Fes
Előzmények:

Fes

Utolsó teljes marokkói napunkra hagytuk minden királyi városok „legkirályabbikát”, Fest; mely Marokkó lelki és szellemi, valamint a mesterségek központja és az arab világ gyöngyszeme. Állítólag semmi mással nem hasonlítható össze. Évszázadokon át kulturális és vallási központ. A Maghreb kultúra olvasztótégelye volt és a legrégebbi királyi város. Ez így mind szép és jó; azonban nekünk – együttes álláspont – nem jött be a város. De ne szaladjunk ennyire előre.
Meknestől alig fél órára fekszik vonattal Fes. A reggeli bőséges volt, mint mindig Meknesben. És csoda történt. Nem tévedtünk el :D Előző nap reggel még megmutatták az utat a reggelizőig, ami a teraszon van, de ma már megjegyeztünk. Taxival mentünk ki az állomásra, ahol kivel futottunk össze? Segítek: nem Khaleddal, de majdnem. Azzal a csávóval, aki két nappal korábban ajánlotta Khaledot :D Kicsi a világ. Fesbe is akart egy vezetőt ajánlani, de nem éltünk vele. Utóbb ezen elgondolkodtunk, hogy jó döntés volt-e vagy sem. De erről később.
A szállás a Medinában volt. Mivel másnap hajnali 2:10-kor indult a vonat, így a lehető legolcsóbb szállást néztem ki. Ez €30 volt egy éjszaka. Taxival vitettük el magunkat; aki – első eset volt taxissal – átvert minket. Kitett a Medina bejáratánál, és közölte, hogy alig 5 perc és eljutunk a szállásunkhoz (1). Oké. Elindultunk. Alig léptük át a kaput, és jutottunk el a Bagdad térre (!), máris ajánlkozott egy önkéntes guide. Természetesen nem kértük a segítségét, erre fel KPM-et lerasszizstázta (2). Csöppet meglepő volt, mert ilyet korábban nem tapasztaltunk. Már eléggé bent voltunk az utcában, és lövésünk sem volt, hogy merre tovább, amikor egy újabb guide csapódott hozzánk. Mivel nem akartunk tovább bolyongani, így kértük, hogy vezessen el minket a szálláshoz. Nem voltunk már mesze, de kb. 15-20 kis utcán át bolyongtunk, mire elértük. Itt a kezébe nyomtunk 11 Dh (kb.€1,10), mire közölte, hogy ez semmi. KPM: ez tudod mennyi pénz? Otthon nálunk egy órát kell ezért dolgozni! Nem akarta elfogadni; €5/főt követelt. Csengettünk; jött a tulaj és szegény csávó lekopott (3). Nem olt rossz a szállás, de az kicsit fura volt, hogy mi volt az egyetlen vendég benne :D Mindegy; célnak megfelel; alig pár óra és elhagyjuk. A házinénivel megállapodtunk, hogy fél 2-re szerezz nekünk egy taxit, aki kivisz az állomásra. De mivel az utat se tudtuk a parkolóig, mondtuk, hogy fizetünk többet, de jöjjenek be elénk a szállóig.
Elmagyarázta és megmutogatta, hogy mi merre van. Az LP ajánlott egy túraútvonalat, amit ha bejárunk, akkor látunk majdnem mindent. Ekkor még jó volt minden. Visszasétáltunk a Bagdad térhez; mert a túra innen indult.

Bagdad-tér

Kert

A Királyi Palotának a bejáratát néztük meg először, ami itt sem látogatható. A Taala Kebira utca a főutcája a városnak. Első állomásunk a Medersa Bou Inania, mely a legnagyobb és legjelentősebb iszlám merinida főiskola. Egyúttal Korán iskolaként és imahelyül is szolgált. Nagyszerű belső tere egyből megfogott minket.






