Dohuk
Erbilből Dohuk felé kétféle út vezet. Az egyik biztonságos, mely elkerüli Mosult, míg a másik átmegy rajta. A taxissal többször leegyeztettük, hogy melyiken megy. Ő is, és mások is állították, és biztosítottak minket róla, hogy elkerüli a várost. (Megj: Mosul kívül esik a kurd fennhatóságon, és jelenleg a világ egyik legveszélyesebb városa. Először el szerettünk volna menni, mert Mosul határában fekszik Ninive, de bárkivel is beszéltünk, mindannyian lebeszéltek minket róla. Ne menjünk, mert tényleg veszélyes. Ha már a helyiek is ezt mondják, akkor az jelent valamit). Ennek ellenére, mikor látjuk, hogy a tábla jobbra mutatja Dohuk-ot, mi meg megyünk tovább egyenesen Mosul felfelé, egy pillanatra elgondolkodtunk, hogy jó helyen járunk-e. Mikor rákérdeztünk, makogott valamit, amit nem értettünk. Később kiderült, mikor megálltunk egy teára pihenni, hogy baleset miatt az az út le volt zárva, ezért mentünk másikon. A pulton lévő üveg alatt tele volt különböző pénzzel, így Norbi is előrukkolt egy 500 Ft-ossal, aminek a pultos kimondhatatlanul örült. Úgyhogy, aki megáll Dohuk és Erbil közötti úton egy teára (valószínűleg mindenki ugyanott áll meg) és lát egy 500 Ft-ost a pulton, akkor az az övé volt!



Dohukba érve fél órán át kerestünk szállást, mert a legtöbb tele volt, a maradék pedig drága. Végül a Hárem Hotelben szálltunk meg 15.000 IQD-ért fejenként. Ezért egy kétágyas szoba, normális fürdő és légkondi jár, ja és a recepciós arra kérdésre, hogy hol vannak az asszonyok és hogy benne van-e az árba nem válaszolt. Lehet, azért mert Norbi magyarul kérdezte és amúgy is gagyi poén volt, bár nekem tetszett :D



Dohuk sem arról híres, hogy sok a látnivaló. Van egy képzőművészeti vagy valami hasonló múzeum illetve egy gát. Mivel későre járt így a gátat vettük célba.
A móka újból kezdődött. Taxi leint. Mutatjuk, hogy Dohuk Dam, semmi.. Következő, Dohuk dam, semmi. Következőőőőő és ez így ment. Egymás után álltak be a taxik, mígnem a nyolcadik megszólal angolul, hogy mit is akarunk. Okés, picit előrébb vagyunk, úgyhogy kezdődik az ektiviti. Megérti és 3000 IQD-ért már indulunk is. Közben a taxis eldicsekszik, hogy hat évet töltött Angliába. Ahhham és a dam (gát) szót pedig nem ismerjük….





Egy vidámpark van még a városban, de messziről láttuk, és ahogy elnéztük, nem ért annyit, hogy elmenjünk oda.



Ma akartunk tovább menni, de legalább is elmenni egy fél napos túrára, viszont a lustaság és az anyagiak győztek, így maradtuk a szállodába. Az volt a baj, hogy itt 2x45 perces út, is önmagában 40 USD kerül összesen és azért nem volt olyan húú de szép hely, hogy megérje elmenni.

Reggel megvettük 35 USD-ért buszjegyet. Este nyolcig szintén lébecoltunk, majd taxival kimentünk a buszállomáshoz, ami kint volt a fenében. Érdekes volt, hogy először a hotel tulajának az apja megengedte, hogy maradhassunk a szállóban. Volt WiFi, így ott el tudtuk ütni az időt, míg nem egyszer csak a fia bekattant, és kitett minket. Ezután a szálló előtt telepedtünk le, és onnan neteztünk tovább. A buszig is volt időnk, amit leginkább unalommal töltöttünk el. Ekkor már beváltottam a megmaradt iraki dinárt török lírára. Egyszer csak azt látjuk, hogy a busztársaság vezetője hoz 2 nagy adag vacsorát és innivalót. Mutatjuk, hogy nincs pénzünk (vagyis helyi), mire ő, hogy nem szükséges, ez ajándék tőle, nekünk… Nem tudom, hogy ilyet itthon valaha tapasztalnánk-e.



Este fél tizenegyre érkezett meg a busz és megkezdődött a végtelen utazás. A buszon szerencsére nem voltak sokan így két, később négy széket elfoglalva lehetett aludni.
Éjfélre érkeztünk a határhoz. Az irodában lévő srác szerint egy és tizenkét óra hossza között változik az, hogy mennyi idő alatt jutsz át. Jelentem, mi reggel nyolc óra nulla öt perckor léptünk át a török felségterületre. Viszont a határ nagyon jól van megcsinálva. Mindig van valamilyen ellenőrzőpont, akár útlevél, akár csomag, akár pecsételés, hogy egy óránál többet tuti, hogy ne lehessen aludni egyhuzamban. Ettől függetlenül minden rendben és egyszerűen ment. Egyedül a török oldalon küldözgettek a sofőrrel minket ide oda az e-visa miatt. Gondolom nem sokat láttak eddig még.

A bejegyzés trackback címe:

https://alitraveling.blog.hu/api/trackback/id/tr626099072

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Alitraveling a Facebookon

Leírás

A blog az utazásaimról szól, ahol megfordulok a világban :)
Az utóbbi időkben ez bővül a túra beszámolókkal.  

>

Alitraveling posztjai a nagyvilágból :)

TÁMOGASD AZ OLDALT:

Google translate

Látogatóim

Flag Counter