Abseron-félsziget 2
Nem tudom, hányakban merül fel a kérdés, hogy Azerbajdzsánt miért pont Azerbajdzsánnak hívjuk.  (Hívhatnánk, mondjuk, Béla bácsinak, de országoknál ez elég ritka.) Nos a név iráni-görög eredetű, az antik források nevezik e területet Média Atropaténé-nak. Az első tag arra utal, hogy ekkor médek - vagy legalább is valamiféle iráni nép - alkotta itt a lakosság többségét. A második szó pedig két iráni elemre megy vissza az *atr- tüzet, a *pati- urat jelent. Összetételben kb. tűzimádó.
Az, hogy a tüzet itt kezdték istenként tisztelni, igazán nem meglepő jelenség. A tűz itt mindennapos jószág, itt vannak a világon a földfelszínhez legközelebb eső szénhidrogén-mezők, így a kőolaj, a földgáz gyakran a földfelszínre kerül, aztán villám, vagy öngyulladás eredményeképp begyullad, és csak úgy ég magának a készlet erejéig.
Ilyen égő hegyet ma is láthatunk - Yanar Dag a neve, és ott lángol Baku határában. A semmiből előtörő lángok igazán kísértetiesek. A Janar Darg, nem más, mint egy égő földgáz mező. Több száz éve ég a hegy oldalán. Még az eső sem oltja el (hasonló található Türkmenisztánban is, de ott egy szakadékban). 





Sajnos nappal nem úgy adja ki a fényeket, mint éjszaka. De lehetőség nem volt arra, hogy megvárjuk. Forró nyári napon a lángok közelsége kimondottan éget - arról már nem is szólva, hogy erős gázszag van.

Napunk utolsó állomása az Astregati-tűztemplom volt. Ez a zoroaszrianusok egyik szent helye. Pár ezren gyakorolják még ezt a vallást ma.
Az egyszerű, népi tűzimádatot és a korábbi indo-iráni mitológiát, a legenda szerint, egy bizonyos Zarathustra fogta össze rendszerbe, az i.e. II. évezred közepe felé. Tételes vallást azonban csak Perzsa Birodalom idején csináltak ebből. Mire eljön a Szászánidák kora - i.sz. III. század a zoroasztrianizmus már államvallás, a főpapok a nagykirályok mellett állnak a ranglétrán. A Szászánida Birodalom egyébként az az államalakulat, ami keleten vagy fél évezreden keresztül egyenlőként harcolt Rómával (majd mondjuk úgy Bizánccal), de a magyar tankönyvekbe nem sikerült ezzel beküzdenie magát.

A zoroasztriánusok hisznek a Jóban és Rosszban, meg természetesen abban, hogy ők a jó oldalon állnak, és a világ végzeténél majd csak ők, mint az egyedül üdvözítő tanok tudósai kerülnek a jó oldalra. Ilyen szempontból elég frusztratív lehet nekik, hogy egykor virágzó hatalmas egyházuk, mi tagadás, vesztésre áll. Az iszlám hódítás után nekik sokkal rosszabb lett a helyzetük, mint más nem-muszlimoknak. Őket az iszlám nem tartja a "könyv népének", csak egyszerű pogánynak. Így hamar az erőszakos hittérítés áldozatául estek. Ma Iránban alig néhány tízezren élnek, a pár százezernyi hívő nagy többsége Indiában, Pakisztánban és - hol máshol - az Egyesült Államokban él. (Néhányan mindenütt vannak, ahol indus közösség él - Zanzibáron közülük származott Freddy Mercury.)
Központi szentélyük - ahová Gaznakból, az egykori birodalmi főtemplomból menekítették a szent tüzet - ma is Iránban, Jazban áll.

De mi történt ott, ahonnan a szent tűz gondolata származott. Nos, az ősidőktől fogva tiszteltek egy helyet, ahol, mint most a Yanar Dagon, a földből szökött a gáz, és hatalmas lánggal égett. Minden bizonnyal voltak itt korábbi templomok is, de amit ma látunk Baku határában, az minden valószínűség szerint, csak a 17. században épült.

Hogy miért vagyunk biztosak benne, hogy korábban is állhatott itt valami? Egyrészről a régészek tártak fel a környéken korábbi romokat is, másrészt a középkori örmény és arab krónikások egyértelműen leírják, hogy itt jelentős tűzimádó közösség élt. Ők nevezték ez a helyez Atesgah-nak, a tűz helyének. A települést pedig Szurahani-nak, ami a lyukakra utal (szintén a perzsához közeli tat nyelven), amelyekből a gáz feltör.

Első látásra inkább várnak tűnik
Struktúrájában nem emlékeztet egyetlen más vallás templomára sem - a régi zoroasztriánus hagyományokat követi. A központi helyen egy kis épületben lobog maga a szent tűz.



Európai és indus utazók egyaránt megerősítik, hogy a 17-18. században éltek még itt kis számban zoroasztriánusok. Mára a történelem viharai őket mind elsodorták innen, vagy beleolvadtak a muszlim többségbe. Külföldről, Perzsiából, Indiából máig járnak ide zarándokok a szent tűzhöz.  Erről feliratok is tanúskodnak bent a templomban.
Ahogy Baku vesztett jelentőségéből a zarándokok is egyre ritkábban jöttek. Azért néhány csoport évente ma is eljut ide.

A hívők hiányát életnagyságú babákkal igyekeznek pótolni, akik mindenféle szertartásokat mutatnak be.



A helyszín világörökségi várományosi listán van - feltételezem, ha kész lesz a felújítás, elkészítik a dokumentációt, és jöhet az értékelés. Gyakorlatilag biztosnak érzem, hogy a hely bejut a listára, hiszen, ha valami, hát ez igazán egyedülálló a világban.


A programok után a sofőrök elvittek minket egy étterembe. A kajával, felszolgálással nem volt probléma. A probléma akkor volt, mikor fizettünk volna. 1 AZN-re jött ki fejenként a kaja. Mikor azonban a buszhoz értünk, a pincérek odajöttek a buszhoz és közölték, hogy kevesebbet fizettünk 40 AZN-nel (156 volt amit otthagytunk, és erre kértek még 40-t. Igaz, se számlát, se árakat nem nagyon láttunk). Nem értettük, hogy mire kell, de kiperkáltuk - a fejenkénti 5 manatot. (Később kiderült, hogy valószínűleg a 2 sofőr kajája nem volt beleszámolva a végső árba, és ez az ő részük volt). 

A bejegyzés trackback címe:

https://alitraveling.blog.hu/api/trackback/id/tr36099099

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Alitraveling a Facebookon

Leírás

A blog az utazásaimról szól, ahol megfordulok a világban :)
Az utóbbi időkben ez bővül a túra beszámolókkal.  

>

Alitraveling posztjai a nagyvilágból :)

TÁMOGASD AZ OLDALT:

Google translate

Látogatóim

Flag Counter