Kapuja bronzból készült. Az imateremben egy mihrab és egy minbar áll. Belül csodálatos üvegablakok, oszlopfejezetek, és geometrikis tetőformák láthatók. A medresz külső homlokzatán, a konzolokon, 13 harangocska látható, felettük pedig stukkók, és fafaragványokkal ékesített frízek 13 kis ablakocskával. Feltehetőleg vízzel hajtott óráról van szó, de működésére a mai napig nem jöttek rá; és feljegyzések sem maradtak fent. A medersa belső terén egy nagyméretű kút áll. Az eresz alatt cédrus fából megformált burkolat fut. Egykor jogi és teológiai főiskolaként működött a hely.





A Cherabliyin mecsetet ettük szemügyre, majd megkezdődtek a problémák. KPM visszafordult a szállás felé; rápihenni a következő nap hosszú útjára. Én még nem voltam fáradt, így megkerestem egy közeli teret (sajnos a nevére nem emlékszek). Mielőtt elindultam, beváltottam €10-t, mert a pénz KPM-nél maradt. Nem akartunk már többet; ez elég lesz erre a pár órára amit még itt töltünk (200 Dh). Taxira és egyéb költségre kellett még, hogy a kikötőbe eljussunk.







A téren megláttam egy múzeumot kiplakátolva, és kitáblázva az útvonalát is. Helytörténeti múzeum volt, melyhez össze-vissza kanyargott az út. 





Egy kis helytörténeti múzeum volt. Útközben mellém csapódtak helyiek, és azt akarták, hogy az itteni bőrcserző műhelyt nézzem meg; mely a múzeum mellett volt. Nemet mondtam, mondván Marrakechben pár nappal korábban már láttam ilyet. Nem tetszett nekik. A múzeumhoz egy srác felkísért, aki már ekkor át akart verni, hogy a belépő 40 Dh. Eddig mindenhol 10-et fizettem. A kasszás nénivel beszélt valamit; végül „csak” 20-at fizettem. Gondolom a fele az övé lett. A múzeum érdekes volt. egy toronyba fel lehetett menni, ahonnan be lehetett látni Fest, és a környéket is, ha nem esett volna az eső. 






Elindultam visszafelé. A cserzősök már vártak. Újra be akartak invitálni, de ezúttal is nemet mondtam. Nagyjából rémlett is az útvonal, hogy merről jöttem. (az utazások alatt nagyon jó fotó memóriám lett, és könnyen megjegyzem az útvonalat, hogy mi merre). Itt is tudtam, de volt egy több ágú kereszteződés, ahol elbizonytalanodtam. Mivel követtek, így hátulról mondták, hogy merre. Utóbb itt nem kellett volna hallgatnom rájuk, de mivel lövésem nem volt, és átgondolni sem volt időm, mert nem akartam, hogy utolérjenek, így letértem az útról. Ezzel azt értem el, hogy bevezettek a medina sűrűjébe. Fesnek 9400 utcája van a medinában, amiből több mint ezer utca zsákutca. Így aki nem ismeri, annak lehetetlen a sűrűjéből kikerülni. Egy alig egy méter „széles” utcába tévedtünk, amikor mellettem teremtek. Pénzt követelt, hogy adjak, amiért „segített”. Kapott vagy 30 Dh-t. Majd az állítólagos testvér is megjelent, hogy ő neki is jár… Mivel bonyodalmat nem akartam, így 20 Dh-t vettem ki a zsebemből. Ami előnyöm volt, hogy a pénzváltóban apróban kértem a dirhamot, így kicsikben tudtam nekik adagolni. Elindultam egy irányba, amiről úgy sejtettem, hogy a főutca felé visz. Egy emelkedőn ment az út, és a sarkon állt egy csávó. Nagyon mosolygott, ahogy egyre közeledtem. Nyílván a háttérben leadták a jelet, hogy ő is kopasszon meg, amennyire tud. Ekkor jött az ötlet, hogy innen úgysem tudok egykönnyen kijutni és mivel nekik elsősorban pénz kell, kap 100 Dh-t, ha kivisz innen. Ő 200-ért vállalta. Rávágtam, habár összesen 40 Dh volt már ekkor nálam. Hát… kb. 15-20 percig bolyongtunk össze-vissza, fel-le, mindenféle szűk kis utcákon át. Többször kérni akarta már útközben is  pénzt, de mondtam, hogy csak akkor kapja meg, ha a főutcára érünk. Ugyanis, ha meglátja, hogy mindössze 40-et kap, akkor nem visz ki, és még lehet, hogy a mai napig ott bolyonganék. Nagy sokára elértük az utcát, ahol mit az Isten, az állítólagos tesó is megjelent. Vagyis előtte pár méterre, egy másik utcáról odacsapódott :D 


