete türk nyelven kutyafejet jelent, mivel a legenda szerint egyszer egy kutya futott át a sekély tavon.

Az alacsony vízállás miatt a kutyát csak a tó közepén lepte el a víz és egy nagy esőzés miatt nem tudott kijönni, azonban a só megakadályozta a bomlását. Évek alatt, elsősorban viharok idején a helyiek megfigyelték a kutya fejét, amely a hullámok felett jelent meg.

Érdekessége még a tónak, hogy 1960 és 1963 között a tavat gyorsasági sebességrekordok felállítására használták. Egy 20 km-es körgyűrűs pályán 29 szovjet (köztük 19 világ) sebességi rekordot állítottak fel.

A tótól délre a Bolshoje Bogdo hegy 150 méter tengerszint feletti magasságával a Kaszpi-szoros legmagasabb pontja. A dombot évente mintegy 1 mm-rel egy só kupola tolja felfelé. A dombon vízgyűjtők alakultak ki, valamint 1,5 km hosszú barlang is kialakult az évmilliók alatt. Ez az egyetlen olyan terület Európában, ahol a triász kori leletek kerültek elő. A helyi kalmik emberek számára szent hely a domb teteje. 

Annak ellenére, hogy aktív sótermelés folyik, minimális turizmus is kiépült a tó környékén. Ma két részből áll a tó: egy kisebb, és egy nagyobb tóból, melyben fürödni, vagyis lebegni is lehet, hasonlóan az izraeli Holt-tengerhez. A helyiek családostul jöttek, hogy 20-60 percet áztassák magukat a tóban. A tavakhoz csak dzsipekkel lehet eljutni, mivel a kisebbik tó 2 km-re, a nagyobbik pedig 6 km-re van a „bejárattól”.

photo-of-ancient-dead-lake-baskunchak.jpg

Megnyugtatok minden úszni nem tudót, hogy a tó vize olyan sűrű a só tartalom miatt, hogy itt nem lehet megfulladni. Bár ha „keményen lehet próbálkozni”, a víz mindig felfelé nyom, így esélytelen. Másfelől pedig azért sem lehet, mert a tó legmélyebb pontja kb. 1,5 méter, de az átlag mélysége kb. 20 cm. Kb. 200 métert kellett besétálni, hogy fel tudjak feküdni a tó vizére és élvezni tudjam a lebegést. 

Aki esetleg ide jönni, néhány jó tanács:

  • több liternyi víz mindig legyen nálunk
  • erős naptejjel kenjük be magunkat
  • semmilyen árnyék nincs: nincs se fa, se napozóágy
  • 15 percnél többet egyszerre nem ajánlatos a vízben tartózkodni
  • ügyeljünk arra, hogy a só ne menjen a szembe
  • a sót alaposan mossuk le utána – erre vannak zuhanyzók 

Összességében a Baskunchak-tó messze nem egy klasszikus turisztikai helyszín. A sós partok szépsége a halálvölgyet idézi fel, mint egy bucolikus utazási célt, azonban pont ez adja a táj és a hely különlegességét.

A fürdés után visszasétáltam a tó melletti településre, Nizshnyi Baskunchakba, majd onnan busszal akartam átmenni a 10 km-re fekvő Verkhnyij Baskunchakba, mivel a vonatom onnan indult Asztrahányba, az utolsó Volga menti településre. Kiderült azonban, hogy busz nem jár, vagyis csak 4 óra várakozás után jött volna egy, ha jön egyáltalán, így egy fiatal pár átvitt egyik településről a másikra. 

Verkhnyij Baskunchakban volt még egy pár órám a vonat indulásáig. Mivel egy kis pici településről van szó, hamar összebarátkoztam mindenkivel.

img_20180809_174838.jpg

Egy ismerőstől kaptam egy logikai játékot, ami nagy népszerűségnek örvendett. Mindenki ki akarta rakni, de nagyon nem ment nekik. Már az állomás rendőrfőnétől kezdve, a vezetőn át mindenki próbálkozott vele, míg nagy nehezen rájöttek a megoldására. A megoldáshoz mindent bevetettek: internetet, vonalzót, hogy minden oldal egységes-e, telefonos segítséget, de így is nagy nehezen ment. 

Amíg a játékkal el voltak foglalva az állomáson az ott dolgozók, addig "felfedeztem" a települést. Szép, régi színes házakból áll, valamint egy korabeli vonat a fő látnivaló. 

Az egyik vasutasról közben kiderült, hogy Győrben volt katona, amit még a karjára is rátetováltatott :) Ritka, hogy kikkel nem fut össze az ember egy isten háta mögötti kis településen. 

img_20180809_112701.jpg

Időmből kitelt, hogy az állomással szemben lévő boltot is feltérképezzem. Annak ellenére, hogy egy kis település boltjáról volt szó, elég sok mindent lehetett kapni. 

Ezzel el is telt az idő, így kezdetét vehette az utolsó vonatos szakasz, mely utam utolsó előtti állomása is volt egyben: Asztrahány.

img_20180809_203136_3.jpg

vesd az Alitraveling blogot a Facebook oldalán is, hogy még több utazással és utazás életérzéssel kapcsolatos információról értesülj első kézből!  

Az Alitraveling blog már az Instagramon is aktív!

Az út előzményei: 

Kazany

10 érdekesség Kazanyról

Szamara

Volgográd

A bejegyzés trackback címe:

https://alitraveling.blog.hu/api/trackback/id/tr2314317469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kopasz Szuzukis 2018.11.01. 08:21:03

Tisztelt Cikkíró!
Mikor tanulja már meg a MAGYAR Nyelvtan helyesírási szabályait?
Ha nem latin betűs írásmódú egy idegennyelvű tulajdonnév, akkor azt a magyar nyelvtan helyesírási szabálya szerint fonetikusan kell leírni.
Tehát Aktyubinszk, Baskuncsak, Vlagyimirovka, Balsoje Bolho, satöbbi.
Le kéne szállni az anglomániáról.
MAGYAR ember MAGYARUL írjon-beszéljen!!!

Aztán a MIG-23 nem 1-1 makett, hanem egy kiselejtezett gép sárkánya.
Aztán nem SZ-17, hanem Szu-17 lenne.

Alitraveling a Facebookon

Leírás

A blog az utazásaimról szól, ahol megfordulok a világban :)
Az utóbbi időkben ez bővül a túra beszámolókkal.  

>

Alitraveling posztjai a nagyvilágból :)

TÁMOGASD AZ OLDALT:

Google translate

Látogatóim

Flag Counter