A Selyemút mentén 2
Másnap Lahicot elhagyva már jobb idő fogadott. Sütött a nap, így több helyen megálltunk fotózni. Eszméletlen volt a táj - habár egyesek szerint olyan, mint Torockó :D Videó felvétel is készült, ez majd látható lesz valamikor. J Hogy mennyire instabil ez az út, jelzi, hogy több helyen munkagépek vannak. A sofőrtől megtudtuk, hogy egy-egy eső, mint amilyen tegnap is volt, néha annyira elmossa az utat, hogy járhatatlan. Mivel nincs más út, amivel a falut meg lehetne közelíteni, így helyreállítják, amint lehetséges. A hegyről leérve egy függőhídnál álltunk meg. KPM-mel vettük a bátorságot, és kb. a feléig besétáltunk. A szél is feltámadt és elég nagy kilengése volt már; bár stabilnak tűnt.



Gabala felé mentünk. Vagyis nem ez volt a fő állomásunk, hanem az innen 40 km-re fekvő Nidzs kaukázusi albán keresztény templom, mely a megújuló albániai kereszténység központja. Itt látható a Dzsatari templom, melyet 1723-ban építettek a régi albániai templomok mintájára. Az udvaron a templommal közel egy idős, 300 éves platánfa áll. A templom a szovjet éra alatt gabona hombár volt, és csak 2003-ban újították fel.



Érdekesség, hogy a településen élő udi nemzetiségek nem az azerbajdzsánokhoz tartoznak, hanem úgy vélik, hogy ők az ősi Albánia egyik törzsének utódai. Az udik máig gyakorolják a keresztény vallásukat. Az udik száma nagyon kevés. Ma nagyjából 10.000-en élnek összesen, ebből kb. 6000-en Azerbajdzsánban Gabala környékén; a többiek szétszóródtak a volt Szovjetunió területén. Állítólag hazánkban is él egy udi család.



Szünnap révén sajnos a templom zárva volt; csak kívülről tudtuk megnézni ezt a nagyon korai alapítású emlékhelyet.

Ekkor még úgy tudtuk, hogy a mai szállásunk, és egyben mai utolsó településünk, ami megnézünk, az Sheki (később kiderült, hogy nem).  Mielőtt a városba értünk volna, ebédeltünk - szokásos bárány és csirke -, majd Kish felé mentünk. Itt található a legrégebbi albán templom, mely kör alakú.  Egy meredek emelkedőn kellett felkapaszkodni, de megérte a fáradtságot. 




Kis volt az első olyan hely a keresztény világban, ahol nem házakban vagy katakombákban végezték a szertartásokat, hanem önálló, erre a célra szentelt épületben. A bejáratnál tábla hirdeti, mely szerint a Kr.u. 1-5. század között épült. A szentélyt az 1920-as években mecsetként is használták. 



A hely különlegessége, hogy nemcsak a keresztények, hanem a muszlimok számáéra is szent hely számít, és környékről sokan járnak ide gyógyulni. Az oltár rész egy félköríves térben található. Itt egy freskó maradványait lehet kivenni, és a hagyomány szerint, ha valaki a falra fel tud helyezni egy érmét, annak teljesül a kívánsága.

Innen mentünk vissza Shekibe, mely egy 2600 évvel ezelőtt alapított város. Jelentőségét egyrészt a Selyem-útnak köszönhette, másfelől meg annak, hogy a kánok ezt jelölték meg fővárosnak. Itt épült fel a Kánok palotája, mely a 18. századi Azerbajdzsán kézművességének egyik páratlan alkotása. A palota kívül-belül freskókkal díszített, az ablakok mindegyikét sebekék díszítik. Építését 1761-ben fejezték be.




Az alsó szinten volt a diván terem, ahol a kánok és tanácsadói a közügyeket intézték; ott tartották meg a nemesi gyűléseket, valamint fogadták a külföldi vendégeket. A helységben volt egy szökőkút, ez volt akkoriban a légkondicionáló berendezés.
Az első emelet egyik szobája a női vendégeknek volt fenntartva. A termeket virágmintákkal és állatfigurákkal díszítették, melyek szimbolikus jelentésűek: az oroszlán az erőt, a sárkány a megújult erőt jelképezi. A Nap a függetlenség jele, de látható még paradicsomi jelenetek is. A másik helységben, ahol a férfiak és a palota vendégei tartózkodtak, már harcias jeleneteket festettek. A falon végigfutó csíkokon Seki kán életéből vett jelenetek láthatók. (Megjegyzés: mivel bent nem lehetett fényképezni, így a belső képek a netről vannak). 





A palota kertjében álló méretes platánfákat 1530-ban ültették.




A Karavánszerájt és a Történeti Múzeumot szerettük volna még megnézni. Sajnos erre nem maradt idő. Kiderült, hogy az itt lefoglalt szállást nem tudjuk elfoglalni. Oka: a tegnapi eső elmosta az oda vezető utat. Ha Mr. Azer szerint járhatatlan, annak szerintünk az tényleg úgy lehet. A kintio partner így árfoglalt nekünk egy másik szállást Zaqatalába. Ez kb. 2 órányira van még Shekitől. Nem jártunk rosszul vele, mert este 9-re megérkeztünk, és így nem másnap reggel kell ezt a távolságot megtenni, hanem most letudtuk. Ennyivel előrébb leszünk.




Estére vettünk újfent sört, és kicsit elbeszélgettük még az időt. 

A bejegyzés trackback címe:

https://alitraveling.blog.hu/api/trackback/id/tr146099096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Alitraveling a Facebookon

Leírás

A blog az utazásaimról szól, ahol megfordulok a világban :)
Az utóbbi időkben ez bővül a túra beszámolókkal.  

>

Alitraveling posztjai a nagyvilágból :)

TÁMOGASD AZ OLDALT:

Google translate

Látogatóim

Flag Counter