Fesi utca

Fesi utca
Fesi utcakép

A sarkon a srác kezébe nyomtam a pénzt, majd a szégyen a futás, de hasznos elvet követve otthagytam őket, és elsiettem (4). Tudtam ugyanis, hogy azon az utcán már nem mernek bántani, mert az már turistás. Elég sok helyen, országban (44-ben, köztük dél-kelet ázsiaiakban és afrikaiakban is) megfordultam már életemben, de hasonló szituációba még sosem kerültem. Kicsit megkönnyebbültem, mikor kikerültem. Örültem, hogy ennyivel megúsztam, mert akár rosszabb is lehetett volna.
A szállás szerencsére 2 utcasaroknyira volt attól a helytől, ahol kiértünk, így hamar odaértem. Amiket elkövettem hibát, abból tanulok: a kijelölt útvonalról TÉNYLEG, de TÉNYLEG nem szabad letérni! Igaz a mondás: a járt utat, a járatlanért el ne hagyd!
Ezek után már nem volt sok kedvem megnézni Fes többi nevezetességét; pedig lett volna még mit.
Szerintem a fentieket elolvasva, érthető, az, amivel a bejegyzést is kezdtem, hogy nem jött be a város egyikünknek sem.

A szálláson pihentünk, olvastam, és rákészültünk a másnapi, nem mindennapi útra, mely során kb. 650 km-t kellett megtennünk Sevilláig.

Az 5. személy, akivel sikerült összerugnunk a port, az két srác volt hajnalban. Negyed 2-kor mentünk le, de a tulaj nem volt ott, csak 2 srác. Nem tudtak angolul, de mi se erőltettük a beszélgetést, így csak álltunk egymás mellett. Fél előtt 1-2 perccel annyit összehoztak, hogy a sofőrök késnek, de induljunk el. Ezt tettük. Pár perc után találkoztunk a szembejövő két sofőrrel. Tényleg jó döntés volt, hogy jöjjenek értünk, mert elég kihalt, félelmetes volt a Medina éjjel. És 100%, hogy nem találtunk volna a parkolóig. A két srác a taxinál várta volna a jutalmát, de viszont nem volt aprónk, 200-at csak nem akartunk adni, így KPM röviden csak annyit közölt velük: csáó srácok -  vagy valami ilyesmit :D A taxi hamar kint volt az állomáson.

A számok a blogban azt jelölik, hogy alig 10 óra alatt, amit Fesben töltöttünk; sikerült 5 emberrel is haragba keverednünk egy nap alatt. Úgy, hogy előtte egy hétig semmi sem volt. Tudunk azért valamit :D

De a folytatás innen a következő bejegyzésben, ahol a három királyságról lesz majd szó :)

Képek:




A bejegyzés trackback címe:

https://alitraveling.blog.hu/api/trackback/id/tr266099106

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Alitraveling a Facebookon

Leírás

A blog az utazásaimról szól, ahol megfordulok a világban :)
Az utóbbi időkben ez bővül a túra beszámolókkal.  

>

Alitraveling posztjai a nagyvilágból :)

TÁMOGASD AZ OLDALT:

Google translate

Látogatóim

Flag Counter